VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom
(szabályos érthetetlen megküzd vele ügyességgel sarokig szalad vissza a fák közé ahol azt hiszik a szakállukról lehet megkülönböztetni őket ahol a dombok ellaposodnak és a szél mélyedéseket váj az erdő könnyű a szélén megfélemlített tigrisek és elefántok közepes nagyságúak mozdulatlanok nyitott szemmel hever gondolkodik) Frank kilépett a házból, közepesen vastag kötélen kúszik, a tekintetét magára szegezte, elrévült füllel hallgatta a hangját, véleménye alátámasztására tisztán látott álarcosokat, és égből jötteket, megálltak a szobában a mennyezeten. A hátsó rétegekben, a falak tetején rejtegeti őket. Lekicsinylő nevetéssel jelzik, hogy repülnek. A nép megfontoltnak látszik, eljut hozzájuk a lerombolt házak története. Mutatja az utat, és hasábfákat rak a tűzre. Hátha meg akarják ölni? Négy csupasz téglafal veszi körül. A víz elsodorja őket, mégis felelősek a rájuk zúduló tragédiáért. Csak lehessenek ott, pontosan a jelenben, szemben velük, amikor ők jönnek. A keleti népek láthatatlan sebhelyét nem lehet elfeledni. (A kifeszített kötél homályos zúgással rezeg.) A part elkülönítve, vészesen dörög az ég, tüzek vonulnak keskeny csíkban. Frank mászik a kötélen, a helyzeten gondolkodni kell, hinni egy jobb jövőben. Becsukja a száját, és az orrán keresztül kezd lélegezni. Évike mászókulccsal segít magán, Frank után furakszik, akivel (egyszer) boldog lesz. Egyenruhában érkezik, sohasem veti le magáról. A kötél szemtelenül hadonászik és kiabál. Megfordul, utána néz, megkerüli, messziről érzékeli a gyerekzsivajt, amellett goromba is. El kell égetni az ilyen kötelet, mondogatja. Pedig nem más, mint az ellenség bombázása, vagyis, hogy egyetért vele.
Van egy szekrény a lenti szobában,
In rilievo - macskára és nőre A szobát az utcáról beszűrődő neonfények tették sejtelmessé. A nő sziluettje szinte beleolvadt a testét körbeölelő fotel kontúrjába. Még világos volt, amikor embriópózba kucorodott. Ha valaki így látná, azt hihetné, alszik. Csak egyenletes szuszogása mozdítja meg körülötte a levegőt. Semmi külső jele a hónapok óta benne dúló viharnak. Még otthon sem könnyen engedi szabadjára indulatait. Csak az öreg kandúr tudja, baj van. Nehézkesen ugrik fel a nő mellé, majd busa fejét egyre erőszakosabban dúcolja gazdája arcát takaró karjához, míg el nem éri a simogatást osztó tenyér. A nő kigömbölyödik önmagából. Hagyja ölébe fészkelni a halkan doromboló állatot, csak utána szakad fel belőle a sírás. A macska hangja is erősödik. Olyanok most ők ketten a villódzó fényben, mint egy alternatív zenekar a színpadon. Estéről estére ismétlődő előadás.
Engem a helyek hagynak el... Engem a helyek hagynak el. Rezdülés nélkül, épp annyival (Minden alattam úszik el.) Karok kitárva, egy vizen lebeg, Az idő is kitart.
