Kötetek, kritikák, recenziók, interjúk és laudációk

Kép forrása: libri.hu

"Eszközévé tökéletesít, a létezés vésőjévé edz a teremtés tüze. Úgy látszik, legfőbb életfeladatom az, hogy a közöny dúcait lepattintva láthatóvá tegyem mindazt, mi láthatatlan. De valójában mi is az a láthatatlan valami? Illúzió? Igen. Úgy, ahogy illúzió az is, hogy a szobrász megnyilvánulásaitól függ a világ megjavulása."

(Borító/grafika: Fábián István)

A nőt látjuk a novellákban, sokféle állapotában és alakjában: a szeretetre vágyó kislányt, a szenvedésbe beletört fiatalasszonyt, az idős testét szégyenlő, kiszolgáltatott haldoklót, a vágyakozó nőt, a kudarcos sorsával elégedetlent vagy az abba bölcsen beletörődőt. Közös bennük, hogy merészen, hagyományokkal és elvárásokkal szemben önmaguk akarnak lenni, ez belső szabadságuk záloga.

Balogh István

Balogh István (Zenta, 1946) vajdasági magyar író, költő, tanár, a Vajdasági Írók Egyesületének és a Szépírók Társaságának tagja. Eddig huszonegy, könyve jelent meg és hét nyelvre fordították műveit, néhány elbeszélése tankönyvekbe is bekerült. Neve megtalálható az Új magyar irodalmi lexikonban és a Vajdasági magyar irodalmi lexikonban. Mesebor című drámakötetét 2024-ben adta ki a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.

1. Mikor kezdtél el írni? Mi késztetett az írásra?

Először az olvasást kedveltem meg. Olvasni óvodás koromban tanultam meg, a konyhaasztalnál, ahol nálamnál három évvel idősebb bátyám próbálgatta megtanulni a betűket. Én vele szemben térdeltem egy hokedlin, és fordítva sajátítottam el a betűk ismeretét. Ez a fejjel lefelé olvasás ma is folyékonyan megy. Ám gyorsan fölállítottam tótágasukból a betűket és olvasni kezdtem az utcai cégtáblákat, az újságban a címeket. A lényeg, mire iskolába kerültem folyékonyan olvastam. Írni nem tudtam. Azt nem lehetett a hokedliról bámulva elsajátítani. Írni az iskolában tanultam meg, csúnyán rajzoltam a betűket, de a helyesírás azonnal ment. Ezt igyekeztem magyarázgatni később, tanár koromban a diákjaimnak. Olvasással agyadba vésődnek a leírtak, és hívásra előjön a helyesen írt kép.

(Forrás: Gondolat Kiadó)

Halmosi Sándor legutóbbi verseskönyvei az apokalipszis esztétikáját az aranykorok emlékezetével dúsították. Merre vezethet innen még út, miféle tér nyílhat a szavak előtt, ha már nemcsak minden, de a mindenség is elmondatott? Néma kérdéseinkre csöndes válasz született, szintézises anyag került ki a költő műhelyéből: a Rubljov Rinpocse (A belső ikon) című kötet – ez az „Őrület ellen horganyzott fény” (Horzsolások) – magába sűríti a lírikusi pálya formanyelvi rétegzettségét, ugyanakkor a szellemtani elmélyülés még hathatósabb eseteit nyújtja. 

Színjátéktár sorozat

Illusztráció: Balog Béla

Hogyan fordulhat elő, hogy a fáradhatatlanul szilárd alapot, egyensúlyt kereső egyén számára egy öreg eperfán lógó, évszázados hinta a legbiztosabb pont? A hinta, ha áll, ha mozdulatlan, akkor valóban stabil pontnak tűnik – de halálosan üres. Vajon van-e, aki hintázzon? Ha igen, talán épp ő jelentheti a megingathatatlan viszonyítási alapot valakinek ebben az egyensúlyát vesztett világban.

De hiábavaló minden okoskodás: (mese)borban az igazság. Noha ezúttal a mesebort – történetesen! – Jeruzsálemben mérik, előfordulhat, hogy végül ez az út is Rómába vezet.

