Keresés a honlapon:

Halmosi Sándor versei (Az ismeretlen, Olyan követ, Milgram, Pokolra száll)

 

 

 

 

AZ ISMERETLEN

 

Nagyobb, mint én (Kieu Bich Hau)

 

A mélység, a lent igézete. A mag-periféria.

Mindig van lejjebb, és az ismeretlen hálásabb,

mint a járt utak álszent biztonsága.

A megérkezéseké. A pho leves és a zen.

Budakalászon. A tű fokán. Nagy tolongás

a mostari híd két oldalán. A toronyugrók

a mélybe, a nézők az örökkévalóságba

vágynak. Így vagyunk összerakva.

Így szednek ismét szét. A mester,

aki fölötte egyensúlyoz, az ideg.

A tömeg felajzva.

 

 

OLYAN KÖVET

 

 

Olyan követ dobj rám, hogy elindítsa,

és letaroljon mindent. Hogy ebben

a csendes apokalipszisben halljuk

végre egymást. Hogy hallgassunk.

Folyvást.

 

 

 

MILGRAM

 

 

Csak nem tudsz nyugton ülni.

Emeled folyton a tétet és elbuksz.

Rádsütik a bélyeget. Pedig életük

legnagyobb önmegtartóztatásának

tárgya is lehetnél. Fúziós erőműve

ennek az éhes világnak.

 

 

 

POKOLRA SZÁLL

 

 

Két pogány közt, mindig a harmadik út.

Középen nyúlni meg. Ha lenne szívünk, 

alighorzsotos lelkünk, és ha áldás lenne,

annyiszor halni meg. De emberből van

az embertelen. És ha mégsem, azzá lesz. 

Nincs ezen mit szépíteni. Aki bírja,

ezer éve marja. Aki félti, pokolra száll. 

 

Mennybe megy.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-12-14 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.