Kolbász! A csavargó sóváran szívta magába a sercegő hús szagát. Már két napja nem evett, s csaknem szédelgett az éhségtől, amikor kutyájával az oldalán besomfordált a piacra. Ismert néhány kofát, akik jó szívvel voltak hozzá, egyedül a piacfelügyelő morgott időnként, mióta kitiltották a piac területéről a kutyákat.
– Szolgálj! – lóbált meg egy darab kolbászt a pecsenyesütő árus.
szűrt, tiszta fényekben mosakszik a vörösben úszó szűk pupilla mellettem Orpheusz barátom a zavarodott mániás sárga villamosaink zakatolnak végállomás: a sárga ház
váltig hisszük igazunkat fejünk elázott gyufaszálként serceg ma is csak addig lángolunk amíg ki nem dobnak valahonnan
én már csak a pinában hiszek mindegy már: egy kurva, vagy a kurva isten te nedves, vörös vagina-mennyország űzött fiad fogadd magadba és kísérd haza a mániást
Gyermekkori alkony a házfal vörösében. Megállt pillanat. Kialszik minden szépség. De valamit visszahoz a rémület, a nyomorúság, törmelékek közt ragyog az árvaság.
Olyan málna ízű volt a reggel! Vastagon cukrozott, ízek kövér kis desszertjei: a percek az idő nagy kosarában. Várakozás voltam, körülöttem a tavasz és én szédülni kezdtem, mint akit megrészegít és... ...valóban. Olyan málna ízű volt minden, mégis bort hánytam zakómra.
John Guzlowski (1948): lengyel születésű amerikai költő, eredeti nevén Zbigniew Guzłowski. Egy hontalan személyeknek fenntartott németországi táborban látta meg a napvilágot – lengyel szülei a buchenwaldi koncentrációs tábor rabjai voltak, és a láger felszabadításakor ismerték meg egymást. A család 1951-ben érkezett az Egyesült Államokba. John több rangos irodalmi díj birtokosa, az egyik legkiválóbb lengyel–amerikai költő. Műveit angolul írja. Magyarul most először olvashatunk tőle. E versei 2007-ben kötetben is kiadott, buchenwaldi témájú ciklusából valók.
Rainer Maria Rilke (Prága, 1875. december 4. – Montreux, Valmont 1926. december 29.) osztrák impresszionista költő, a 20. század legnevesebb, német nyelven író költői közé tartozik. Prágában katonaiskolában nevelkedett, ami lelkileg és fizikailag egyaránt megviselte. Majd kereskedelmi akadémiára járt, de megszökött, végül magántanulóként tett érettségi vizsgát. 1895-től a prágai egyetemen művészettörténetet, irodalmat és filozófiát hallgatott. 1896-ban Münchenbe költözött és írói pályára lépett. Fiatal korában (1899-ben és 1900-ban) Oroszországba többször ellátogatott, ahol Tolsztojjal is találkozott. Párizsba költözött, ahol a szobrász Rodin titkára volt. 1901-ben feleségül vette Rodin egyik tanítványát. 1902-ben Párizsba költözött, és megbízást kapott egy Rodin-monográfia elkészítésére. 1919-ben Svájcba telepedett le, ahol barátai egy kastély tornyában biztosítottak számára lakóhelyet. Korai halálát fehérvérűség okozta.
Az őrült pénteken délután fél háromkor jelenik meg a könyvtárban. Újrakezdem: Az őrült pénteken délután fél háromkor, Krisztus szenvedésének óráján jelenik meg az intézet apró könyvtárában. Én, a teljesen normális ember, a félreeső sarokban ülök, és egy nagyszótár segítségével éppen egy teljesen normális vers teljesen normális sorát próbálom kibogozni, amelyben az angliai tőkehalak által dalolt elégiák megevéséről esik szó.
Azon a véleményen vagyok, hogy a zűrzavaros XX. századot akkor érthetjük meg legpontosabban, ha tanulmányozzuk az újságokban megjelent hirdetéseket. Nem a pártvezérek és az államférfiak nagy ívű beszédeit, nem az okos történészek tízkötetes tudományos műveit, még csak nem is a múzeumok amúgy kétségtelenül értékes kiállításait – hanem az egyszerű emberek mindennapjainak hűséges lenyomatát: az apróhirdetéseket. Persze egyetlen percig sem hiszem, hogy ezzel feltaláltam a spanyolviaszt, hiszen nagyon sokan vélekednek ugyanígy. Egyszóval irány a történelem – alulnézetből!
Az ismert tófürdő orvosi rendelőjében összegyűlnek a betegek: fürdőköpenyes öregurak, reumatikus panaszokkal bőségesen ellátott nénikék, szakorvosi beutaltak, táppénzesek várják, hogy sorra kerüljenek. Az eseménytelen percek sűrűjében olykor szóba elegyednek. – Magának mi baja? – szólítja meg egy harcsabajuszos férfi a mellettem ülő, ötven év körüli, politikusforma fickót. Az szemlesütve feleli: – Kétoldali nimbuszom van. – Kétoldali? – Igen. Egyszerű baloldali, helyi nimbusznak indult, még a nyolcvanas években.
