VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom – Versek és slam poetry
Vörösen izzanak a lonc bogyói kinn az erdőn, csak a csalán, a bodza, a kecskerágó lesi most onnan, a kerítésünk felöl, Hova lettek a kertből a versek? Hulló szirmok súlytalan tánca, billegető bibék, szélhordta szárak közt tétován topogva tátognak a tulipánok, rebbenő szirmú elfajzott orchideák, vérbő rózsák, lenge liliomok sorban beleszerelmesednek a csélcsap mogyoróbokorba, zömök petúniák fölé csüngő begóniák, parasztmuskátlik, szomjazó legyezővirágok.
1 Pest felé, a villamoson ülve ‘néztem, hogy úszik el’, csak viccelek, míg a csikk a fagyott földig hül le, én a nyomott mintás ülésbe süppedek, egy nénike kinyíló szája ablakot nyit a fagyra, belőle elfolyik a pára, szívmeleg. Hagyja.
Mint a férfi, megfeszül, elernyed, kócol, símogat, a sejtedig hatol, úgy hagy el, ölel, szoknyákat emelget a szél, míg folyton vándorol, hajnalban a tarka Afrikát kutatja, most a piacon köszönt egy álmos lángosost.
Ma már nem kérdezem miért feszül farakásnyi kereszt mutáns csontjaid felett Ma már nem kételkedem vadhúsod porvéred más ágyra borult őket okold Ma már nem keresem ágyad zsákutcáit hogy elbújjak előled mert lelkem társul ellett Ma már nem szükös a tolófájások rebegése nem fösvénykedem ha fáj szuszogásod
1.
Űzd a humort, de komolyan! – szólít a szem-száj ingere – Ha rokonságban vagy vele, e sorok közt is megfogan.
Sok jobbra- át van, s balra-át, de középről is védd magad, a körön kívül ne maradj, ne álmodozz, ma nem szokás!
Harc van! / de mégis lábra kap a humor, fejeden rézkalap lapul, benne két fül fülel…/
Coviddal szennyezett a lég, ki kéne szellőztetni rég, ha te nem szólsz, ki mondja el?
Magánszínház I.
Lakásom központi helye az erkély. Shakespeare óta nem volt itt hatékonyabb, sem hatásosabb jelenet, valahányszor itt állok, felidéződik az intéshez és a hozzáfűződő, fájdalommal vegyes szégyen az erkély foglya azóta is talán álmoké vagyok, a harmadik évezred korlátja mögött hallható az éjszaka képébe böfögő, szuszogó város, az alvók lélekzsugorodása már-már kitapintható, tragédiaszag terjeng a levegőben az utolsó kétségbetaszító színházi óra óta először oszlik fel és szivárog szét bennem a tehetetlen szigor.
Jacques Prévert: Alicante
Egy narancs az asztalon A ruhád a szőnyegen Az ágyamban te Édes öröme a percnek éj-üde lehelet, te életem melege.
Bene Adrián fordítása
Elválás vasi faluktól
Három falum, jaj, de sáros: Sótony, Nyőgér, Bejcgyertyános.
Mező magzata kőtorony, jégfelhő sátra Sótonyon.
Futkosó-fürge régiek, kemény nád közt nyőgériek.
Már lábam erejét vesztem, nagy bikát vágnak le Bejcen.
Gyertyánba ösvényt találok, violák virulnak, lányok.
Ötszáz pince föntről város: Sótony, Nyőgér, Bejcgyertyános.
Nem az otthonom
A karanténom nem az otthonom. Betonfalak közt nem bírom ki már, sós cseppek gyöngyöznek orromon.
Átbújhatnék a tiltó kordonon, de ha elkapnak, durva bünti vár, a karanténom nem az otthonom.
Nézettségrekord a filmes szájtokon, mindenki egyre többet piál. Sós cseppek gyöngyöznek orromon.
Sven
A Balaton vizében álltunk, didergett bennünk a táj, akárha messziről figyelik, a pillanat kivehetetlen ponttá sűrűsödött, majd fodrozódni kezdett, mint aki hosszan kivár.
Gavaris paruszki? Kérdeztük egymást, miután áttört íriszünkön valami vad ellentmondás, a nap és a tekintetek keresztmetszetében, majd feloldódott hamar a csarnokvízben.
Svennek hívták, én akkor voltam tizenhárom, ő egy évvel idősebb, néhány nap volt, amíg együtt néztük az eget, az arany, majd az ezüsthidat,
A szavak között rejtőzik az idő Kalkulatorikus morál
Mint kulcscsomó az aprópénz között, a zsebben. Mint a könyv a fiókban, ceruzák s radírok között. Mint kesztyű a lábasok és fazekak között. Mint sapkarózsa kések és villák között. Mint üres vállfa, kabátok és zakók között. Mint vasalt zsebkendő ingek között. Mint csecsemő két szülője között az ágyban. Alszik a mágneses erő, a pára, az áram. A tenger alatt bál van. Színelmélet. Számtan. A házak titkokkal vannak tele. Az idő nyugodt. Fekszik a szavak között Tudja, nincs érdeme.
