Keresés a honlapon:

Hegedűs János: Végszó

Még mindig él apám utolsó mozdulata.
Az ajtó örökre megőrizte tapintását,
Mikor kivégezte a búcsú pillanatát.

Anyám azóta megtanulta elvenni azt, mi elvehetetlen.
Először tüzelőst, majd mosodai ruhákat lopott,
Most semmit sem, hogy kétszobás árokszélen élünk.

A kiszolgáltatottság szemérme.
Azért van itt valami ismeretlen szépség,
Ami nem fedte fel magát.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-09 13:22:40

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.