Széll Zsófia: 42
42
vajon a nappalra rá
szárad az éj? mint
gézzel fedett seb
viszket alatta a fény
és amikor lerántod
hirtelen egy mozdulattal
kiserken a tudat?
vagy mint világfátyol
takarja el annyira
csak annyira a lényegit
hogy ne lehessek
erre az életre vak?
tudod, álmomban
egy hosszú egyenes
úton mentem előre
és kopasz jegenyék
szegélyezték a szívemet
azóta nem tudok nem
hátranézni a lépésekbe
belebotlok s bár el eddig
nem estem minden
pillanatomban ott van
a tehetetlen zuhanás
vajon ha ma elalszom
kirügyeznek a fák?
Megjelent: 2018-03-21 06:05:29
 |
|
Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.