Videó

Posta Ákos István videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

A gondnok nem jött reggel a kastélyba. A takarítók szóltak az egyik tanárnak, dél van már, a gondnok úr nem jött, pedig keresték. A mosodás hozta a számlát, meg hozott bort is, a gondnok asztalára tették az ajándék üveget, H. chiantit iszik, egy órája megint hívták telefonon. De a gondnok nem vette fel. Ki kell menni hozzá, meg kellene nézni. Mert: a pincében kiégett a villany, az egyik szobában szétesett a szekrény, azok a hülyék, a gazdag gyerekek rángatták a szekrényajtót, leszakadt, kitették a folyosóra. Meg: az egyik nevelőnek elromlott az adó-vevője, a B. épületben, az öregeknél alig volt fűtés, a kazánhoz hívni kell a szerelőt. Eső szemerkélt, hajnal óta fújt a szél, az elektromos vezetékek sírtak a magasban. A kastélykertben két munkás szedte szét a padokat, ezt a gondnok rendelte el, a padokra vigyázni kellett, jött a tél. Az új nevelő felment az igazgatóhoz, kérem, állt az igazgató elé, nem jött be H. úr, az igazgató bólintott, telefonált, kicsöng, nem veszi fel, értem, a kazán vacakol, menjen ki, mondta az igazgató a nevelőnek, menjen, nézze meg.

 

volt egyszer egy nyáj
racka merinó karakul
cikta cigája magyar parlagi
a többiek meg a kisebbség

legeltek együtt békésen
a sokszínűség jegyében
csupa jó magyar fajta
és a maradék

kirendeltettek hozzájuk
felelős gondos egyedek
rendkívüli meghatalmazott
ügyvezető pásztorok

 

Most megint a vérző testrész.
A tönkremenő lélek, a nőség szenvedése,
a kétely, hogy mégis, vagy inkább mégse,
hogy itt maradsz, vagy mégis elmész,
a kéz ráncai és a szomjas szívverés,
az arc törékeny múlása, a véredények
tépettsége, a mindennapi fojtott ébredés
arra, hogy a szép remények
sora, melyre ébredtél sokáig, épp kevés
a szívnek, és tudod: sokan szívnak
pont úgy, mint te (meg én, vagy bárki),
no de az ember mindent kibírhat,
hisz mindannyian Hutch vagyunk, meg Starsky,
ha álmunkban felriadunk arra,
hogy felkenődtünk az óvodafalra...
Az álom értelme sosem tudom, mi.
Kezdek a Galaktika peremén kerengni.

 

Te olyan kemény nő vagy, hallom gyakran, és azt is, hogy irigyelnek. Pedig dehogy vagyok én kemény, csak becsapom őket a magamkészítetette álcámmal. Az elmúlt években annyiszor bújtam már bele, hogy lassacskán hozzám nőtt.

 

Tudom, ez mit jelent. Sérült nő vagyok. Szerepjátszom, így védem meg magam, rejtem el érzékenységemet.

 

Nagy igyekezetembe beleszürkülve és szétfolyva simulok környezetembe. Alkalmanként mégis felcsillanok, ha váratlanul rám vetődik a fény, de olyankor is, amint tehetem, visszaigyekszem az árnyékba, elrejteni előtörő érzelmeimet.

 

Angyal Gyula a Terrabyte című slam-versével győzött a szombathelyi Savaria Slam Poetry klub 2015. áprilisi versenyén. A versenytéma a "21. század" volt. A szerző a versíráshoz az ihletet az Aetherius Obscuritas nevű magyar black metal csapat "Víziók" dalából nyerte.

 

Férfiember akkor áll a Gonosz pártjára, amikor már nem beszélnek róla a nők. Amikor végérvényesen rádöbben, hogy nős, a riasztó skarlát betűt a bőrébe égették, csakhogy ez nem a házasságtörés, hanem a házasságkötés bélyege. Szeretne legalább tulajdonára büszke lenni, ám a becses szerzeményt szinte alig látja, reggel magába szippantja a gyár vagy a hivatal, este meg házimunkába temetkezik. A beszélgetések egyre ritkábbá válnak, hétköznapi kérdések körül forognak, és a nő lelke ugyanolyan rejtély marad, mint a házasélet előtt.

