Türjei Zoltán versei (Kivezényeltem a Holdat, Nekrológ, Térkép helyett)
Kivezényeltem a Holdat
Kivezényeltem a Holdat
szobám faláról az égre.
Pulzáló fénycsíkot húzott maga után,
ahogy egybeolvadt a szomszéd tévéjének
kékjével.
Valaki elaludt.
Hallottam a koppanást.
Nekrológ
Meghaltál – azt mondják –
és ott voltam a temetéseden is de
akkor is
Te a barátom vagy
csak most egy másik állapotban
az ilyenekre azt mondják halott
jó rendben de...
egyszer lehet hogy én is az leszek
és bizony nekem is rosszul esne
ha ezért elfordulnának tőlem...
és
különben is ki tudja meddig tart
egy ilyen...
belátom sok dologra képtelen vagy
mióta ez történt veled...
de hát kérem
ez is csak egy változás
Térkép helyett
A medence legalján ülök és a Holdat nézem.
Ahogy remeg a felszínen néha olyan mintha
mozogna a szája.
A tört fény miatt alig látom meg a mellettem
fekvő tigrist.
Úgy tűnik ő is a Holdat bámulja.
Lehet, hogy észre sem vett.
Mindketten várunk valamit.
Talána azt, hogy az egymásba ugráló
kráterek kirajzolódó mintáiból
egyszer csak összeáll a térkép,
ami kivezet innen.
De már felfedeztem, hogy
folyton csak ugyanaz ismétlődik.
Térkép helyett, Magyar napló 2014
Megjelent: 2015-05-28 07:00:00
 |
|
Türjei Zoltán (1976, Balatonlelle) költő, tanár, az "Artisták cérnaszálon" költői csoport tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
