Keresés a honlapon:

Csák Gyöngyi versei (Magánszínház I., Lehetett volna másképp, Rege)

 

 

 

 

Magánszínház I.

 

Lakásom központi helye az erkély.

Shakespeare óta nem volt itt hatékonyabb,

sem hatásosabb jelenet,

valahányszor itt állok, felidéződik

az intéshez és a hozzáfűződő,

fájdalommal vegyes szégyen

az erkély foglya azóta is

talán álmoké vagyok,

a harmadik évezred korlátja mögött

hallható az éjszaka képébe

böfögő, szuszogó város,

az alvók lélekzsugorodása

már-már kitapintható,

tragédiaszag terjeng a levegőben

az utolsó kétségbetaszító

színházi óra óta először oszlik fel

és szivárog szét bennem

a tehetetlen szigor.

 

 

 

Lehetett volna másképp

 

A nagy kifakadás hajnala ez,

talán a téli huzat

apám házába visszaröppent,

repülnek velem mind az ikonok,

ifjúkori képek a falról

 

mikor még nem hőköltem vissza

vágyódó mozdulataid elől

és az élet illatát

sűrű hajadból szívtam.

 

Akár egy hosszúra nyúlt

filmsorozat hősnője; féltem,

hogy megúnva meséim

fejemtől elbúcsúztatsz egyszer,

lehetett volna másképp, míg

ölemben gyanútlan szenderegtél

ám átszúrt szíved látványától

iszonyodott tőröm jóelőre,

a sok, izgalmas alternatíva közül

ez csak az egyik lehetett volna,

hercegem jó ha tudod:

a mesében minden megtörténhet.

 

 

 

Rege

 

Az ezernyelvű tűzből

folyvást duruzsol,

szétszéledt bútorokat

kihűlt szobába visszahord,

elveszített gyémántját

a lüktető foglalatnak

visszaadja, miképp

az éden felejtésre ítélt ízeit

a nyugtalan nyelvnek

az ezeregyediket követő

üres éj után,

riadt folyónak a hömpölygést

az elégiaködben úszó partok között

követve a szarvas el-

halványuló lábnyomát,

az esték veszélyes magányában

tart az áldozat,

tüzet gyújt, füstje köhögtet,

szinte fojt,

boldog a céltábla bábja:

hisz mozdul a lélek akkor is,

ha már a kéz halott.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-01-17 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.