Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Czékmány Sándor versei (a hiány megkövetése, hétvégi állomás, kapaszkodás árnyékágon 2)

 

 

 

 

a hiány megkövetése

 

szerettem volna megszegni minden szabályt

amik eddigi félelmeimet megtartották

most már fokozatosan számolnék le velük

 

üres fenyegetés ez

tudom

egy magába roppant vénember képzelgései múltról

jelenről

módszere hogy felszögezi magát a felidézett szavakra

és azonnal el is felejti őket

 

 

hétvégi állomás

 

mikor hazajön

(minden hétvégén hazajön)

kipakolja hátizsákja tartalmát

turkált ruhák az anyjának (soha nincs megelégedve azzal ami van)

rendelt gyógyszerek aktuális gyümölcsök

ilyenek

összeszedi a mosnivalót (kéthetente ágynemű váltás stb)

beindítja a mosást

kiszalad a kertbe

körbegyomtalanítja a kedvenc növényeit (levendula napvirág

ilyenek)

a őserdő szerű szögleteket nem háborgatja

ragaszkodik ahhoz ahogy beállítottam

bár állította a fene két-három mutatós fa pölö japánjuhar

a világítóan piros levelek alatt giz-gazok tömkelege mutatja

hogy szívesen látott vendég a bogárhotelben mindennemű élőlény

félóra gyomlálás után

megfürdeti anyját

kitereget (régebben az én feladatom volt

csakhát)

megbeszéljük a főzést

sokat nem kell beszélnünk róla

van négy-öt kedvenc

megszavazzuk hogy ezen a hétvégén ki melyiket kéri

természetesen a többség dönt

és közösen összedobjuk

ebéd közben kibeszéljük a titkainkat

félóra-óra (néha több) ejtőzés

aztán lázas függöny-elhúzás és puszidobálás

a HÉV-megálló felé rohanó lányunknak

 

 

kapaszkodás árnyékágon 2

 

bármit teszek csendes ájulásba fullad

mintha felismerhetetlen fényképen látnám

létezésem sejtéseit

a fel-felbukkanó emlékezet

nem tud de talán nem is akar válogatni

olyasmit is szór elém amihez semmi közöm

és szeretném elhinni hogy soha nem is volt

ül az ember magával összefagyva

hátborzongató amit keres

a csend ahol jár önmagát becézi

felülírja amit már lezárt

és lezárja azt ami még beszélne

idegen lett számára a szó

kétségbeejtően idegen

ülök itt és mint akinek elfogytak az indítékai

csak lapozgatok

bele sem pillantva a szövegbe

bámulom a képződő igénytelenségem

néha-néha felvillan valami gondolatféle

de mire bekopognám cserbenhagy

nem lenne baj de a kezem többnyire nem azt továbbítja

amire én gondoltam

nem találja a megfelelő betűsort

ha továbbit is valamit

értelmezhetetlen betűkavalkád képződik

mint ez is

nehezen tudnám kihámozni

hogy gondolok-e írás közben bármire

vagy csak handabandázok magamról ezt azt

összefüggéstelen köröket rajzolva az emlékezetembe

hátha ki tudom majd egyenesíteni őket egyszer-valamikor

gondolom

és a gondolat egyetlen felismerhetetlen pacává gyűr ismét

 

 

  
  

Megjelent: 2022-08-08 20:00:00

 

Czékmány Sándor (1936) költő

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.