Szépirodalom – Versek és slam poetry

A Császár

II. változat

 Apám óvatos, megfélemlített,

              mintha a Templom titkait őrizné.

Talán kétszer dőlt ki a piától,

       míg én naponta görbültem segg-részeggé.

Emberi botsáska, faág mímelő.

Lepkék szárnyai: kényes porcelánszirmok.

                     A nyelv fül, fejük felfúvódott has:

              álcák mögé bújt egy generáció.

Jailhouse rock

A farkas már megint itt jár, pedig csaknem

egy éve… semmi. Ha a szappan

és a bőr közé elektromos tér kerül,

nem árt kicsit jobban odafigyelni.

A gyanú persze napok óta velem.

(a környezet olvad?) (vagy éjszaka minden megnő?)

Árnyéka, állatkerti szaga,

sárga szemvillanás?

Nem.

hogyha


lényegében
még mindig
ugyanott
vagy
egy kicsit
előrébb
mint az undok
légy
a zsíros levesestál
szélén

MINŐSÉGI ÁLDOZAT

A sakk úgynevezett elmesport.

Két intellektus szikrázó összecsapása.

A forradalmat törvényszerűen követő konszolidáció idején

Budapesten, a November 7. tér és a Körönd között

valahol félúton, de a vacogtatón hűvös mélyben,

sakkozgatókedvű kihallgatótisztem, a derék,

döntetlenre adta kihívásos páros mérkőzésünket.

Előbb én vertem meg őt,

aztán ő vert meg engem. Piszkosul.

Akkoriban a szakkönyvek a gyalogot még  

parasztnak nevezték,

s a Vezér csak mosolygott, milliom példányban, búzaérlelőn.

Mária fiára emlékezik

ha fára mászott
megérintette az eget
máskor szitakötőket fogott
buborékot eregetett
sokszor játszott ipi-apacsot
Józseffel pecázni járt
tekintetétől elmozdultak a kavicsok
ne rosszalkodj
mondtam ilyenkor
és ringattam elalvásig

CRITICAL MASS I

Vinni örömmel a keresztet.

CRITICAL MASS II

Semmi sem történt.

Mégis félrenéztetek.

Esti merengő

volt karácsonyom épp elég

gyalázatos és meseszép

hófüggönyön át isten nézett

hogy örülünk a születésnek

aztán az angyalok elsuhantak

jött a tél a magadra zárt ablak

fenyőkereszt szíved belevásik

vársz betlehemtől feltámadásig

42 

vajon a nappalra rá
szárad az éj? mint
gézzel fedett seb
viszket alatta a fény
és amikor lerántod
hirtelen egy mozdulattal
kiserken a tudat? 
vagy mint világfátyol
takarja el annyira
csak annyira a lényegit
hogy ne lehessek
erre az életre vak?

szép vers – csúnya vers

1.

az emberek általában
a szép verset igényelik
(hogy így fejezzem ki magam)
ha szép verset írnék
központozással írnám és
szólna a vers
az első szerelemről
(a szerelemről egyáltalán)
lehozható és lehozhatatlan
csillagokról

reggel.hu

vetített zászlók a templom falán
a tornyokon még száradó harangszó
lemeszelt árnyékával az éjszakából
kikeveredő napot épp kivégzik
a vár fokára ábrákat rajzolok
egy-két eltévedt golyó
és kalapács
ami éppen ütne de nincs
hogyan
és mit
és miért sem
kételyeim lapos pályáján
kitört térkővek közt sistergő város

**

Gyermek a buszon

 
Kezében egy fekete zsineggel
ül a buszon a gyermek.

Mint egy fekete nyál, úgy
csüng ujjai közül ez a pompás játék.

Meggörnyedve, oldalra hajolva
köröz vele.

Egyre jobban meghajol.
Szinte már lecsúszik a székről.

Egyesíteni akarja a zsinór végét
a padló fekete mocskával.

Tollatlan

Ajtók nyílnak és csukódnak
ki-be jár valaki bennünk
költözködő mindennapok
hórukkosa lett a lelkünk

vigyázva visszük tükreinket
a foncsor mégis megreped
szemünk körül rianások
foltoznak bombatölcséreket

Vannak

legtöbben a széplelkűek

aztán a hivatalból-okosok

a kiválasztottak a kiválasztókkal

istenek közvetlen barátai

kikhez házhoz jár az áldás

hibákat mindenkiben meglelők

Egy villanás, és jön a vallomás

Felfénylés. A pupillájából kicsurran az olaj.

Ráfolyik a jókedv a szemhéjra.

Az éj, mint a méz. Belekóstol a hideg.

Oldalt néz. Remegnek az ajkai.

Úgy vagyunk, mint Ő, ott fent.

A saját képére és hasonlatosságára csinált.

Nézte a tükörben magamagát.

A lelket is beleszerkesztette Isten.

Orrunkba lehelt az égi szellem.

S a szavakkal teli levegő az agyba fölment.

 Kezdetben nem volt lehetetlen, hogy a test szent.

Kiterjedés

Precíz, szabályos, zárt alakzat.

Elégedett, bízik magában.

Nincs rajta sem ajtó, sem ablak.

Az egyetlen, de vannak benne hárman.

Fölismerjük? Köré sereglünk?

Magunk sem tudjuk, sok tudatlan,

csak megbámuljuk mindahányan.

Most mintha emberarca volna,

s biztatna: jó szándékkal vár rád.

Miközben beszélgettünk róla,

fölépítette logikáját.

Testemből kivágott táj  

Kevés imádságot és kevés templomi éneket ismerek,

láthatár alján a Császló felhőit se, száraz szárnyakkal

a villámokat, nincs bennem se hit, se tagadás,

nem pörgetem tovább, tovább, még tovább

a tiszta és jóságos csillagok kerekét, 

nem látom, hogyan gyulladnak ki egyenként a küllők,

mondtam már neked, fáradt vagyok,

én is csak az, ki aggódik földhöz cövekelt tornyokért,

olajfaligettel ékes szigetért, gleccserekért, akár ti,

és zúg
és folyik

amikor felkelek az a pilla
nat amikor kinyitod a szemei
met mintha varázsterpeszben
áll a világ csípőre
tett kézzel ilyen volt
a gimiben a torna
óra kapus voltam elálltam
a labdák elől egy idő
után aztán rám céloztak
egy kis véraláfutás ki a
győztes nyertes vesztes
vesztes
ég nincs mondom most
akkor is ugyanezt mondtam
ki a kapuból el a pályáról