Keresés a honlapon:

Tönköl József: Testemből kivágott táj

 

 

 

 

Testemből kivágott táj  

 

Kevés imádságot és kevés templomi éneket ismerek,

láthatár alján a Császló felhőit se, száraz szárnyakkal

a villámokat, nincs bennem se hit, se tagadás,

 

nem pörgetem tovább, tovább, még tovább

a tiszta és jóságos csillagok kerekét, 

nem látom, hogyan gyulladnak ki egyenként a küllők,

 

mondtam már neked, fáradt vagyok,

én is csak az, ki aggódik földhöz cövekelt tornyokért,

olajfaligettel ékes szigetért, gleccserekért, akár ti,

 

kiknek ágya tavasztáji dárdahere és göndör forgács,

falovacskák járnak körbe, hazajön a tegnapi csorda,

ostorsudárba fújja az utak bokrait a szél,

 

kolompok himbálóznak a hosszú ősz rozsdafoltjaival,

páskomról zengnek sokáig,

gémeskutak ívéről, elnyűtt arcokról az ujjaim alatt,

 

hozzák a pásztorokat, kik szelíden éltek s haltak meg,

akik egy kortyra kiisszák a pálinkás kupicákat,

ragyogni fognak feltámadáskor, akác hajlong velem,

 

műtrágyaszóró a barnára fagyott repcetáblán,

traktorok sárrázón mennek át, tudod hát, így van,

én meg a csizmát veszem le, ha bejöttem a kertből,

 

majd nyílik som, sárga virágaival az őszi tűz,

bizony hiába tagadnám: ereszünkre hosszú nap lesz,

mely mintha régóta várna fecskékkel, szenes tetővel,

 

nem véthet ellenem, jót sem tehet velem,

kevés éneket s az igaz hitért való imádságot ismerek,

szerelmes arcom zuhogó hajadba mártom,

 

fuldoklok a megcsillapodott szerelemben,

nincs hangom, évszázadokig utaztam bogarakkal,

zuzmarába öltözött ludakkal és árnyékos levelekkel,

 

hogy elmondjam a darabokra szaggatott dűlőt,

marad menedéknek a testemből kivágott alvó virágtáj,

elmerülve a végtelenben, akár egy volt-nincs Százhold.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-03-02 06:26:08

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.