VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: TD – Az Én-telen személy
TD Az Én-telen személy
A zsalu sarokvasa kilazult. A Koppar Köldüs – gondolatnyom, vasútállomás, Egy világon felüli Alul. Virtuális főváros. Koherens Falu. Tenor akcentus, basszus hanghordozás. Ahol most megáll az egyetemesség-expressz. Jelzés, Anzeichen, az olvasó tudomására hozni Akarás, kundgebende, a teljességgel jelen lenni „Hagyás.” Az érkezési oldalon: unikális Indulás. Önmagunk számára, mind-mind kimondja most magát, És ahogy elhangzik a Legfelsőbb Szájból, kabát, Gombok, a csikófejű cipőhúzó, a Solenard. A nyár! Mind előjön, mint kő, mint házak, mint fények, Mint ágak! Van arisztokratikus alázat. Azután a test, a korpusz, az arc, az emlék. Vonalzó, lakás, köles és Szpéró-lepkék. A mítosz persze korlátokat állít az idillnek. S a pökhendi utókor, a túlélők rendre mellélőnek. Csak a tomus marad. Csak az áll meg, ami meg van írva. A fürdőkád szélén tartott, citromsárga szappantartót Gondoltam a kiállítás első, élő tárgyává emelni. Amiben Ágnes nyaklánca pihent olykor. Mondta a kurátor, a jól értesült Magritte. S az álom egy hajón folytatódott. Kis társaság, pletykák, füllentések, súlyosan keserű sorsok. A történet erős, de egyáltalán nem vidám. Jegyzi meg a Filozofikus Indián. (Nem Bon Bon=Boris Vián.) Majd a lóversenypálya, Hamletre fogad, nagy tétben, A Joe Lopicollo nevű nyomozó. Berendezkedett a könyv lényében, létében. (Maradj halott!) Ebből ne engedj! Chiazmus, deixis. Testvérünk voltál és apánkká lettél. (Petőfi) A klasszikus retorika egyszerre adjekciós (hozzátoldó) és transzmutációs (felcserélő) mondatalakzata. Majd jön a rámutatás terminusa. Szép, míves, irodalmi kaptafa. Hardvererotika. Föld, erdő, Isten. Szabó Lőrinc morzéja. Majd Szép Ernő: Jázminok illata. Ottlik, Weöres. Mind egy-egy vakcina-teszt. Talán, ha most élt volna, A Peppa malac mintás maszkokból madárfészkeket készít. Szellem és félálom. Mint becsomagolt vízpart. Így élt. Így halt.
Megjelent: 2022-07-29 20:00:00
|
