Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt versei (A szavak között rejtőzik az idő, Az emlék ornamentikája)

 

 

 

 

A szavak között rejtőzik az idő

Kalkulatorikus morál

 

Mint kulcscsomó az aprópénz között, a zsebben.

Mint a könyv a fiókban, ceruzák s radírok között.

Mint kesztyű a lábasok és fazekak között.

Mint sapkarózsa kések és villák között.

Mint üres vállfa, kabátok és zakók között.

Mint vasalt zsebkendő ingek között.

Mint csecsemő két szülője között az ágyban.

Alszik a mágneses erő, a pára, az áram.

A tenger alatt bál van. Színelmélet. Számtan.

A házak titkokkal vannak tele.

Az idő nyugodt. Fekszik a szavak között

Tudja, nincs érdeme.

 

 

Az emlék ornamentikája

Szkéné

 

Kizárólag ma

Reggel ez már a többedik énem.

Megnyugtatóak s jól mutatnak a monokróm evidenciák.

Kerek asztal, ebédlő. Ablakpucolás.

Elegy: misztika és szükségszerűség.

Csak mellesleg entitás. Hogy a megszokást kibetűzzék.

Lapozza a képzelet az érveket. Múlt, kis vér s hegek.

Duchamp piszoárja se lehetett fehérebb.

Mire jönnek a vendégek, kisimul az arc.

Leköpöm a tükröt. Plusz ablakmosó, illatos géllel.

Éjjel szobor voltam legalább. Most boldog habarcs.

Bersteiger cipó. Kakaó.

Bár késnének. Esne a hó.

Akadály teremtődne, több kiló.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-01-07 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.