*

Kép forrása: Libri

A könyv fülszövegében olvashatjuk: „ Mire ez a könyv megjelenik, a szerző hetven éves lesz.„ Ahogy olvasom, Szávai Géza 1950-ben született, tehát most már 74 éves.

Idén a szerző József Attila-díjban részesült.

Középiskolai tanulmányait Székelykeresztúron végezte. 1973-ban a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen magyar-francia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Székelyföldi iskolákban tanított, majd újságíró, lapszerkesztő lett. 1979-1988 között Bukarestben szerkesztette A Hét című hetilapot.

(Kép forrása: Tóth Csilla facebook-oldala)

"Tóth Csillát évek óta úgy olvasom, ahogy az ember egy baráthoz fordul – keresem a szövegeit, mert közelségre vágyom, mert szeretnék látni a magaméhoz hasonló világot. Előre érzem, hogy jót fog tenni "Az ember végül teszi a dolgát/és nem roppan meg és nem lesz kövület" gyengéd józansága, és jót fog tenni az is, ha újrakapcsolódom a saját gyerekkori emlékeimmel."

Kép forrása: lira.hu

Simon József római katolikus káplánt 1919. augusztus 28-án Marcaliban a fehérterror Prónay Pál vezette tiszti különítménye előbb megkínozza, majd tizenhetedmagával kivégzi. Száz évvel később a Múlt a Jelenben filmstúdió alkotógárdája filmet készül forgatni a pap életéről, meggyilkolásáról, felfejtve a tanácsköztársaság időszakát követő, halálos megtorláshoz vezető történelmi eseményeket és okokat, valamint feldolgozva és értelmezve az azóta eltelt évszázad, emlékezet és feledés ellentmondásos kevercseként megkövesedett legendáriumot. Az egykori iskolatársakból, egymással bonyolult viszonyban álló stáb tagjai - a rendezőnő, a bölcsész filmforgatókönyvíró-nő, a nyugdíjas tűzoltó és egy pap - periratok, memoárok, naplók, újságcikkek, egyházi krónikák, beszámolók, visszaemlékezések, történészi, politikai és társadalmi értékelések útvesztőjében próbálnak tájékozódni és rendet vágni, és nemcsak arra a kérdésre megfelelni, miért kellett a szenyéri születésű segédplébánosnak meghalnia 27 évesen, de arra is, hogy mindezt miként lehet, vagy hogyan szükséges bemutatni a filmvásznon. Ahogy abban is elhatározásra kell jutniuk, mennyiben engedik, hogy újbóli találkozásuk a közös munka során sorsfordító hatást gyakoroljon az életükre.

CALIOPIA TOCALÃ (Caliopia Hodorogea) költő, prózaíró, drámaíró, 1958. április 7-én született a Ia?i megyei Cozme?ti városában. A jászvásári "Al. I. Cuza" Egyetemen szerzett tanári diplomát. A Vasile Lupu Iskola román nyelv és irodalom tanára. a "Nagy Szent Vaszil" ortodox szeminárium teológusa. A Romániai Írók Szövetségének tagja. Próza kötetei: Rabságban, A sors szimfóniái, Ikrek, drámakötetei: Foglyok, Kettős életek, Alteregó), verseskötete: Vízszobrok.

Kép forrása: Libri

Vannak, akik a könyvesboltban a Történelem polc előtt azon tipródnak, jobb lenne tovább haladni a Kalandregények felé, valami izgalmasabbat választani – mert, ha történelem, akkor már kevés újat mondhat a könyv, szegről-végről ismerős a sztori, és hiába vázolnak megtörtént eseményeket, már amúgy sem aktuális, vagy épp elcsépelt – pedig ebben a műfajban is akadnak még figyelemre méltó különlegességek. Losonczy Attila: Törésvonalak című kötete újraértelmezi a történelmi fikció témát, ugyanis egyedi hangvételével már a legelejétől leköti olvasóját, kalandot és történelmet egyaránt kapunk.

