Szépirodalom

Kivezényeltem a Holdat

Kivezényeltem a Holdat
szobám faláról az égre.
Pulzáló fénycsíkot húzott maga után,
ahogy egybeolvadt a szomszéd tévéjének
kékjével.

Valaki elaludt.
Hallottam a koppanást.

Főváros. Milyen jó hangzású szó. Azt jelenti, hogy az ország legelső, legrangosabb, és egyben legfontosabb települése. Itt találhatók a kormány- és egyéb hivatalok, minisztériumok, országos hatóságok. Parlament, képviselőház, elnöki rezidencia. Jelentős kulturális intézmények. Múzeumok, színházak, filmszínházak, koncerttermek. Iskolák, könyvtárak. Galériák, kicsik és nagyobbak egyaránt. Üzletek, ugyancsak kicsik meg nagyobbak, mellékutcai kis üzlethelyiségektől a bevásárlóközpontokig. És persze történelmi emlékhelyek, nagy, zöldellő parkok, hosszú, árnyas sétányokkal. Sugárutak, körutak, fő- és mellékutcák, a külvárosokban sikátorok. Egy széles, öreg folyó hidakkal, rakpartokkal, kikötőkkel, néhány kisebb és pár nagyobb szigettel. Meg pályaudvarok vonatoknak és buszoknak. És ne feledkezzünk meg a repülőterekről.

(Bálványos Huba életművének margójára)

Mit számít már, vannak-e kőpaloták,
s hogy az égbefutó lépcsőkön
járnak-e Istenek?
Itt csak a hájasak ülnek a hintóban,
s aki húzza nyüszítve a jármot,
szinte csak állat már, nem is ember…

…mit számít, hogy vannak-e büszke hajók,
s kifeszíteni mind a vitorlát
fonnak-e jó kötelet?
Itt a lapát szaga bűz a hajósnak,
rá se tekint a kidőlt evezősre;
persze csak állat volt, nem is ember…

Sintár bácsit nem lehetett látni a kutyája nélkül. Össze voltak nőve, mint két hű barát. Rex olyan kutya volt, hogy jobban értett magyarul, mint sok ember.

Egyszer az öreg a kertben nyomkodta a bicikli gumiját: lapos volt. Odavetette csak úgy foghegyről:

− Rex, menj fel a padlásra, és hozd le a pumpát!

A kutya fölszaladt a meredek padláslétrán, és már jött is le, szájában a pumpával.

Egy nap a gazdája megbetegedett. Nem jutott el a boltig sem. Betanította a kutyát, vigye el a bevásárlókosarat a szájában, beletette a listát és a pénztárcát. A boltvezető, Irénke rokonuk volt, ismerte őt Rex.

Nagy útra készülődött Fülöp apostol Samária városában. Miután Péter és János elvitte hozzájuk a Lélek ajándékát, alaposan megszaporodott a gyülekezet létszáma. Nemcsak zsidók, hanem görögök és más népek fiai is sorra megkeresztelkedtek és Jézus követőivé váltak. Nagy szerepe volt ebben Fülöpnek, aki Jeruzsálemből érkezve hirdette köztük Isten igéjét, meg Krisztus cselekedeteit. Hatalmat adott neki az Úr ahhoz is, hogy felmutassa a jeleket, amelyek őt Istenhez kötik. Tisztátalan lelkeket űzött ki a megszállottakból, sántákat, vakokat, bénákat gyógyított, s beszéde örömmel töltötte be a város lakóinak szívét. Úgy gondolta, hogy ha a városban ilyen nagy megértéssel és hittel fogadják Jézust, a többi samáriai helységbe is el kell vinnie, s hirdetnie kell az emberek között az evangéliumot. Izrael Istenét, és az Ő törvényeit ismerték a samáriaiak. Jézust, a Messiást kellett felmutatni nekik, az üdvajándékot és az újszövetséget, melyet az Úr az emberekkel kötött.

Múzeum létezik modernebb
szárnyas ajtók fényes termek
ilyennel nem versenyezhet
ajtaja egy be- s kijárat
egyetlenegy hosszu vájat
alagút sötétlő tárna
holmi test kipreparálva
hirtelen napfényre tárva
barlang nyirkos homálya
mintha az űr nyílása volna
szűkös szülőcsatorna
magzatát ontja csak ontja
szűkös hely de éppen elég
a kezdet és a vég

Internet. Játszani szeretnél? Vár az interneten a Honfoglalás, Legyen ön is milliomos és hasonlók. Keresel valamit: egy várost, nevet, rokon értelmű szót, vasúti menetrendet? A neten megtalálod. Innen rendelhetsz könyvet, ebédet, zavartalanul csetelhetsz, de akár újságot is olvashatsz. Egyetlen gombnyomás és egy végtelen világ kellős közepébe pottyantál. Csak kudarcot ne vallj valamiképp, mert aki itt megbotlik, annak elég kellemetlen következményei lehetnek. Tudta ezt jól Anna is, hanem a szükség törvényt bont, s rövid szünet után ismét az interneten szörfözött.

