VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom(Bibliai példabeszédeket, teremtéstörténeteket, regéket, tudományos és misztikus műveket, egyiptomi és tibeti halottas könyveket olvasgatva)
1. Ha teljes kikapcsolódásra vágysz, hagyd otthon magad! A test hátrahagyása garantálja a nyugalmat. Mindörökké.
2. Testnek feltámadása. Milyen anyagból? Anyagnélküliből? A megdicsőült Krisztus átsétált a zárt ajtón. A fénylények világában, az örök hazában lesznek kézzel fogható, megtapasztalható dolgok? Megsimogathatom anyám arcát? 1. TÉLTEMETŐ (Eurüdikéhez) Hallod még Szívem a szívem? Utánad bárhová Hallod már Szívem a szívem? Világot gyújt Hallod, Lantverő ujjaim alatt,
2. VIRÁGÉNEK (Perszephoné) Orpheusz fájának
3. JÚNIUSI MENYEGZŐ (Múszeión) Fátyol közt az égen Építeni házat, Pipacsvörös útnál Tejúton az égen Kovácsné Tóth Aranka összehúzta magán a kékvirágos matlaszéköntöst, amit nemrég vett elő a szekrényből, úgy ötven év után. Pontosabban két hete, amikor rájött, már hiába várja, hogy abban dévaj nevetéssel hercegének kacsinthat, mikor az benyitja rá az előszobaajtót. Akkor rémlett neki, hogy ez nem is a hajdani előszoba, mert mintha abban virágerdő lett volna, ott egymást érték a barna cserepek, és a zöld, – igen azok a zöld levelek mindenhonnan csüngtek, lógtak, indákkal fonták át még a piros ülésű rattanfotelok karfáját is. És igen, madárcsicsergés töltött be mindent, apró pintyőkék, meg a kalitkájából néha kiszabaduló nagyszájú Lóri, akiről a szomszédgyerekek még azt is elhitték, hogy beszélni tud. – Istenem, de szép volt! Gordana-Lola Lukić NEDOSTAJE NEŠTO Cela prošlost je tu:
VALAMI HIÁNYZIK Az egész múltam itt van:
Fordította: Fülöp Gábor
Iván Ivánovics Jaremcsuk veterán hadfi volt. Annak idején évekig szolgálta a szovjet hazát Afganisztánban egy elit gárdaalakulatnál. Jaremcsuk Kelet-Ukrajnában született egy Harkov melletti kis faluban. Ide is tért vissza családjával, mikor tartalékos állományba került, remélve, hogy nem kell katonáskodnia többet. Mikor Ukrajna önállósult, akkor ukrán állampolgár lett. Bár igazából sohasem töprengett el azon, hogy ő ukrán-e vagy orosz. Mind a két nyelvet jól ismerte, bár nyilvánosan általában oroszul beszélt. Hogy otthon a családban melyik nyelvet használták, nem derült ki (valószínűleg mikor melyiket). Az utóbbi időben azonban kezdett éleződni a helyzet. Kiéleződtek az etnikai s hatalmi konfliktusok. a tiszta perzsaszőnyegen kollázs Fülöp Gábor verseiből naponta kapok tiszta perzsaszőnyeget kopott lemezek szatyorban kopott lemezek vedd ha kéred nézd őket nézd húzd fel a cipőd Nem bírok leszokni a pasimról. Nem megy. Próbáltam pedig erősen... Hónapok óta gyémántgyűrűket nézegetek, járom a boltokat, ha akad üres időm, keresem a nekem valót, kicsit, szépet akarok. Van itt elég bolt Londonban, meg üres idő is bőségesen. Vettem már könyvet, jácintot, sose látott gyümölcsöket kóstolok, gyalogolok, ülök buszokon, az embereket figyelem, beszívom a várost, meg kifújom, tele a tüdőm mocsokkal, és nem tudom elűzni a gyémántgyűrűt. Nem kellett nekem gyűrű eddig, csak kétszer életemben, amikor tizennyolc voltam, de az eljegyzési gyűrű volt, meg egyszer, majdnem harminc évvel később a pasimtól, aki szeretett. Meg is vette nekem a két egymásbaforrasztott ezüstkarikát. Április volt, nagyon, nagyon lassan mentünk a bolt felé. Para-Kovács Imrének faszikám halál ágyasaként mondja a külső hang gondolom arra céloz pedig téved azért a földszintről Tanári:10:35- Belép Ő, kit nem nevezünk nevén, így mindenki csak főnöknek hív. Az ajtót kicsapja ( az ajtó kopott fehér, a kilincs kicsit ferdén áll. Anyám úgy mondaná, csálé.), öles léptekkel, s színpadias mozdulattal középre áll. A kezében lévő újságot megrázza, és köszönés gyanánt a torkát megköszörüli. Jobbról egy muslinca emelkedik a magasba. 