a hiány megkövetése
szerettem volna megszegni minden szabályt amik eddigi félelmeimet megtartották most már fokozatosan számolnék le velük
üres fenyegetés ez tudom egy magába roppant vénember képzelgései múltról jelenről módszere hogy felszögezi magát a felidézett szavakra és azonnal el is felejti őket
1 Már 1956-ban kiszökött, helyesebben kimenekült Bécsbe, onnan Bernbe, de körülnézett itt-ott az Egyesült Államokban is. Na, nem kíváncsiságból, sem kalandvágyból, hanem egyszerűen szükségből, nehogy úgy járjon, mint a bátyja, Sanyika. Őt ugyanis rendszeresen zaklatta a rendőrség, de őt sem lopásért, csalásért. Még csak nem is csavargott, ami akkoriban bűncselekménynek minősült. Ellenben kerepelt, bírálta a komcsikat, ami még nagyobb bűn egy olyan országban, ahol a szabad véleménynyilvánítás csak papíron létezik. – Buta vagy, fiam. Nem mondom, hogy nincs igazad, de ha van egy csöpp eszed, befogod a szádat, mert mondj igazat, betörik a fejedet – okítgatta fiát időnként Sanyika apja, anyja, egyaránt. – Nézd meg az öcsédet, őt senki sem zaklatja. És tudod, miért? Mert úgy hallgat, mint prücsök a lyukban. Ez is stimmelt, de csak egy ideig, amíg a zsaruk Ábrist is el kezdték vallatni: kikkel szokott barátkozni a testvére, milyen könyveket olvas, mi a véleményük Leninről, Sztálinról. A nyurga, ábrándos tekintetű kamasz szokása szerint továbbra is hallgatott, mire akkorát húzott be neki a kihallgatótiszt, hogy szegény fiú a falnak tántorodott. Így fordult fonákjára a szülői tanítás, és vált állampolgári engedetlenséggé, ami eddig erénynek számított. Nem meglepő, hogy a szülők megzavarodtak, nem beszélve, Ábrisról, akit lassacskán elfogott a rettegés. Folyton azért görcsölt, hogy további életét javítóintézetben, esetleg börtönben fogja tölteni. Jaj, csak azt ne, de miért ne, amikor Sanyikát is lesittelték. Ezt elkerülendő csatlakozott hát ő is egy menekülő csoporthoz, mely 56 őszén átlibbent a határon, más szóval disszidált. Tizenhat éves korában.
levelek – honnan? az eszmélés előtti Hargitáról? a gödi szabadság-csillámlásból, rezgő várakozásból? az egyetlen kocsisorrá merevült Amerikából? vagy a szél-borzolta habú Pontus mellől, az értelmetlen vartyogású barbárok közül?
levelek – kinek? "kedves nénémnek"? a képzeletbeli összeségnek? vagy bizonytalan megszámlálhatatlanságban ennek, annak? meddig önmagadnak és mettől énnekem?
(két válogatott szemelvény a Szép Irén mondakörből, közelebbről a Gyógytúra az Ekronon című nagy megmutatkozásból)
Szóljon a dal Vanda Geröyk Brünről, a túlvilági életében magassá, szőkévé szépségverseny-győztessé szó szerint titaniszi anyaméhből újraszületett Nofertitiről (a hamisbéke bizottmány ügynökeitől kapott legtitkosabb titkos neve: Szép Irén, így keresztelték, ugyanis mikor feltétlen Őmikroszentsége-az-Ölelnök-és-Magistere-lojális katonafőtiszt-növendéknek, úgymond főhadapródnőnek toborozták). Feltehetőleg már kifejlett szexbombaként jött a (más)világra sámsoni, herkulesi tehát naphéroszi /bocsánat napheroinai/ erővel, ugyanis még a legvénebb Nesztór vagy Matuzsálem se látta kisdednek vagy süldőleánynak. Vandába tehát, ebbe a katonanövendék vámpba, bombanőbe belehabarodik Oerdvigg Mirdroff okleveles agyvizsgáló, aki közben sajnos egy különös baleset folytán pezsgőspohárrá változik. Ám ez mit sem változtat szándékán, tovább csapja a szelet a gyönyörűséges főtiszttanoncnak, de a rátarti Vanda szóba sem áll véle. Mirdroff csillapíthatatlan kéjvágyától hajtva, valamiféle mágikus praktikával Vanda bal lábát reáveszi, hogy a kadéthölgytől független életet éljen, ám rögvest elfogja az önállósult alsó-végtagot és biztos helyre rejti, majd megzsarolja Vandát, hogy csak akkor kapja vissza, ha eltölt vélle egy iccakát.
