Keresés a honlapon:

Aranyi László: A Császár (II. változat)

 

 

 

 

A Császár

II. változat

 

 Apám óvatos, megfélemlített,

              mintha a Templom titkait őrizné.

Talán kétszer dőlt ki a piától,

       míg én naponta görbültem segg-részeggé.

 

Emberi botsáska, faág mímelő.

Lepkék szárnyai: kényes porcelánszirmok.

                     A nyelv fül, fejük felfúvódott has:

              álcák mögé bújt egy generáció.

 

Gátlástalan, emberi kötelmeket tagadó, alattomos ifjúként

       az útját kereső különös szentség cimborájává tett;

ő tűrt szótlanul,

              midőn át-átlépte a bűnöző-lét

       képlékeny határát a burjánzó, az elfajult.

 

Szerette-e valaha is anyámat?

       (Mert én csakis a romlott, beteg lelkű,

              sebzettségükben tündöklő nőket tudtam szeretni.)

Valószínű, csak egymáshoz rendelt két „Kívülállót” koruk.

 

A Nőstény lúg-, a Hím savtirannus,

              s a általuk teremtett oldhatatlan, masszív minőség

 

       biztos bukásuk.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-04-13 06:30:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.