Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Széll Zsófia: kasmír

 

 

 

kasmír

 

Ott, a tó mélyén csak kövek 

vannak. Kicsi, éles kövek. 

Mozdulatlanul a közepében

azt nézed, ahogyan a bokádon

a csomó. És tekeredik

a kötél. A némaságban egyre 

lejjebb:

ez valaki más bánata. Valaki

más tavában valaki mást

tartanak fogva. 

 

Ott, a hegy tetején ritka a 

levegő. 

Óriási sziklák, a leg-

nagyobbon egyensúlyozol. Innen

leesni nem lehet, csak 

elrepülni, ha. A kötél a csuklódra 

tekeredik, egyre feljebb, 

a végét nem látod:

valaki más napja ez, valaki más 

csillaga. 

 

Itt csak kisebb dombok vannak. 

Ideát mindenütt puha, zöld a fű, bár-

hova lépsz, nincsenek nyomok.

Idebent nincsenek viharok, csak 

záporok. 

A levegő virágillattal teli: ez itt 

magam

a tavasz. 

 

Tegnap majdnem kivágtam a fenébe

a kávéfőzőt. Amikor újratöltöm, az

istennek se akarja kitolni egy ideig

a vizet. Én a kunyhapulton ücsörgök

ilyenkor - nem az első alkalom -, 

dühösen bámulom a folyamatosan

zöld fényt, a fene essen bele, annak

zöld utat kellene jeleznie, ez meg

csak berreg, a kávé még nem jön. 

Aztán valami történik odabent, és

folyik a kávé, én pedig elfelejtem 

rögtön, hogy az előbb még

az ablakot is betörtem volna vele

(csak az tartott vissza, hogy akkor

meg kellene csináltatni, meg aztán

vehetnék ismét egy kávéfőzőt),

látod? Már semmi gond. Hetek óta

semmi gond, és tényleg nincsen. 

Gyógyulunk. A lakást hatvanadszorra

is átrendeztem, mindenkinek azt 

mondom, hogy így most az igazi, 

olyan szavakat használok, hogy 

“optimum”, meg hogy “gyönyörű”:

végre csináltam magamban magam-

nak helyet. Olyat, ahol akár rám is

zárhatom az ajtót, ha. Készülök. 

 

Ott, a tó mélyén, a kövek azon

túl, hogy élesek, színesek is. A

bokádon az a kötél nem dörzsöli

fel a bőrödet. És az a tompa 

csend

is jólesik, tudom. 

Ott, a hegytetőn bódító a levegő, 

lelátsz mindenkire. A csuklódon

dísz a bog. Ha kioldódik, csak

egy út marad, 

egy röpte, 

mert 

a mindenek felett csak a tavasz

van, te pedig már nem is tudhatsz

mást, csakis: 

fel-

fele.

 

  
  
 

Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.