a fasizmus nem fekete-fehér kép, tévedés, hogy úgy esik, ahogy puffan, vagy hogy mindig valaki mással, mint a halál példának okáért
és nem is karlendítés, ami elijeszt, inkább melengető ölelés, puha, otthonos, betakar, házsártos gangnéni a körfolyosón, hiányozna is, holnap majd cukrot ad, elveszi
I. jelenet
/ Háromemeletes ház harmadik emelete, lépcsőház, négy ajtó nyílik rá, kora reggel. Középkorú, kissé kopott öltözékű, aktatáskás, szemüveges, erősen rövidlátó úr a lakásajtó zárjával bajlódik./
Feri bá’: (Nyílik a szemközti ajtó, kövér, pocakos, kedélyes, idősebb férfi jelenik meg, pizsamában.) Jó reggelt, Kovács úr! Ilyen korán? Ha jól tudom, csak nyolctól van nyitva a postahivatal. Kovács: (Mogorva, még mindig a zárral bajlódik.) Hó vége van, zárás. Rovancs is várható. A fene egye meg, valaki megpiszkálta ezt a zárat. Nem tudom becsukni az ajtót. Akad. Feri bá’: Nem hinném. Én egész nap itthon vagyok, vásárolni is az asszony jár. Csak észrevenném, ha valaki be akarna törni magához. Ugyan alkonyattájt ki szoktam menni az erkélyre friss levegőt szívni… Lili: (Nyílik a harmadik ajtó, csinos, fiatal nő dugja ki a fejét, kicsit szétkenődve rajta a smink, kócos) Meg leselkedni a nők után, ugye, Feri bá’? Épp akkor, amikor a kedves felesége átmegy a szomszédba, Joli nénihez, egy kicsit trécselni. Feri bá’: (Heherészve.) Maga Lilike, meg aztán tényleg minek kelt fel ilyen korán? Volt vagy három óra az éjjel, mikor hazajött egy vörös szakállú fiatalemberrel.
Éji sóhajok/1.
Az éjmadár, ha átsuhan a városon, éjfélre jár, én az utcát mosom, a vízsugár poros járdákra üt, üvegszilánk, szemét, csikk mindenütt. Kocsmák előtt ne állj, komám, rendet kell tenni itt már jókorán, attól se félj, hogy asszonyod seprűvel ütlegel, a szemetet együtt söpörjük el...
Takács Annabella védőnői diplomáján alig száradt meg a pecsét, amikor tulajdonosa egy borús október elsején, a főváros peremkerületi szakrendelőjében megkezdte munkáját. Takács Annabella, vagy ahogy családjában nevezték, Belli, a belvárosban, egy elegáns bérház második emeletén lakott szüleivel és medikus öccsével. Eredetileg ő is orvoskarra jelentkezett, gyermekorvos akart lenni, de egy ponttal lemaradt a felvételinél, ezért lett „csak” védőnő. Egy ideig bánkódott a sikertelenség miatt, de hamar megvigasztalódott, amikor megtudta a védőnői munka fontosságát, lehetőségeinek széles skáláját és a biztos állás ígéretét. Anyja reggel hatkor, a szokásos kakaós-puszival ébresztette őt. – A jó Isten legyen veled drágám! Vigyázz magadra és azokra a gyerekekre, akiket gondozni fogsz és szeresd az anyukákat, legyenek akármilyenek. Végül a tudálékos nagymamákat se nevesd ki. Régi, talán avult, de megszokott etetési, vagy nevelési szokásaikat fogadd türelemmel és csak óvatosan, lassan próbálj változtatni azokon, ha kell. Nevess és sírj együtt a családokkal, légy a barátjuk! Ne diktálj, tanácsot adj!
A zsalu sarokvasa kilazult. A Koppar Köldüs – gondolatnyom, vasútállomás, Egy világon felüli Alul. Virtuális főváros. Koherens Falu. Tenor akcentus, basszus hanghordozás. Ahol most megáll az egyetemesség-expressz. Jelzés, Anzeichen, az olvasó tudomására hozni Akarás, kundgebende, a teljességgel jelen lenni „Hagyás.” Az érkezési oldalon: unikális Indulás. Önmagunk számára, mind-mind kimondja most magát, És ahogy elhangzik a Legfelsőbb Szájból, kabát, Gombok, a csikófejű cipőhúzó, a Solenard. A nyár!
