VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Turányi Tamás: Jailhouse rock
Jailhouse rock
A farkas már megint itt jár, pedig csaknem egy éve… semmi. Ha a szappan és a bőr közé elektromos tér kerül, nem árt kicsit jobban odafigyelni.
A gyanú persze napok óta velem. (a környezet olvad?) (vagy éjszaka minden megnő?) Árnyéka, állatkerti szaga, sárga szemvillanás? Nem.
Ha a cipőtalpra szögek nőnek, ha homlokomat húzza a forró panelbeton, s fektemben gyalogolnék bele a falba, ha hunyt szemmel simítom a félálmos párnát és riadok: foga lett, akkor fix und fertig, ez ő.
A lepedő cikcakk-éle, egy kis vér (dehát mit csináltam??) vagy mi. Tökéletes zsilettek közt az ébrenlét felé oldalazom, pedig tudván tudom, vár odakint, mégis megyek.
Inyét felhúzva morog egy kicsit, aztán már nagyon. Ül, de mintha máris ugrana, és ugrik és pauza, megáll a kép. Mint galambtojást, vagy az alomból egyik szőrmók gyermekét, kap gondos szájába, karcolás sem ér, vigyáz, és mondanám, hogy milyen szép tőle, de a roppanás csak idő kérdése, nem az illúziók földje ez, Óz kórházban van, Alíz a nyuszi felé evez, errefelé a nap előre megfontoltan öli a földeken mozdulatlan tántorgó kukoricát, de tartani kell a sort, nincs onnan hova menni.
Menekülni? röhej. Sikoly volt, minden bizonnyal hogyisne, ami az előbb kijött a számon, de máris látom, ahogy hangom szálaiból poros nippek alá való terítőt horgol egy halott néni, üres szemgödréből süvít a meredek biztatás, alatta görbül az örök mosoly, nekem, nekem.
A farkas most megszagol, hogy ép-e még az eszem. Ha igen, mehetünk, valamit megint mutatni akar. Mint ásító uszályok a partnak feszülő félőrült, süket Dunán, lassú rémségek vonódnak, egyik a másik után, és enyhén szólva untat, hogy ezektől már rég nem félek, nézd meg, farkas, a Péter is milyen nyugodtan ül az asztalánál, odaát, Perzsiában. Hát akkor felöltöznék, jó? És nekiindulnék ma is a mit sem sejtő világnak.
Megjelent: 2018-04-11 06:40:10
|