10:37- Szarukeretes szemüvegét megigazítja (azért írok szarukeretet, mert az jobban hangzik. Igazából drót keretes.), és azt mondja: „-Ha!”- ezt jó hangosan. Határozottan. Persze, csak azért, hogy vegyük észre. Mert mi van, ha nem?! Zsírcsend, tacsakos, langyos. Szerelem, leányok. Létezik olyan fiatal, aki sohasem volt szerelmes? Lakott az udvarunkban egy székely házaspár. Annak volt egy virgonc, szőke hajú lánya, a Szonyi. Mint gyerekek persze együtt játszódtunk, sőt még aludtunk is, amikor a szülők ki-kiosztották egymást (főleg a nő a férjét, ami a székelyeknél csöppet sem egyedi jelenség). Miután igen-igen tetszettem a kiscsajnak, egyszer megkértem, húzza le előttem a bugyiját. Nagyot kacagott, és egy hoppra levette. – Milyen szép kislány vagy! – simogattam meg gyöngéden, ledöntöttem a földre, és ráfeküdtem a hasára. – Meg akarsz verni? – fickándozott ijedten alattam. – Kérlek, ne bánts, hiszen én szeretlek. Csak a kezemben kellett volna bíznod K. például mindig azt hazudta, hogy Sashalmon lakik. Valójában nagyiccei volt, de ezt annyira szégyellte, hogy inkább vállalta: egy megállóval tovább utazik, Sashalomig, ha véletlenül belvárosi ismerőssel utazik a HÉV-en, mert Nagyicce nem derülhet ki, az annyira ciki. Fura az elővárosi emberek lelkülete. A strandra elővárosiak jártak.
A kocsmárost szabályosan megfenyegették. Pedig csak jót akartak. A szakmabeliek meg a környékbeliek is. Azt mondták, öngyilkosság: otthagyni egy remek borozót (még ha voltak is balhék néha napján) pár hónapnyi bizonytalanságért. Egy strandbüféért. Ahol egyfelől az ember ki van téve az időjárás szeszélyeinek, másfelől meg... És ennél a „másfelőlnél” többnyire csak hallgattak. A kocsmárosnak sok idejébe és még több ingyen fehér borába került, míg végül az egyik törzsvendégből kihúzta, mi az aggódás valódi oka. A törzsvendég, mint egy kalóztörténetet, úgy adta elő a kísértethistóriát. Egy tengerről, ahonnan hajós még nem tért vissza, csak holtan. Szellemként. De legalábbis önmaga árnyékaként. Egy tenger, amelyet túlvilági erők és nagyon is evilági emberek uralnak. Utóbbiak különös kegyetlenséggel, szánakozást nem ismerve, cél nélkül gonoszkodva. Pontosabban van céljuk: maga a gonoszság. Sörmérő héroszok, csatákban edzett csaposok, róka ravaszságú gebinesek vesztek oda, közülük nem egyről a környéken többé sosem hallottak. Az ingyen boros szabályosan beleborzongott, ahogy erről mesélt. A kocsmárosra nagy hatást tett. Döntött: elvállalja. Magánlabirintus megmutatkozom a fénylő kietlenségnek ez tehát a hely a végső elhatározás helye A fára mászás veszélyes dolog. A diót leverik, az orrot meg beverik. Talán a lepotyogottból is összeszedhettél volna egy kosárkányit, de vonzott a kiszámíthatatlan időközönként búgó gerle fészke. Úgy gondoltad, ha ő elbírja a magasságot, akkor te is. Most, a szigetelőszalaggal orrodra erősített diógolyóbisokkal már-már olyanná váltál, mint a szándékosan egyenesre faragott fatörzs. Lecsapták koronáját, most áll, nyugodtan mered az ég felé, nincs hová leesnie. NYIKITA MIHALKOV GÉPZONGORÁJA izgett / Isten bár láthatatlan, A lejtő Ma közel az ég, Éjjel a falnak fordultam, mint régen, gyermekkoromban. Homlokomat a hideg vakolathoz hajtottam, lehunytam a szemem. Féltem. Mint régen. Ott. Gyermekkoromban. A szorongás mindig gondolatok, érzelmek formájában törnek az emberre, és valahogy ezek ott manifesztálódnak minden mozdulatban. A reggeli kávé lefőzésénél a karban, a kenyér vajazásánál a kézben. Görcsös szorítássá válik miden. Egyszer csak megmerevedik az ember minden testrésze. Hagyaték Nem mondom, hogy szeretlek, 
|