2000 évvel ezelőtt az Istenfia ellátogathatott volna akár a mai Alföld területére is. Vagy legalábbis egy szerkesztőségbe. De ha mondjuk, úgy mégennyivel korábban érkezik, lelkes özönvíz- kutatóként Árgus szemekkel tanulmányozhatta volna a világra- szóló mentőprojektet is, amint Noé lelkes csendben Bárkát épít. Népszerű Beszélők gyülekezhettek volna a Tiszatájon, vagy inkább lenn a Duna-parton, ahol a mai időkben ismert színész vezetésével évente egyszer inkább ’együtt-hallgatásra’ szokás összejönni. Az irodalom persze ismer olyan magányos géniuszt is, aki inkább bronzkabátba öntve ül a rakpart egyik alsó kövén, és dinnyehéjak által detektált hidrodinamikai viszonyokat tanulmányoz. A Dunatükör egy folyékony szépítészeti eszköz, mely a legszebb lányok arcát raktározza el, legalábbis egy közismert tündérmese emlékei szerint.
Hőjelenségek
Kötélen száradó, és a soha A verssorok akár a szitáló hó, mozdulatlan, mennyországnyi
Nem nagy szám, mondják rálegyintve az unokák, s lehet igazuk is, hiszen nyilván való: oxidáns hatású flavoidokban nem gazdag, és markáns savszerkezet, ízvilág, illat- és zamatanyag sem jellemzi a lugasunkban ringó regéci direkt-Otellót, de a prés alatt bizonyság: bár nagy, görcsös, fanyar a magja, a múlt zamata zeng benne, ízek és hangok szimfóniája, kórusban zengi-sorolja betonba lapult falunk kicsinye s nagyja:
gyerekkoromban két postás is lakott a házunkban
Maga a tűz
Míg jársz-kelsz, teszel szótlanul, belefeledkezel egy nem múló pillanatba, s mint annyiszor, levegőt venni is feledsz. A legkisebb lélegzetvételtől magasság gyurgyalagdalára lobbansz. Maga a tűz. Csak egy csendülő mészkavics, roppanó fenyőgally. Szerelem ajakra tolult, óhatatlan kibuggyant szavai. Paradicsomi lángnyelvek gyúló virága. A szikrázó levegőég sejteti jelenlétedet.
A tiszta víz bugyogva kútba fullad, Lidérces ének úszik át a tájon,
Fotó: Szeifert Natália
hogy mit neveztem ma boldogságnak egy tevét ahogy a tű fokán átevickélt a boldogságig velem és én már nagyon untam a boldogságot meg hogy nem tud mást csak csúszni-mászni velem egy rozsdás tű fokán és elkezdtem nem figyelni ahogy a boldogságfokán átbucskáztunk én meg a teve mindenegyes nap volt és nem értettem nem
Inouye
Soha nem látott felvételeket készít a világ legnagyobb napteleszkópja, a Hawaii-n működő Inouye. Négyméteres főtükre, amely a legnagyobb tükör széles e lángra gyúlt világon, részletesen tárja fel a napfelszínt, a légkört, a koronát és a mágnesességet. A huszonöt kilométeres pixelenkénti felbontású videófelvételen jól látni: a Nap nem más, mint rengeteg karamellás popcorn, megszámlálhatatlan beolvasztott aranyfog, olvadó törökméztömb a tápéi búcsúban.
AZ ISMERETLEN
Nagyobb, mint én (Kieu Bich Hau)
A mélység, a lent igézete. A mag-periféria. Mindig van lejjebb, és az ismeretlen hálásabb, mint a járt utak álszent biztonsága. A megérkezéseké. A pho leves és a zen. Budakalászon. A tű fokán. Nagy tolongás a mostari híd két oldalán. A toronyugrók a mélybe, a nézők az örökkévalóságba vágynak. Így vagyunk összerakva. Így szednek ismét szét. A mester, aki fölötte egyensúlyoz, az ideg.
A tömeg felajzva. 
|
![ENCOUNTER IN THE BLACK HOLE ( quarantaine song … while walking in the spooky apartment ) közepén volt a hosszú an extremely str ng gr v t t n l f ld középen [ + 1 hatalmas sóhaj ] hallgattam visszhangját [ hallom kizgnahzssiv ] hallgattam visszhangzik [ hallom tájgnahzssiv ] középen volt a hosszú an extremely str ng gr v t t n l f ld közepén [ + 1 hatalmas sóhaj ]](/images.php/1608229914/original/biro-encounter-in-the-black-hole.jpg)
