Videó

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus Előadja: K. Nagy László színművész Rendezte: Szakálos Dénes László




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Antal Anikó Zsuzsanna versei (Csönd-rondó, Őszi szonáta négy képre, Üveghangok)

 

 

 

 

Csönd-rondó

 

nincs mit mondani és

akinek mondanám annak

már nem lehet

így elmondom neked

hajnaltájt a csöndet díszítem

apróságokból szövök a

félhomályba napfényt

míg a tea páragőze

könnyeket formáz a bögre oldalán

apró kamillavirágok

áttetsző sziromtenger

gyermekkorom évei voltak borítva ezzel

a Szamos partján

akkor még

naiv játék

ahogy belefeküdtem

a fehér végtelenbe

sötét hajamra fátylat csipkéztek

kamillavirágból

és nem féltem

sem a téltől

sem a haláltól

sem a jég írisz-kék

csókjától

 

most túl hideg van és

nincs mit mondani

akinek mondanám annak

már nem lehet

így elmondom neked

hajnaltájt a csöndet díszítem

olyan ez mint egy

néma rekviem

önmagát ismétlő

befejezetlen opusz

 

 

 

Őszi szonáta négy képre

 

egy tükör

 

arcom a tükörben

több mint önreflexió

barna képkeretbe foglalt

gyökerek távoli vidék

porával belepett

családtörténet és egyebek

amiket a szélrózsa minden

irányába tova fújt

a nyírségi szél

keletre és nyugatra

időben és térben

vertikális és horizontális

messzeségben

óceánon túl emelt

törékeny katedrális

önmagam

 

 

 

egy alma

 

amin anyám és apám osztozik

márványfehér tányéron felszolgált

édességek mellettük keserű fekete

üres csészékben kihűlt és

megfejthetetlen kávézacc-üzenetek

szalvétával fedett titok

kórtermekben elhaló szerelem

 

egy pad

 

a szomorúfűz ágaiban

rejlik még néhány hang

egy vonósnégyesből

szoborrá lett a szív azon a

gordonka hangú őszön

egy kiállítás záróképe az

avarba borult sóstói táj

és az utolsó ecsetvonás

ahogy egy fekete konflis

mosolyoddal elszökött

 

a kalitka

 

egy gyűrött papírra

önmagad kalitkáját rajzoltad

és nem hagytad hogy

segítsek neked

repülni

 

 

 

Üveghangok

 

csak nézz magadra

szobád falán megtörve

aranyló napsugarak mint tegnapok

múlt prizmáján játszó üveghangok melyek

belehalkulnak a csöndbe

amit csak te magad ismersz és úgy sejlik

még hallod benne a befejezetlen szimfóniát

monoton kattogását a metronóm időnek

azt hinnéd te magad méred és mégsem

feletted egyenként gyúlnak ki a csillagok

tőled független számokban mérik az időt

ha mérik egyáltalán

konstans állandó végtelen nem létező

lábad alatt az avar zörgő danse macabre

levelekre írt őszi post scriptum

itt jártam én is egyszer üzenik mint

a szerelmesek kik fába vésik egymás neveit

a mindenért s a semmiért

de mégis

talán érdemes

nézz magadra

szoknyád redőiben hiába

próbálod megtartani a Holdat

és a millió csillagot

sötét palackpostába

zárt konstellációk

ez marad

és csöndbe halkuló

üveghangok

 

 

 

  
  
 

Antal Anikó Zsuzsanna (Nyíregyháza, 1981) író, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.