Nagy Gusztáv versei (Hosszú fejkendője volt..., Nyiss ajtót ha kopogok, Metamorfózis, Anyám...)
HOSSZÚ FEJKENDŐJE VOLT...
Valaki eljött az éjjel,
hosszú fejkendője volt,
s hajának éke a hold.
Valaki itt járt az éjjel,
tudom, hogy Ő volt,
elhagyott régen.
Valakit láttam az éjjel,
sápadtan, hófehéren,
Isten óvta tenyerében.
NYISS AJTÓT HA KOPOGOK...
Nyiss ajtót ha kopogok
Ne félj a gyulladásos múltamtól
Megkaptam minden szérumot a sorstól
Hogy szóljak, lássak, eszméljek
Nem úgy, mint hajdan
Mária Terézia dűlőin
Amikor a magunk üllőin
Kalapálták meg halálunkat
Vagy ha nem,metszeték nyelvünket
- Nem volt édes -
Mint az Arisztokrata kényes
Magyarja
Nyiss ajtót ha kopogok
Már nem szorongok
Itt a küszöbödön
Európa anya
METAMORFÓZIS
Kalitkába zárt madaram,
igába hajtott lovam,
pórázon tartott ebem -
ha kinyitom a szemem,
magamat látom
szabadnak,
rúgósnak,
harapósnak.
ANYÁM...
Anyám,
kibuggyan számból a neved,
mint ujjamból a vér,
seb lettél,
sejtjeimben ezer szál gyökér,
mely véreddel él,
mert örök törvény, hogy élj,
és bennem élj, anyám.
Megjelent: 2015-05-18 07:00:00
 |
|
Nagy Gusztáv (Pusztaföldvár, 1953) író, költő, műfordító |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
