Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Mórotz Krisztina: Oly távol, oly közel (Chagall)

 

 

 

 

Oly távol, oly közel

(Chagall) 

 

1.

“Hirtelen rádöbbenek hogy nem Teával kellene most lennem, hanem vele. A hallgatása, a szeme az én hallgatásom, az én szemem. És mintha régóta ismerne, mintha mindent tudna rólam. A gyerekkoromról, a jelenemről, a jövőmről. Mintha őrködne fölöttem, megérezne bennem mindent, pedig először látom életemben. Ő az én asszonyom…” – így emlékszik vissza Chagall, Bella pedig így kontráz rá : ” Nem merem fölemelni a szemem, s belenézni a szemébe, amely most kékeszöld.”

A menyasszony fekete kesztyűben című kép árulkodik arról a zavarról ami mindkettőjüket átjárta. Az én falum mókás kép, mindig is annak láttam, a birkát és a zöldarcú férfit, mintha egymás tükörképei lennének. A kecske-birka ösztönében már moccan a gondolat, hogy a tejet fejő nő mikor ad neki is enni, mikor feji meg. Rosa kecskesajtot is készít, és a gyermekágyban fekvő nőnek kecsketejes konyakot, jó zsírosat, hadd iperedjen a kismama.

Amott megy kaszával a vállán az öregúr és a felesége, füvet kaszál a nyulaknak az árokparton, amit aztán megszárít. A zöld arcú férfi már nem is a birkát nézi, hanem lelki szemei előtt egy almafát lát, tele erjedt gyümölccsel. Alig várja, hogy kinyisson a kocsma, finom almapálinkára kívánt rá. Majd a zöld szín lemegy az arcáról és átadja helyét a pirosnak. Innen, erről a szőlőshegyről jól lehet látni a templomot és az aprócska házakat. Itt minden hétvégén teli a zsinagóga, meg a templom is. Ni! Ott ugrál az iskola felé sapka nélkül a kis Moise Zaharovics Sagalov, még csak így hívják, már finom május van, jó lenne rúgni a rongylabdát a fiúkkal, ilyenkor iskolába menni, dohog magába, fél, hogy felelni fog, és átugorja a járda közét, hogy ne feleljen aznap. Tegnap is intőt hozott, mert a pad alatt rajzolta le az iskolatársait. Na hiszen lesz haddelhadd szombaton! Édesanyja védeni fogja a fiát, de hogy az apa nem bünteti meg, csak sóhajt egyet. Nagy a szegénység Sagalovéknál, de mégis olyan boldog a gyermekkora! Játszik, fest, rossz fát tesz a tűzre, de mindig előveszi a lelkigyakorlatokat, és annak a képeit nézegeti.

─ Hát ha ilyen istentelen kölyköm lenne ─ mondja a szomszédasszony, akkor megnevelném én!
Hanem a múltkor mi történt! A balkezes férfinak és asszonyának gyermeke lesz! Mennyire örülnek mind a ketten, hiszen, már 39 éves az asszony, a férfi pedig megvan 50 is. Késői gyerek lesz, de a feje fölött forgatta meg az asszonyát az örömtől a férfi. Na asszony, ennek ha kislány lesz akkor a Natasa nevet adom, ha kisfiú akkor Bobajka lesz, és örömében nagyot kurjongatott, mindenkit megállított az utcán, hogy apa leszek, örüljetek velem! Bolond maga, a saját gyerekének a mákos guba nevet adja? Hát ez jutott eszembe, és több sem kell a piacon már tárgyalják az apukát, és nevet rajta idős, és fiatal! Mindegy az, csak egészséges legyen, piros pofijú, mint a jonatán alma! Hogy pörgette egy kézzel az asszonykát, és megvolt az aznapi betevő a pletykából.

Hallottátok, hogy Lenocska milyen szerelmes? Örökké ott fekszik a patak partján, nézi magát a vízben, istenem, azt a gyönyörű hajat belógatja a vízbe! Mindent kékben lát és rózsaszínben, a múltkor koszorút font a fejére zsibavirágból, na figyeljétek meg, hogy lakodalom lesz nemsokára a faluban. Vaszilij el is veszi. Látom a képet, ahogy alattuk a templom, és övék a főszerep aznap. Szinte kimagaslanak a képből, felszállnak a falu fölé, olyan lakodalmuk lesz, még piros kakasokat is vágnak a nagy napra, meglátjátok, mindegyiküknél van kopejka bőviben. Azt mondják, hogy olyan menyasszonyi ruhát varrnak neki, hogy a csipkét messzi földről hozzák talán Brüsszelből. A menyasszony, már látom a képet, ahogy a kis Marc lefesti Lenocskát. Elfoglalja az egész képet. Miért mióta Marc Chagall? Hát nem tudjátok, hogy fest, jó gyerek az, és bólogatnak rá nagyokat.

Közben Marc már szerelmes.

Festőművész  a szó teljes  értelmében. Mintha összekötő kapocs lett volna különböző világok között: zsidó, aki a képalkotás ősi tilalma iránt fensőbbséges megvetéssel viseltetett; orosz, aki megszabadult a honfitársaira gyakorta jellemző önelégültség béklyóitól.

 

 

  
  
 

Mórotz Krisztina

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.