Hegedűs János: Végszó
Még mindig él apám utolsó mozdulata.
Az ajtó örökre megőrizte tapintását,
Mikor kivégezte a búcsú pillanatát.
Anyám azóta megtanulta elvenni azt, mi elvehetetlen.
Először tüzelőst, majd mosodai ruhákat lopott,
Most semmit sem, hogy kétszobás árokszélen élünk.
A kiszolgáltatottság szemérme.
Azért van itt valami ismeretlen szépség,
Ami nem fedte fel magát.
Megjelent: 2014-08-09 13:22:40
 |
|
Hegedűs János (Szeged, 1978.) költő, fotográfus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