A Fényhozó címet viseli a kötetnyitó novella, melyben egy ősi törzsből származó fiú viszontagságai tárulnak fel előttünk. A fiú nemrég szembeszállt saját népével és bujkálni kényszerült, mert nem tűrte el, hogy a törzsfőnök rátegye kezét szülőanyjára, amikor pedig meg akarta szöktetni őt, a kísérlet vérontásba fordult. Olyan világban járunk, ahol a tűz még a misztika birodalmába tartozik, melynek titkát a legbölcsebb törzsbeliek sem tudják. Istenek és szellemek népesítik be az emberek hitvilágát, a Nap pedig kiemelt státuszt foglal el ebben a hierarchiában. Egy véletlennek köszönhetően a fiú megszelídíti a tüzet, és fegyverként használja, hogy bosszút álljon azokon, akik jogtalanul kitaszították.

Magén István könyvének borítója maga is jól szimbolizálja az elbeszélések milyenségét.

Szürreális grafika, maga a szerző alkotta. Magén István ismert képzőművész, nem csupán publicisztikai munkássága, elbeszélései okán ismert. Könyveket illusztrált.

A Lovaskocsik elbeszéléskötet előlapján, illetve a belíveken is szerepelnek grafikái.

Miért írom azt, hogy a könyv borítón szereplő grafika szimbolizálja az elbeszéléseket?

Egyfajta expresszionista magánbeszéd, szürreális képek sora sok elbeszélés, álomvilágba lépünk, ahol összefolynak a képek.

Az AB Art Kiadó gondozásában jelent meg Szentgyörgyi (eredeti nevén: Király) László második, A reménnyel is című verseskötete. A marosvásárhelyi újságíró 1977 óta publikál irodalmi folyóiratoknál, első verseit az Igaz Szó közölte, az olvasók a Látóban, a Székelyföldben, valamint a Hitel, és a Napút című folyóiratokban is találkozhattak műveivel.

A második kötet szerves folytatása lehet a debütáló, Kételyek között című verseskötetnek (Kreatív Kiadó Marosvásárhely, 2016), nemcsak a versek formavilágát, tömörségét, de filozófikus mondanivalóját és a kötet szerkezeti felépítését illetőleg is. A költőre itt is lépten-nyomon rátör a kétely, egyáltalán megíródhat-e a vers, a szerkesztők által sürgetett remekmű, ha nemcsak az író nem talál a szavakra, de ezúttal a szavak is cserbenhagyják őt.

2024. március 23. és április 25. között városunk ad otthont a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója közös rendezvényének. Ezen a generációkat összekötő kiállításon közel 200 meghívott alkotó adja hozzá az ő egyedi, kreatív látásmódját a világ bonyolult szépségének megmutatásához.

A Pécsi Galéria és a Művészetek Háza Martyn Ferenc Galériája adja e különleges esemény helyszínét.

A kiállítás létrejöttéről, a kortárs fotóművészet szerepéről, hatásáról Hamarits Zsoltot, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökét Hódi Hajnalka kérdezte.

B. Mihály Csilla (1977, Szatmárnémeti)

Hét év válogatott termését tartalmazza a kötetem. Hogy vajon szűk vagy bő hét esztendő volt a 2013 és 2019 közötti időszak, azt döntse el az Olvasó!

A novelláskötet a Napkút Kiadó Próza sorozatában jelent meg a Kalota Művészeti Alapítvány és a Napkút Kiadó gondozásában 2023-ban.

A könyv 17 novellát tartalmaz.

A kötet szerzője Ványai Fehér József író, költő, újságíró, a Magyar Írószövetség és a Magyar Nemzeti Írószövetség tagja. A r endszerváltás óta publikál folyóiratokban. Szerzőként ez a tizennegyedik könyve.

A könyv a Kádár-korszakba röpíti vissza az olvasót, ahol a főhősök sokszor szembekerülnek a hatalommal, tanúi lehetünk a vidéki elit játszmáinak, valamint annak, a fiatalok hogyan próbálnak feljebb kerülni a ranglétrán.

