Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Kisbaba-nagypapa dialóg

 

 

 

Kisbaba-nagypapa dialóg

Csuka Daninak, Bianka lányom kisfiának

A képhez szó-szövetet gombol. Amikor épp valamire gondol. Abszolút kognitív talány: a Galaktika csak ez az ágy?  Itt az újszülött észnek a felnőtt gügyögés túl édes. Pityergéssel kérdez. A szemében ott az élet. Túl gyors neki a világ. Fékez. Nincs benne kétely. Neki tiszta nyelv az éter. Nem bizalmatlan. Csak éhes. Szájjal keresi a Létet. Ösztönösen ért.  Rögtön tud. Neki az anyai szív egy dallam. Megmondják a rezgések, hogy mily precízen érez. Ha beüt egy testrészt, az apura felnéz.  „ Akárhogy is: ez nem szép!” A sírásból fény lesz. Torokhang. Ép nesz.

Vezényszó az észnek. A bimbóból folyik az élet. Bőséges áldás, nem ítélet.  Aprócska kezek itt a legerősebb tények. Várakozásba csomagol a remény minden érvet. Egy percre angyalt alakít. És titkot éltet. Majd megelevenedik néhány receptor. Dorombol a tévé, csenget a cica. A hasfájás praxis, nem teória. Definiál a kisbaba nyelv. Ebben a korban a cumizás hitelv. Jó volt anya hasában. Ott mindig boldogság, nyár van. Akárhogy is alakul a sorsa itt a létezésnek. Azt az édent keresi a pici lélek.

Majd elkámpicsorodik a friss hit. A könny egy gyöngy, ki tudja, mit vitt? Majd rögtön egy kis derűt is épít. S nyitva hagyja a gyanút, résnyit. Isten volna az, aki a dolgok mögött fénylik? Más szinte nem is él itt? Mindenki olyan régi. Csak nekem tűnik olybá? Ahol megfognak, ott fáj! Mégis jól esik, ha néznek vagy puszilgatnak. Van illatuk, jó. hogy vannak! Folyton etetnek, altatnak.  „Ha nyugton vagyok, az nekik a Nagy Nap.”

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-08-10 07:47:04

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.