VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom – Versek és slam poetry
Ha biztatón szemembe nézel, vagy ajkad esti hamva mézel, tudom, tiéd vagyok. Bilincsbe vert örökre vágyad, a csend szerelme vet ma ágyat – a szó sután gagyog.
vágj ki minden fát!
Ablakok (Levelek Milénához) In memoriam Franz Kafka
Az elcsendesült Prága is mindig tettre kész, hisz nincsen nagyobb bűn, mint a higgadt nemtevés. Mégis milyen kicsinyes s lusta minden hivatalnok!
Az ablakon azért ki-kiles, de mire látnád, nincs sehol.
Mégis
A legnagyobb tragédia, hogy tökéletesen hasonul valamennyi ablak valamennyi ablakhoz.
S valamennyi ablaknál
az ugyanolyan asztalok ugyanolyan hivatalnokok szolgálatában állnak –
Talán egy fának…
Talán egy fának kérge vagy,
Nem úgy van az kedvesem Kis naiv. Nem úgy van az kedvesem
sétapálca a nap hasában és vérét a halak szomjazzák
csak térdig járunk e anos novecientos* mázolt hangok közt a húron a szennyes a pecsét kimosható a becsületet pedig a szappan vitte le
* e anos novecientos – és 1800-as évek
A rúzs
JÓNÁS (NEM AKAR ÖREGOTTHONBA MENNI) (remake)
Meg se próbáljatok elverni a háztól Odafeszülök az ajtófélfák közé Ott krisztuskodom világ szégyenére Ott istenkedem világ bánatára Sarkam beleszántom robotos tegnapba Hét ökör sem vonhat távol otthonomtól
Vigyetek mindent, mire áhítoztok Le nem ronthatjátok véretek bölcsejét Dáridózhattok bűzlő dögkutakban Fenyegethettek, hitegethettek, hiába, ím Ha eljő a letelő idő, a jövőtlen holnap, majd Földre rogynak a falak és szétszélednek jószágaim.
A kétfejű borjú (Laura Gilpin)
Holnap, amikor a tehenészfiúk rátalálnak a szörnyszülöttre, a testét újságpapírba csomagolják és a Múzeumba viszik.
De ma még él. Anyjával valahol az északi legelőkön csatangol. Tökéletes a nyári este. A Hold a gyümölcsös felett jár, szél a fűszálakat selymezi.
És ahogy az égre néz, látja, hogy odafent kétszer annyi csillag ragyog, mint szokott.
süketszoba
ahol a sánta sünöket simogatják ott nem lehet nagy baj az első randevú a költészettel jé! Ady is úgy érzi
A világmindenség centruma Örök érték
Az ember a templomhegy földjéből gyúródott. Az édenkert közepének apró kövecskéiből. Az engesztelés porából. Ahol a föld spirituális középpontja van. Mórija. Az a hely, ahol Istent meglátod, Ahol az Atya meglátja a Fiút. A szövőszék és a szőlőprés háza. A gondoskodás és az ellátás biztonsága. Ahol Izsák az oltárra tétetett. S ahol a kos megjelent. Ahol kijött az Ige az Örökkévaló szájából. Ott kapja meg a választ, Ami megtartja. Ott nyílt meg a vers, akár egy kagyló. S kifolyt belőle a nappal. A vér.
Élj a percnek!
Omar Khayyam perzsa költő rubainak stílusában
Örülj e napnak: Ajándéknapod, öledben a Kincs, pazarolhatod; áld az Időd, ha eddig elhozott, nem tudni, a Sors küld-e Holnapot.
*
Falatnyi Kenyér, kortynyi Bor vele, Ennyi ma nálad az Ünnep lényege. Álmodban hiszed, te vagy a Király: Boldogabb nálad nem lesz senki se.
*
időminta:tenger¡ ma gyönyörűek a körmeim, ízlésesen hosszúak, szépen reszeltek. más nő ilyenkor a piros lakkért indulna, esetleg egy vörösért talán burgundiért. én a körömcsipeszért. pedig, pedig igazán szépek, persze az általános esztétika meg én, mindig másra gondolunk, mint most: jelen karmok esetében is, pedig pont akkorák, amitől a férfi bevadul, amikor a fantáziájában a karját, combját vagy épp a hátát markolja¿, simítja. a férfi kinyilatkoztatja a megadását: ha úgy kívánnád, kedvesem, még a pilláim sem tudnának rebbenni, előre végem.
A teste, mint egy ógörög szobor, a kurta szoknya rajta tán merész, ám kedves arca lázadón komor, ha néha lopva két szemembe néz.
Eseng a csend, de mintha kérdené: "Miért remél a vágyam parlagon? A csípőm íve, és a térdemé, kecses bokám, miért is hagy vakon?
a kutyát már több minit tíz éve többször is körbejártunk a fiammal
Nem ezzel kezdődött. Ezra felépíti a templomot. Az erő a mi segítőnk, megsegít és megerősít. A perzsa király leánya balga táncot lejt fej és test között. Ezra azt hazudja, hogy a törvényt megtalálta a templom romjai alatt.
ősasszonyoktól örökölt titokkal járult a férfihoz, aki nem tudta, hogy mi az, ami lázba hozza, és megvadítja. ahogy látta barnában és feketében. feltámadt benne a vágy, hogy a férfival háljon, a terveivel a megszállottságával, hogy egyenlő legyen az erejével. combját dörzsölte remediosok szagával. alvó szerelemkígyók mindenütt. lilák, indigók, mély rózsák lángjai.
Tekintet Caspar David Friedrich: Két férfi nézi a Holdat című képéhez
Háttérben a végtelen. Lehullok elé egy maréknyi Hogy ketten vannak, hogy neked háttal állnak, Nem látszom attól a kettőtől, mégis ott vagyok. Nálam szebbet senki sem tud
Csönd-rondó
nincs mit mondani és akinek mondanám annak már nem lehet így elmondom neked hajnaltájt a csöndet díszítem apróságokból szövök a félhomályba napfényt míg a tea páragőze könnyeket formáz a bögre oldalán apró kamillavirágok áttetsző sziromtenger gyermekkorom évei voltak borítva ezzel a Szamos partján akkor még naiv játék ahogy belefeküdtem a fehér végtelenbe sötét hajamra fátylat csipkéztek kamillavirágból és nem féltem sem a téltől sem a haláltól sem a jég írisz-kék csókjától
Tállya song
Itt a lélekajtó halkan nyílik, itt megbékélek most minden mással, és a léleklyuk is megtelik színig a vízözönt hozó felhőszakadással. A nyár végre reccsen, nyílnak a felhők, s a nehéz kovácsoltvas kapualjak, kisgyermek szívem mára felnőtt, kiáltanom kell, hangom hogy halljad. 
|