– Gyere a konyhába, mutatni szeretnék valamit. – Mi ez a sárgán virágzó ágacska ebben a kupicában? – Aranyeső. – Ilyenkor, decemberben, advent kellős közepén? – Na, éppen ez az. Tudod, munkába menet egy kedves kis parkon keresztül vezet az utam. A középkorban temető állt ott, és a világháború után úgy parkosították, hogy megőrizték benne a régi sírokat. Nagyon különös hangulatú hely...
Nem adok többet, hogy vigyázz rá, mint tigrisem kinyúlna nálad. Amióta leestek a csíkjai, apró ágacskáival mindenhova benőtte magát a fekete. Levakarni se lehet, csak a jó illat győzheti le. Messziről hozod a sárkány se látta anyagot, a kémcső nem a szertárból való, de addig gondolkodsz, amíg szavaim gonosznak érted és arról beszélsz, hogy nem való neked, nem küldhetek érted, pedig kezedben az illat meggyógyítana.
Egy korhadt fakastélyban laktál egy mocsár közepén. Épp szálltam le a villamosról, amint szétnyílt az ajtó, ott álltál előttem. Nem ismertelek, mégis meghívtál. Ezt látnod kell. Egy kétkedőnek akartad eladni mindened.
Betelepítették őket, mint a számítógépedre a vírusokat. Egy falu tűnt volna el nélkülük, mesélem neked, miközben belépsz és újra játszol. Ez nem a tizennyolcadik század, én tyúkmellet örököltem, ükapám hat ujjat, a kakastaréjos ember nagyot ugrik a monitoron, bár nem volt táltos, a tóban az ősöm úszott először. Fekete a víz, a melltartód pántja lecsúszik a válladról. A megtörtént is bizonytalan, de nem tudod folytatni a mondatot. A játékra gondolsz, milyen lenne visszatölteni arra az állapotra, amint elfoglalod a fenyegető nádast, és meglátod a kezeden a hatodik ujjat.
Fáradt vagy, szemed alatt karikák. Levegő után kapkodó halak a kerti tóban. Oda egy követ szeretnék tőled, akkorát, mint egy babafej, amit lekerekített a víz. Szappan szárad, kezedre habzó gondoskodás. Félek a rendtől. A terítőn az nem vér, hanem csokifolt, mikor egyedül hagynak, próbálom visszafejteni a mintát, mint egy háborús üzenetet, hogy megtaláljam a helyet, ahol majd katonáim sorakoznak.
Még a diók se ülnek külön csak mi a csúnyák szótlanul, mint akik a hallgatást örökölték. Tanárbácsi körül a háló, a kisvérkör nagyra nőtt a táblán. Egy puha, napsütötte alma járt kézről kézre, amikor bekiabáltál, hogy vigyázz csutka. Nem volt
Megtehetnek veled bármit, hogy védd magad, papírnadrágod felgyűröd térdig és varázskört táncolsz. Amikor lekérnek, daráló a kezedben, és kövér lesz a hangod. A mesét énekelve olvasod. Le se hunytam a szemem és már hiányzol, mint csokoládé fogmosáskor. Ma már csak tigrist harapok, ha jut nekem hely a dzsungelben. Ugye énekelsz megint, mert a madarak este nagyon félnek, elalváskor tolluk nagyra nő, mint ajándékon a csomagolás.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
John Guzlowski (1948): lengyel születésű amerikai költő, eredeti nevén Zbigniew Guzłowski. Egy hontalan személyeknek fenntartott németországi táborban látta meg a napvilágot – lengyel szülei a buchenwaldi koncentrációs tábor rabjai voltak, és a láger felszabadításakor ismerték meg egymást. A család 1951-ben érkezett az Egyesült Államokba. John több rangos irodalmi díj birtokosa, az egyik legkiválóbb lengyel–amerikai költő. Műveit angolul írja. Magyarul most először olvashatunk tőle. E versei 2007-ben kötetben is kiadott, buchenwaldi témájú ciklusából valók.
Rainer Maria Rilke (Prága, 1875. december 4. – Montreux, Valmont 1926. december 29.) osztrák impresszionista költő, a 20. század legnevesebb, német nyelven író költői közé tartozik. Prágában katonaiskolában nevelkedett, ami lelkileg és fizikailag egyaránt megviselte. Majd kereskedelmi akadémiára járt, de megszökött, végül magántanulóként tett érettségi vizsgát. 1895-től a prágai egyetemen művészettörténetet, irodalmat és filozófiát hallgatott. 1896-ban Münchenbe költözött és írói pályára lépett. Fiatal korában (1899-ben és 1900-ban) Oroszországba többször ellátogatott, ahol Tolsztojjal is találkozott. Párizsba költözött, ahol a szobrász Rodin titkára volt. 1901-ben feleségül vette Rodin egyik tanítványát. 1902-ben Párizsba költözött, és megbízást kapott egy Rodin-monográfia elkészítésére. 1919-ben Svájcba telepedett le, ahol barátai egy kastély tornyában biztosítottak számára lakóhelyet. Korai halálát fehérvérűség okozta.