Vehofsics Erzsébet: Mindig NŐ
Lassan, kiszámított mozdulatokkal készülődött. Hosszasan áztatta testét a forró, mandulaolajtól illatozó vízben. Ma mindennek tökéletesnek kell lennie.
Fürdés után felvette a csipkés, szinte áttetsző fekete melltartót a hozzá illő alsóval. Belenézett a tükörbe, aztán hirtelen meggondolta magát, ledobta a falatnyi fehérneműt, hogy egy másikat vegyen fel helyette. Vöröset. Mint a körmén a lakk. Elégedett volt a látvánnyal.
Óvatosan, centiről centire húzta fel a testszínű harisnyát, combjára igazította a vörös harisnyakötőt.
Hosszú ideig válogatott a ruhák között. Először fekete szoknyát húzott, éppen csak a térdéig érőt, aztán visszatette a helyére. Túl konzervatív a mai naphoz. Következett a meggyszínű harangszoknya, ami láttatni engedi formás lábait. Alkalomhoz illő választás. Jöhet a blúz. Mindent takarjon, de sokat sejtessen. A könnyű, vajszínű, muszlin inget lazán a szoknyába tűrte, a felső két gombot kigombolta, hogy jobban látszódjon a rubin nyakék, amit ügyes mozdulattal akasztott a nyakába. Hozzá ugyanolyan fülbevaló, gyűrű.
A haját először laza kontyba tűzte a tarkóján, de meggondolta magát, hagyta, éljék csak a fekete tincsek saját életüket, csupán egy vékony aranylánccal tartotta kordában őket. Következett a szolid, délutáni smink, a leheletnyi szemfesték, a szempillák kiemelése, egy kis púder az arcra, az vörös rúzs, egy cseppnyi könnyű parfüm a csuklóra.
Kényelmes cipőt választott. Könnyű, rubinokkal díszített papucscipőt, aprócska sarokkal. Indulás előtt még hóna alá vette a cipővel azonos mintájú laptáskáját, egy utolsó pillantást vetett magára a tükörben, aztán leakasztotta a fogasról a gondosan kikészített égkék burkát, belebújt és kilépett az ajtón.
Megjelent: 2014-08-09 14:10:23
 |
|
Vehofsics Erzsébet (Tapolca, 1966.) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
