Keresés a honlapon:

Kelebi Kiss István versei (Tollatlan, Maradék parázs)

 

Tollatlan

Ajtók nyílnak és csukódnak
ki-be jár valaki bennünk
költözködő mindennapok
hórukkosa lett a lelkünk

vigyázva visszük tükreinket
a foncsor mégis megreped
szemünk körül rianások
foltoznak bombatölcséreket

mi megmaradt a néhány álom
tollatlan nem röpülhet már soha
totyog a valóság fedélzetén
akár Baudelaire albatrosza

 

 

Maradék parázs

hagyd a tavakat
kutakat fákat
a tarlón futást
a klottgatyákat

hagyd a lopakvó
kék virágot
mely gaz elől mentette
az álmod

ne idézz
szik-lágyító záport
sem bögrecsárdát
honnan kannás bort

vittél a töltésen át
szomjas Mihálynak
a múlt itatósa fölszívta
azt a tájat

emlékeiden hiába
van ablak
amit látsz a történések
magadra hagytak

azzal törődj most
ami menthető még
maradék parázshoz
gyűjtögesd a rőzsét

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-03-14 06:01:53

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.