A száműzött dala

Az őszi szél vendége már,
ki itt fekszik e hant alatt,
éjszakánként halljuk lovát,
de a homok sima marad.
Egy cseresznyefa lemondóan
mélybe veti az illatát,
túl városokon, palotákon
a sárban nyílik smaragdvirág.

Kocsikáznak az udvaroncok,
az úticél oly messze,
a keleti szél tőrt ragad,
hogy szemüket kimetsze…
Hiába hordom hátamon
hazám holdas zászlaját,
a császár bezárta kapuit,
s kaput nyitott a túlvilág.

Nagyon sokszor éreztem, leginkább Budapesten, az ünnepek előtt, hogyan lesz vívni való harccá a készülődés, és az emberek zsebében, hogy változik fillérekké a karácsonyi pénz. Ahogy egymást taposva keresnek kiutat, hogy a szeretet ünnepből leginkább számszakilag jól jöhessenek ki.

Beszippant ez a nyomor és akarva-akaratlan lehetsz részesévé, ha nem tartsz a szívedben egy felkereshető nyugodt zugot. Soha nem értettem, hogy a nagyvárosokban az emberek miért tolongnak a végállomásokon is, mikor a busz, villamos nem megy onnan már tovább.

Ez a tavasz kicsit másképp jött, mint máskor.
Minden letakart üveg mögött, a mámor,
az édes illatok elkerülnek, a rigók füttyét nem hallom,
csak a szél fütyül a fóliázott acélablak résein.
Ez a tavasz pusztító esőkkel mossa szívemet,
s hogy újra épülhessen a régi épület,
mindenem el kell most vesztenem,
hogy visszanyerjem életem, eszméletem.
De tavasz van itt is, a fehér teremben,
tavasz áramlik fürgén a spirálcsövekben,
mosolygó május rebben a nővérek tekintetében,
még a monitor is rigóhangon dalol,
mint az a másik, odakint, valahol.
Ne sajnáljatok engem.
Sebeim smaragdja bevilágítja az éjszakát.
És tudom: nem vagyok egyedül.

Cserepesedik a lét

Cserepesedik a lét
sója kiüt a szánkon
az ismeretlenhez ragaszkodás
feszíti ereinket,
csendemre csended az üzenet,
a legkínzóbb változik gyönyörré:
hiába maradtak ki
a végzetes ölelések,
az egymásban elveszések,
az egymásba halások,
mégis egyre elszántabban
dúljuk fel Istent keresve
egymás lelkében a világot.

Júlia csendben ült édesanyja mellett, aki nagyon betegen feküdt az ágyban. Nem beszéltek, már szavak nélkül is képesek voltak komunikálni. A délutáni napfény egy kis aranyló sugara belopakodott a zsalugáter rései között, reményt nyújtva a betegnek a megpróbáltatás és szenvedés végéhez. Kezük összekulcsolódott, határtalan béke és nyugalom áradt szét a szobában.

Hirtelen kinyilt az ajtó és Ágnes, a huga, halkan intet Júliának. Igen, most el kell mennie, de siet vissza. Júlia aggódva eresztette el a mama kezét. Emlékezett. Mikor ő volt beteg, milyen megnyugvást jelentett neki anyja simogató keze. Arcán ksi mosollyal megcsókolta édesanyja homlokát.

Vállamon hordom
a végtelent, talpamon
begyógyult hegek.

Rég csak tapostam
csikorduló élein,
egy napforduló

összecserélte
aztán a fent- és lentet,
csúcsa égbe szúr

ma már. Aljzata
szelíden és szilárdan
bennem tömörül.

HOSSZÚ FEJKENDŐJE VOLT...

Valaki eljött az éjjel,
hosszú fejkendője volt,
s hajának éke a hold.

Valaki itt járt az éjjel,
tudom, hogy Ő volt,
elhagyott régen.

Valakit láttam az éjjel,
sápadtan, hófehéren,
Isten óvta tenyerében.

