VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Rimóczi László: Holt költők és írók holtjátékai (Novák Valentin: Repedés – Fantáziák boldog árnyakról című kötetéről)
Holt költők és írók holtjátékai Novák Valentin: Repedés – Fantáziák boldog árnyakról
Írónak lenni ma már egyfajta küzdősport, hiszen egy szerző nemcsak a világgal, de olykor önmagával is kénytelen ringbe szállni. Hősi feladatai közé tartozik az elrendezés, az oldás és kötés, a valóságfeltárás, esetleg Isten-keresés. Novák Valentin legújabb kötetében a „párhuzamos valótlanságok” virtuóz koreográfusa, kinek sorait élénken átszövi a láttató képiségbe oltott szatíra. A Repedéshez hasonlóan már korábbi műveiben is bizonyította, hogy azt írja meg, amit érez, nem pedig azt, amit éreztetni akarnak vele. Mivel túl mer lépni 3D-s világunk kötöttségein, egyfajta metafizikai látnoknak is tekinthetjük. Olyan szerzőről beszélünk, aki még hisz az írás misztikumában és teremtő erejében, hőseit pedig a tenyerén hordozza – aminek vagy örülnek, vagy nem.
„Sajnos a háttérprogrammal valami baj történt, mert nagy villanás közepette, hirtelen semmibe tűnt az élénken gesztikuláló és vitatkozó társaság. Szerencsére a partra vetített emberek ezt nem észlelték, viszont a kedves olvasó méltán szememre hányhatja, megint hagyok egy elvarratlan szálat, ráadásul a naplemente is gyanúsan villódzott, az ég több helyen is megnyílt, a chemtrailek pedig ékírássá álltak össze, ráadásul a partot ellepték az éjszakai fürdőzőnek álcázott gyíkemberek, akik egy felhőpára-Nibiruról potyogtak a szigligeti strandra...”
A Vendégeskedésben szélesedik a spektrum, ahogy a szerző elhelyezi az írókat a játéktábláján, mindenkit a maga jellegzetes környezetében, a feltámasztott költőkben, írókban pedig egyre növekszik a kétely: „– De mi a fenét akar velünk tulajdonképpen? – Biztosan csak ürügyül kellünk, valami elvadult tétel igazolásához. – Szolipszizmust gyanítok... – Nyugalom, uraim, semmi bántódásuk nem esik. Tulajdonképp semmi sem fog történni, csak beleállnak a huszonegyedik századba fél lábbal, míg másik felük a saját korukban gyökerezik le. S ebből a groteszk kacsázásból, felfénylik valami örök érvényű, talán... – Mondtam, hogy csak kísérletezgetni akar.” Tehát egyfajta szimulációról van szó, aminek karmestere Novi Bálint, aki időnként megszólal, és mesél a fiatalkori vívódásairól, nőkről, önkeresésről, a világnézetéről, a kudarcok és az írói érvényesülés lehetőségeiről, de az irodalmi élet mai állapotára vonatkozó kritikák sem maradnak el. Ehhez a misszióhoz pedig a szürrealizmus hatásos hordozóeszköz – ami bírja is a terhelést –, csakúgy, mint az olykor beköszönő paródia. A Száguldásban még egy Kosztolányi-parafrázist is kapunk: „Már csak száguldó csíkokat látok odakinn. Miért-e kokain, elvtársak? Én megőrültem? Teljesen megőrültem, de egy limericket még kisajtolok magamból: Elfogytak már mind a grogok! // Nincsenek dizájner drogok! // A Kati, a Kristály, // hogy ne tudd, mid is fáj… // Majd patrongázt tolok… Jaj, ne írja-álmodja ezt tovább, mert mind elveszünk az Ön salvadori fejében!” A négy nagyobb részre osztott kötetben a novellák dominálnak, melyek szorosan összefüggnek és egy irányba tartanak, jelentésrétegeik pedig egyre finomabban bomlanak ki, ahogy haladunk velük. Miközben a szerző az