Keresés a honlapon:

Lesi Zoltán: Pókok keresik

 

Még a diók se ülnek külön
csak mi a csúnyák szótlanul,
mint akik a hallgatást örökölték.
Tanárbácsi körül a háló, a kisvérkör
nagyra nőtt a táblán. Egy puha,
napsütötte alma járt kézről
kézre, amikor bekiabáltál,
hogy vigyázz csutka. Nem volt
síróskemény, nem ragasztott púpot
a hátamra, mégis új nevet kaptam,
mint a templomban. Csak
nem beszéltünk, de mint az A betű
két szárát, üdülői műanyagfotelt
valami összehúzott. Együtt néztük
a gondnoknéni kedvenc galambját,
csőrében pumpa és egyre kövérebb
lufi, amíg fölrepül. A lányok férfialsóban
totyogtak burukkolva, nem tudtam
ki mitől győz. Hiába csináltál
trombitáló tölcsért kezedből, fülembe
súgtad, a pókok keresik a szívet. Nem
értettem vagy akkor még nem
érdekelt a biológia. Erre kemény
lettél, mint valami szépre fújt üveg,
amit hiába emelek a számhoz,
nem hallgat rám.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-06 18:47:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.