Így voltak ezzel a bátortenyerei férfiak is. Nem értették, miért okozott olyan nagy ribilliót a helybéli művelődési ház új programja. Nem járta még körbe Terenyét ilyen nagy hír azóta, mióta Lagzi Lajcsi itt járt. Sem a neuenhüttendorfi hagyományőrző asszonykórus, sem a gyöngyösi amatőr bűvészegyesület műsora nem keltett különösebb érdeklődést, de még egy budapesti színház Lorca-előadására is csak félig telt meg a terem.

 

Minden okosság, lelemény és intelligencia

 

Jézus Krisztus.

Ő a bölcsesség teljessége.

De Európa most ráció és szinkretizmus egyszerre.

Most kezdi felfogni az evangélium nagyságát.

Vagy még most sem?

Európa.

Egy darabka végesség a végtelen elvontságába zárva.

Szívében a tetten ért szavak.

Intuitív vonások!

Üvegkék hiány.

A megértés csődje.

A nagy mű áll és nézi a vizet.

tud is arról, hogy épp megért valamit.

A romantika utáni vágytól vezérelve rosszalkodik.

Tele van bűnnel.

A lelkiismeret viszont

patetikus díszletek között nem működik.

Azért Isten itt is jelen van. Vár.

Kinyilatkoztatás és pátosz nem fér meg együtt.

A fény: kontraszt (ez adja a kontúrt).

A világosság be-bekukkant a fejekbe.

És kezd talán felébredni valami, kis láng.

A hit.

 

Gyere már be! Teljesen bőrig ázol! – szólt ki a férfi a szobából az esőben álldogáló nőnek. Amikor az nem mozdult, dühösen, kissé megbántódva becsukta az ajtót, de közben még a fogai között elejtett egy megjegyzést.

– Mindig tudtam, hogy bolond vagy! Egy eszetlen őrült.

 

Álmokfutás

A költő kreatív könyvelő
trükkök százait ismeri,
nem téved el a
nagyvárosi hangyabolyban
ő a csúcsragadozó:
nyakában csillog a tápláléklánc
Úthengerként a
téli álmot eltapossa
Ha kedve tartja
alszik a lavinában
és felébreszti a tengert
Amikor nem ír
A költő Szan-szkrit
és fél hogy ő a sohaság fia

 

A kincs aranya

 

- Rejtélybeszámoló kalandhajónapló aranyrajongóknak -

 

Május 31.

 

Már huszonnyolchatodik hete hogy hajónk gyógyíthatatlan hajótörést szenvedett és hullámsírba merült. Egy őserdő közepén ébredtünk. Hirtelen túlélők lettünk. Maroknyi legénységemmel elindultunk a bizonytalan lombok, ismeretlen fák és idegen növényerdő megnevezhetetlen közepének irányába. Napról-napra elcsigázottabban, fáradtabban, nyúzottabban festettünk, Pickers segédnavigátornak még a pólója is elszakadt, rólam meg teljesen leázott a zubbony.

 

Ráadás  

Együtt pocsékolunk
Én a fiatalságomat
Ő ami még hátravan  

Azt mondta három nappal előtte szóljak
Hogy helyrejöjjön az arca botox után
És mert szeret várni ha van kire
Egész pénteken rakja a kályhát
Kidagadnak vékony karján az inak
Erőlködik senki nem segít neki
Hónalja ráncos és száraz az öregek nem izzadnak  

Darakását készít
Eszik
Nyakán előpattannak az erek
Megöleli magát nincs vele senki én se  

 

Holland és brit kutatók 2018-ban megdönthetetlen bizonyítékot találtak arra, hogy a macskáknak kilenc életük van. A döbbenetes hír a hivatalos publikálást megelőzve látott napvilágot, ezzel óriási káoszt okozva a Föld minden táján.

Az embereket először megrémítette a gondolat, de aztán ezt az érzést egyre inkább felváltotta az irigység. Sajnálni kezdték a macskáktól különleges képességüket, és több életre vágytak. Eme emberi gyarlóság rövidesen a négylábúak egyöntetű utálatához vezetett, majd tüntetéseket szerveztek, melyekkel azt próbálták elérni, hogy kezdjék el vizsgálni az állatokat, és jöjjenek rá, miként lehetne megvalósítani ugyanezt az embereknél is.