– Te, Sanyi! Hogy is van az a nóta, hogy… – Micsodi? Ne ugráljá’ Bélám, mer’ leversz valamit. – Na! Ne búsuljá’! Gyere mán ide, az anyád úristenit! Aszongya, hogy… Utcááára nyílik a... – Nem úgy van az, baszod, nem tudsz te semmit. Húzzad, cigány! Azt húzzad, hogy akinek nótája nincsen, annak szíve sincs... Alig jutott messzebb a faluszéli kukoricaföldeknél, mégis örökké a füredi Anna-bálba képzelte magát. Hogy egyszer majd elviszi oda az asszonyt. Ígérgette szeszgőzös mámorában. A kocsmába hazajárt. Egyedül ott volt valamije. Törzsasztal, a szokásos kevert pár üvegsörrel, a búfelejtő nóták, meg a cimborák. Privatizálták a téeszt, azóta csak elvétve akadt munka. Sofőrbérből, kulimunkákból, ha megszakad sem lesz soha se kocsi, se ház. Az anyjánál élnek egy szoba-konyhában. Az asszony hallgat. Olyan hangos ez a hallgatás, hogy megfeledkezni se tudjon arról, hogy nem képes jobb életet teremteni, hogy állandóan részeg, hát, miben nőnek föl a gyerekek, hogy nincs egy rendes rongya, amit fölvehetne, mert piára költi azt a keveset is, hogy a Mariék Jugóba mennek nyaralni, hogy ők meg soha sehova. Eleinte vidámra, majd dühösre itta magát. Az alkohol, a bűntudat és a szégyen egyszerre marták az ereit. Egymás után szívta a cigarettát, a nikotin sárgára pácolta az ujjait.
BLOOMSDAY
Idén is csütörtökre esik, pont úgy, mint amikor az első példányokat hozták, az angol kiadó nem látott benne üzletet, nem vállalta, de csütörtököt mondott vele a párizsi nyomdász is, mert először nem akadt elég w a szedőtermükbe, ami a francia regényekben, ugye, ritkán okoz gondot, de akkor nagyon is kellett volna ebbe az angol szövegbe, ehhez az ugyancsak terjedelmes könyvhöz, wolt wele gondja szegény Sylvia Beachnek, elég.
Akár 72 órás hidratálás szellemírtással egybekötve Kétféle komlóval verte fejbe anyósát a sörfesztiválon
Ez az eleinte pörgős, később egyre lassuló tempójú, eleinte keserű, később már inkább keserédes blues úgy kezdődött, hogy 2012 nyarán, huszonkét év és három hónap munkaviszony után elveszítettem addig atombiztosnak vélt állásomat. Egészen addig azt hittem, az lesz a második és egyben utolsó munkahelyem. Onnan fogok majd egyszer jól megérdemelt nyugdíjamba vonulni és koktélokat szürcsölve heverészni a feszített víztükrű medencémben Bora Borán a pálmafák árnyékában. A delphoi jósok szerint minden esélyem megvolt erre a csodás végkifejletre. Nem kerestem rosszul és mindig takarékoskodtam. Azt hiszem velem együtt sokan így képzelik el nyugdíjas éveiket. Persze ez csak vicc. Sosem vonzott a luxus.
A mocskos folt (The Filthy Stain)
Gondold át az életet, mely szentség Amely törékeny és tiszta, éteri Óvatosan érintsd meg ujjaiddal Mintha kocka alakú tojás lenne Majd törd fel, hogy lásd hitvány kotyvalékát A mocskot, amit tartalmaz.
A ködös jövő előttünk jár; sietünk, Hogy utolérjük csúszós lépéseit De mindig késésben vagyunk; Ő már kicsomagolt, amikor megérkezünk; Lépéseit vizsgálgatja, Amelyeket maga után hagyott, A mocskot, amely körülveszi.
– Szia, Miki! Már ilyen korán? – Ki korán kel, aranyat nyer. – Ezt nem is tudtam… – Jó pap holtig tanul. – Értem, értem… de mintha… mintha valami „aranyat” említettél volna. Hol van? Meg mered mutatni? Most nem néz ide senki! – Aki mer, az nyer. – Oké, de mostanában ez már úgy van, hogy: „Aki NER, az nyer.” Mindent, gyakorlatilag… – Gyakorlat teszi a mestert.
psalmus 2022
a készülődés ahogyan valamit a beélesített rakéták európa széltében szívében az egyik majom a másik krokodil meg víziló a színfalak mögött a partján a szentek a patak fecseg megvadult intellektuelek dilettánsok jeltelenek diapsidák lebernyeg a szájpadláson kiváló ingerek a megfigyelő számára a modelljük szerint a mikéntség szerint 2 km átmérőjű tűzgömb
|
