VideóA Hatvan Online (HO TV) csatorna videója Keresés a honlapon: |
Simon Adri versei (Nem az otthonom, Határ-villanella, Dagerrotípia)
Nem az otthonom
A karanténom nem az otthonom. Betonfalak közt nem bírom ki már, sós cseppek gyöngyöznek orromon.
Átbújhatnék a tiltó kordonon, de ha elkapnak, durva bünti vár, a karanténom nem az otthonom.
Nézettségrekord a filmes szájtokon, mindenki egyre többet piál. Sós cseppek gyöngyöznek orromon.
Oszlik a füst, mögötte víztorony. Betonfalak közt nem bírom ki már, a karantén, az nem az otthonom.
Sokat merengek embervoltomon, a szűk tér végtelen hellyel kínál. Sós cseppek gyöngyöznek orromon.
Oly messze innen most az Oktogon! Betonfalak közt nem bírom ki már. Sós cseppek gyöngyöznek orromon. A karanténom nem az otthonom.
Határ-villanella
Ha meggondolom, nem értek semmihez. De pont elférek a csomagtérben, a határon észrevétlen átvihetsz.
Ha megszeretlek, az nem egy testi hecc, érj hozzám, és ellazulok szépen, ezenkívül nem értek semmihez.
Bor vagyok, amit az Isten felvizez, egy habkönnyű drog tulajdonképpen, a határon észrevétlen átvihetsz.
Ha hozzád csapódom, nem tudom, mi lesz. Pont elférek a csomagtérben, de jelzem, én nem értek semmihez.
Sötét van, az éjben semmi nesz, hallgatlak, bár a nyelved nem értem. A határon észrevétlen átvihetsz.
Néhány fát az alkony megszínez, pont elférek a csomagtérben, a határon észrevétlen átvihetsz. Időben szólok: nem értek semmihez.
Dagerrotípia
Az emlékezet őrzi vagy képkeret – a múltba veszett rég, nem szűnik mégsem, hogy délután elfogy a fény, és gyors szelek vágtatnak az aszály marta vidéken,
hogy szeméttüzelők füstje vakít, vagy a naponta támadó porvihar, hogy otthon találunk-e még valakit éjszaka megnövő démonaival,
vagy leomlott házfalat, kifosztott ólat az elvadult tájnak végleg visszaadtak, és szilánkokként arcukba csapódnak az évek, mint viharban kivágódó ablak –
Megjelent: 2021-01-11 18:00:00
|
