Keresés a honlapon:

Siska Péter versei (Hőjelenségek, Kihalás)

 

 

 

 

Hőjelenségek

 

Kötélen száradó,
virágmintás
ruhák. Felhők,

és a soha
le nem nyugvó,
izzó
nyári nap.

A verssorok
rácsa mögött,

akár a szitáló hó,
lerakódik
majd minden
jelentés:

mozdulatlan,
szerény túlvilág,

mennyországnyi
távolságra
tőled.

 

Kihalás

Nem az éjszaka,
a hajnal szüli
az értelem szörnyeit,
mondom, majd
félrelököm az ásót.
De az utolsót is
legyőztük.

Dél van.

 

A kutyáim
– nincsenek is
kutyáim –
boldogan néznek
fel rám,

a nap fehér,
lázforró

lyuk az égen.

Harangoznak.

Megosztás

Megosztás

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.