írókat, költőket mozgatja, páratlan fantázia és irigylésre méltó műveltség mutatja meg magát, valamint egy alaposan végigélt élet. Hatékony figurái nem ragadnak bele a szövegtestbe, élnek, mozognak, szeretnek, filozofálnak, pozőrködnek, strandolnak, esznek-isznak – és néha rakoncátlanul el is szabadulnak, de mindig visszatalálnak teremtőjükhöz. A Vásározásban irodalmi kiadványokkal telezsúfolt raktárépületben járunk, ahol könyveken taposva juthatunk el más kötetekig: „Ha a bála tetejéről leemeled a szerelmes füzetek feltétet, Gárdonyi kacsint Göre Gábor mögül, vagy Ady sodródik le a könyvkupac (Parnasszus) csúcsáról. Ide nyúlsz, oda nyúlsz, mindenhol nagy szellemek. Gyötrődnek. Szétgyűrve, eltaposva, láb beletörölve, megszaggatva. Nézd! Ott egy Novi Bálint kötet! Hogy akkor még nem volt könyved? De lesz, a jövőidő ideholografálta. No! Jé! Ez lesz a címe. Három év múlva jön ki. Na, ugye, igen, ott a neved! Pont te csodálkozol? A nagy varázsló? Az irodalmi Manitu? A rámutatás, a távolba-mutatás, a főzetkeverés, a bódítás mestere?” Miközben Novi Bálint alaposan megkeveri az irodalomtörténetet, rengeteg kisebb sztori is kibontakozik – az időspirál vadhajtásai (kapillárisai?) –, melyek hol a jelenben, hol a múltban játszódnak. Ebben az őszinte és szabad kötetben nagyon sok minden zajlik, és a sorok között is bőven van csipegetni való. A helyenként posztmodern szövegkörnyezet alaposan próbára teszi a legedzettebb olvasókat is. A szerző egy párhuzamos dimenzióba, egy alternatív valóságba kalauzol minket, ahol minden kicsit más – káoszt teremt, de kifésüli. A feszített tempójú, sűrített elbeszélés-hullámok egymás után érkeznek, egyik nagyobb, mint a másik, ez mégsem zavaró. Kisebb-nagyobb időbeli ugrások váltják egymást, miközben együtt utazunk a beteljesülés reményében pácolódó Novi Bálinttal, aki hol izgágáskodik, hol csak úgy elvan a maga teremtette világban. Korszakokon és képlékeny időkön átívelő, kiszámíthatatlan fordulatok várnak ránk, sebes sodrású történetvezetéssel. Ez egy nagyon markáns kötet, melyben a szerző több műfajban is otthonosan mozog. Megtudhatjuk, hogyan vezet Trabantot Mikszáth, hogyan fest a Balaton Poszeidónja, és miként eteti megolvadt önmagával a galambokat Cholnoky Laci – a tájékoztatás természetesen nem teljes körű. A kötet talán egyetlen hibája, hogy az, aki nem bírja az abszurdot, valamint a különböző idősíkok között csúszkáló, dimenzió-ugrabugrálós műfajt, egyszerűen nem érti, miről van szó, miből és miért lett pont az, ami – így számára könnyen szétfolyhat a szöveg, vagy minimum ágas-bogasnak, törmelékesnek, pozdorjásnak és szervezetlennek tűnhet. Annak ellenére, hogy prózai művek, mégis átlengi a sorokat egyfajta költőiség. E sokrétű szerző nem ismer lehetetlent, sem témában, sem karakterben. Olykor szürreális, olykor spirituális, olykor vérkomoly, sajátos szellemessége, hangvétele pedig a mű folyamán végig kitart. Világossá válik, hogy a szerző nem nagyipari irodalmat művel, sorai átgondoltak, mellébeszélés nélküliek: bázisugrás a végtelenbe és tovább. A múlt és jelen történéseire egyaránt reflektál, így a Repedés talán egyfajta Novák-életmű esszenciának is tekinthető. Novák Valentin: Repedés – Fantáziák boldog árnyakról. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2023
Megjelent: 2024-09-19 20:00:00
|