Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

Czékmány Sándor: reggel.hu

 

 

 

reggel.hu

vetített zászlók a templom falán
a tornyokon még száradó harangszó
lemeszelt árnyékával az éjszakából
kikeveredő napot épp kivégzik
a vár fokára ábrákat rajzolok
egy-két eltévedt golyó
és kalapács
ami éppen ütne de nincs
hogyan
és mit
és miért sem
kételyeim lapos pályáján
kitört térkővek közt sistergő város

**
kinyitott szemben
reggelenként
fel-felvillanó
történéstörmelék amit
magára hagy az ébredés
hogy filmként
pergesse magát
egyre nehezülő
lélegzetekkel tűri ahogy az agy
sejtek összerakják
a szakadozó eseményeket
mielőtt elkenődnek végleg
részleteiken

**
járok a dolgaim után
nézem a lábam előtti fények változásait
elképzelem hogy valaki figyel
mozgásomtól rekeszizma összerándul
kitágítja mögöttem a látóteret
búcsúzóul hozzámcsippent egy szemrésnyi égboltot
és visszaballag
hátha történik vele valami otthon is

**
ahol felnőtt megöregedett folyamatosan
meghalt
volt amikor az íróasztal fiókjában
néha a klaviatúra betűhalmazán
de többnyire erdőt járt
barlangot
néha képeken történt vele a történelem
például géppuskák
torkolattüzében szétfröccsenő árnyékok közt
a nyers téglafalon
kikapcsol
elmegy
színlátásra vakokat oktat
nagy meggyőződéssel hirdeti az ember-
istenek elmúlását
bár tudja hogy a háborúk elkerülhetetlenek
mégis hiszi hogy minden esetben elkerülhető
ezért soha nem tépi fel mellén az inget
a tisztánlátás együgyű áldozataként
odüsszeusz lett
aki rég hazatért és moslékot önt a disznói elé
béke van
árnyalatnyi habbal a felszínen
ami pont arra elég
hogy ne látszódjanak a mélység zavaros áramlatai
amikben alig mozdul a sötét vagy ha mozdul is
úgy kapaszkodik magába mint a barlangok
üregeit felhasogató szikla
szavai
kertjében a bokrok
mindent lefednek
rend van köztük
vadul burjánzó bokrok rendje
ha kipusztítaná őket maradna
a szikes homokon tengődő gaz vagy még az sem

**
keres valamit ami több mint egy porszem
egy porszem igazságával
plakátórák
és felgyújtott város
értékei nélkül elfutni nem tud
szavak szerepek tűnnek el
legyint
kacat volt mind

**
még mindig azt hiszi
hogy most hagyják el maradék reményei
ki tudja honnan származó mondatok
trükköznek vele
mintha belebetonoznák egy robbanásba

**
pillanatnyilag sűrűn esik a hó
a résnyire nyitott ajtón asztalomig
fújja a szél hűvös pazarlása
az életnek
elképzelek egy kerti padot
a belőle kiszakadó sötétség most éppen
nem tart sehova szemek fénylenek
körülötte de nem tudja mit látnak
látnak-e
egyáltalán bármit is
olyan érzése van most mint gyerekkorában
amikor szeretett volna benézni a tükör mögé
hideg sejtéstől borzongva
hogy talán ott
a végtelenhez tapadva láthatná meg igazi magát

 

 

 

Czékmány Sándor (1936) költő

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője.

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.