Az úr ezerkilencszáznyolcvanvalahanyadik esztendejében, még János király boldogságos országlása idején, egy júliusi délelőtt módfelett szomorú és egyben furcsa eset történt szép Budapestünk belvárosában. Egy utcán árusító zöldségesbe munkája végzése közben belecsapott a ménkű. Szerencsétlen ember azonnal szénné égett. Mondanunk sem kell, hogy mekkora megdöbbenést és riadalmat keltett az esemény. A vásárlóknak és a közelben őgyelgőknek majd' földbe gyökerezett a lába. Az ég boltozatján ugyanis nem volt egy árva felhőfoszlány sem, nemcsak azon a délelőttön, de már vagy egy hónapja sem, hisz az az esztendő is aszályos volt, mint szinte az összes többi abban az évtizedben. Tehát hangsúlyozom: felnéztek az égre, és nem láttak a kékségen kívül semmi egyebet. A kábulatból ébredező gondos szülők azonnal elvezették a tragédia helyszínéről ámuldozó csemetéiket, akik addig még sosem láttak halottat, s kíváncsian nézték volna még tovább is az összetöpörödött zöldséges bácsit. Valaki felhívta a rendőrséget, amely néhány perc múlva a helyszínen termett. A mentőknek senki nem szólt, ami nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy csak a kötözni való bolondok hihették: a zöldségest még fel lehet támasztani.

PORond

Utálom a sznobizmust mégis egy lady kell
Utálom a műanyagot mégis egy szilikon nő kell

Néha perverzebb ha csak nézel
Mintha történne valami  

Mire reflexszé válsz
Már csak emlékoldal leszel
Álmomban számolom a légvételeidet
Élsz-e  

Ah öregem, Péter bátyám, törökleső, német által sanyargatott dalosajkú Bonemissza... Mit mondasz? Miért jutsz itt eszembe? Mit teszek, amikor kibukik belőlem az a kicsiny könyörgő, vágyakozó dalocska?

Elmondom: lehet látni engem pár fényképen az óbudai kert hátsó traktusában egy hoganyozott cin kád szélén ülni, mezítelenül. Egyik lábam a kerti ágyás fölött, másik, a zöld algás , csiborok lakta öntözővízben pancsol, este pedig mosószappannal fürösztenek szálkás fateknőben, ott a napközben szerzett karcolásaimat csípi az alám öntött, katlanban melegített, összegyűjtött esővíz. Szappanos, durva szövésű mosdókesztyüvel dörzsölnek, majd nagyot és csattanósat az ülepemre verve, hogy Bonzó kutya is fölcsapja rongyos füleit meglepetésében, közlik velem: vége a játéknak, befelé a szobába, lepedőbe csavarva... Megtisztulás! Jó volna, ha ugyanazok a kezek mégegyszer megfürösztenének...

Hol vannak azok már? Hol az igazi megtisztulás?

Szerelemcsütörtök

gyök2 fölíródik.
két egész szám hányadosaként.
és ebben a fölíródásban vannak kortyok,
meg van egy pakli cigi,
és sandítások,
félig vitt mosoly,
sóvár, hőbör,
szemezés, füsttől fakó.

mustrálja gyök2-t.
veszi ruhátlan reciprokát.
törtet törttel úgy osztunk.
törtet törttel úgy szorzunk,
hogy minden a helyén.

Az álkönyvtáros esete erősen meggondolkoztatta Bodónét. Bár nem érte váratlanul, ennyi furfangra azért nem számított. Igaz, nem abszolút biztos, hogy szélhámos ez „az úriember”, tán még jót is akar a maga módján. De erről meg is kell ám bizonyosodni. Például úgy, ha személyesen is felkeresné. Csakhogy egy ilyen út során sok minden megeshet: kisiklik a vonat, nem kap szállodát, kizsebelik, megbecstelenítik… Itt, Pesten még megjárja, itt itthon van, akár el is kísérhetné valaki, például Verácska. Nem, ő nem! Valahogy olyan furcsán viselkedik vele mostanában, ahogy néz, fogdossa… Nem merte tovább gondolni, elvégre tévedhet, ha meg nem téved, hát istenem, ő faragjon belőle más hölgyet? Legfeljebb szakítanak. Alkalomadtán, Artúrral viszont azonnal – kapcsolta be a számítógépét. Szép, de mit füllentsen, illetve miért füllentsen? Csalódott benne, és ennyi. A függöny legördült, vége a komédiának! Elküldte az e-mailt, utána napokig a számítógép közelébe sem somfordált.