A Mecseki Fotóklub 2024-es évada Schreck Mo: Free Dance című kiállításával indul. Ebből az alkalomból Hódi Hajnalka beszélgetett a művésszel.

Gelencsér Ferenc fotóművész lánya vagy. Milyen hatással volt rád édesapád személyisége, művészete? Az ő személyén keresztül kerültél először közel a fotózáshoz?

Igen. Genetikailag kódolva volt, hogy valami módon majd én is a fotográfiával fogok foglalkozni. Édesapám mindig hagyott szabadon gondolkodni, ugyanakkor nagyon finoman terelt. Soha nem mondta, hogy mit fényképezzek. Közös sétáinkon együtt néztük a tájat, figyeltük a fényeket, s mondta, hogyan állítsam be a fényképezőgépet. Gyerekkoromban, sőt később, ifjú- és felnőttkoromban is sokat jártam szülővárosomba, Székesfehérvárra, a Szent István Király Múzeum műtermébe, figyeltem, ahogy dolgozik, és minden kiállításán ott voltam.

Egyszer egy édesapáddal történt beszélgetésrészletet osztottál meg a közösségi oldaladon, aki azt mondta: „Te mindig tudni fogod, mikor nyomd meg a gombot.” - te tényleg mindig tudod?

Az elején mindent le akartam fényképezni. Azt gondoltam, így szerzek nagyobb tapasztalatot. Apukám ekkor azt mondta, hogy nem kell mindent lefényképezni: hagyjam elmenni a fotók nagy részét, s olyan képeket hagyjak benn, amiket aztán úgy tudok átadni, hogy másoknak is jelentsen valamit.

A kötet hőse maga a megidézett irodalmi arcképcsarnok a (huszadik) századelő pluszmínusz néhány évtizedéből. A Novák Valentin által jelenbe átemeltek azonban nem árnyakként, hanem hús-vér megtestesülésükben folytatnák legendás életüket szellemileg, ízlésben, mívességben leolcsósodott mindennapjainkban.

A megidézést tanulmányozó a recenzióíró, akárcsak a csövecskezúdító (pálinkát nyakaló) Cholnoky László, az ihletet várta, de az ihlet késett. Igaz nem is ígérte látogatását. (Olvadás) Az ihlet Novák Valentinnál tartózkodik, aki a kötet komplex univerzumába önmagát is beleszövi, így egészen közelről követheti a kavargó eseményeket.

Boldog-boldogtalan árnyként állandóan a cselekmény előterében vagy háttérben lebeg Ady, Krúdy papa bá, a Cholnoky testvérek egyharmada (László), Csáth Géza és Kosztolányi Desiré-Degeő, a mindenütt megnyilvánuló szerző társaságában. A kötetben ismételten felbukkan – felszínes nagyvonalúsággal sorolva – Mikszáth bácsi, Józsi Jenő (Tersánszky), Lovik Karcsi úr, Nagy Endi fiú, Török Gyú, Bodó (Brumi) Béla, Tömörkény Pityu, és még sokan mások.

Sirokai Mátyás kihúzza a lábunk alól a talajt, és ahogy lepillantunk, magunkat látjuk. Versei a személyességtől indulva igyekeznek rálelni a közös pontra, ahol hús és mészkő, gondolat és üvöltés, évmilliók és pillanatok találkoznak. Felbontják a megszokott ellentéteket, és hirtelen kinyílik a világ, és feltehetővé válnak korábban nem is sejtett kérdések. 

Hatvanöt költő hangját idézi meg Halmai Tamás új kötete, hol hommage-zsá, hol paródiává kerekítve a megszólalást. Az Egy papagáj gyerekkora játékosan komoly tisztelgés a klasszikus és a kortárs költészet beláthatatlan sokszínűsége előtt. Aligha volt még antológia, melyben együtt szerepel Berzsenyi és Wisława Szymborska, Emily Dickinson és Bertók László, Rilke és Ló Szerafin… A kiadványhoz függelék is tartozik: a könyvet olyan jeles olvasók méltatják, mint Agatha Christie vagy Simone Weil.