 

Anna Gavalda

Párizs, és naná, hogy a Saint-Germain-des-Prés,
meg a Clichy sugárút, a Deux Magots asztalkái,
s elsuhanó árnyak a Champs-Élysées fái alatt!
Franciásan elegáns, gyors és folyamatos siker az övé.
Novellácskák, regénykék, filmvásznon és színpadon is.
Mit várhatnánk mást tőle, Boulogne-Billancourtban született!
Jó, nem egy Ulickaja, no de a sorsa sem -
szülés után is vékony maradt, válás után is vidám fecsegő.
Nem limonádé, az azért túlzás, de fahéjas cappuccinó
kókusz ízesítéssel – s egyenletes nívón, határidőre.
Álmodozó mosolyok, siratni valóan szép csalódások.
Élethazugságok lehetőségekről, eljátszott esélyekről.
Időtlen minden(hétköz)napiság.
Együttérzés és megvetés hullámvasútja.
Finom humorral festett, filteres frusztrációk,
fojtott illat, fojtott fények, fojtott indulatok.
Útkeresők útja az úttalan életet élők útvesztőjében.
Szánalmat váró mesetündérek világító műkörmökkel.
Nála a boldogság valahogy csak nem sikerül.
Tiszta satöbbi.

 

kitalálok neked egy komplex képet:
a haldokló tóban hattyúk úsznak.
az egyik szárnya el van törve, véres.
a tó langyos, a hattyú marad túsznak.

 

A keleti elnök – akit sok helyen „diktátornak” csúfoltak – ellátogatott kis hazánkba. A kétfelé is pedálozó – „kis diktátornak” becézett – miniszterelnök hívta meg baráti látogatásra. A „nyugatosnak” önmagukat hirdető újságírók és médiaintézmények azonnal s egyhangúan felháborodtak. Szerintük e látogatás veszélyezteti „hazánk nyugati integrációját”, ahogy megfogalmazták.

 

az ember
testrészekből áll

kezekből
lábakból
tartozékokból

húz rá
mindenféléket

körömcipőt
lábtyűt
kesztyűt

mi akkor
minderről
elfeledkeztünk

fulczfecóval
leültünk egy asztalhoz
ott a rátkayban

nagy tömeg
meg füst volt

 

Van Gogh, puritán domborművekkel és kagylóberakásos arany faldíszekkel cifrázott műtermében dolgozott. Plüss karosszékében hátradőlve hintázott egy keveset, kisebb öblögetés után megivott egy serkentő whiskyt, majd megdörzsölte szemét és indult volna dolgozni, ám beverte a fejét a korhadt plafongerendába. Rádöbbent, hogy nem a klímaberendezés lobogtatja a haját, hanem az elvetemedett ablakréseken süvít be a szél. Újra meghúzta butykosát, végül is az előző nap eladott egy művet, vagy mi? Igaz, a vásárló meg is jegyezte: "Hát nem egy eget rengető alkotás, de nem telik minden nap űrhajóra."

 

Erdős

A szerelem kirekesztettség volt,
napfény verte tisztás,
ahol lennem nem szabad.
Jobban örültem volna egy sablonosabb,
birtoklós, szexi, üldözéses verziónak,
de vadászat nem adatott, se semmi közhely,
hogy a szemekben kedvessé legyek.
Hát egy fának dőltem, háttal a helynek,
ahol a szerelmem nélkülem lezajlott.
Átjáróház volt a lelkem, a gondolatai jártak ki-be.
Sorsom morzsáit hangyák hordták egybe az övével.
Az égről csillagok szakadtak le, s robbantak
fel a szívében, a szemhéjam alatt.
A tenyerembe szúrtam, hogy meghaljon.
Nem lett baja, de nem bocsátotta meg.
Áramot vezetett a kerítésbe.
Mancsomon csillag alakú, szúrt seb.
Szíven lőttünk hát minden madarat.

 

A statisztika kemény dolog. Az ember abban a hitben van, hogy talán még lehet jobb, de a számok hamar le tudják törni a reményt. Megmutatják a száraz tényeket.

- Na, mit szólsz? – kérdezte dühösen Andi.

- Nem is tudtam, hogy a gyerek totózik.

- Jaj, ne viccelődj már! Ez komoly dolog!

Tényleg elég komoly volt. A gyerek ellenőrzőjében lehangolóak voltak a számok. A matematikánál csupa egyes és kettes.

- Ma tökfőzelék lesz a vacsora – jelentette ki Andi.

- Értem, hogy dühös vagy most Petire, de engem miért akarsz büntetni?

 

Levél Newton-nak

Ez az üzenet
a benne lévő szavak
súlyától fontos

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal