Lesi Zoltán: Kastély
Egy korhadt fakastélyban laktál egy mocsár
közepén. Épp szálltam le a villamosról, amint szétnyílt
az ajtó, ott álltál előttem. Nem ismertelek,
mégis meghívtál. Ezt látnod kell. Egy kétkedőnek
akartad eladni mindened.
Vittél magaddal, nyitottad a kaput. Talán
őrültnek tartanak majd, nem kellene elmesélnem.
A kertben kőtitánok balettoztak nagyon lassú
mozdulatokkal a dzsungelbe illő fákon: leereszkedtek,
aztán a fák körül lebegtek. A falak aljából
türkiz ásványok nőttek, ha ráléptél bizsergett a lábad.
Nem akarok hazudni, de az igazságot se mondanám
el. A többit ki kell találnod, de egyébként
nem is emlékszem, mert annyira koncentráltam,
tudod milyen nehéz megtartani egy álmot.
A kastélyból talán csak a szőnyeget láttam,
amikor végigmentünk rajta, nem mertem felnézni.
a Merül c. kötetből – kiadó: JAK-Prae 2014
Megjelent: 2014-08-06 18:54:52
 |
|
Lesi Zoltán (Gyula, 1982.) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
