VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
SzépirodalomJerkéje után koslat mind a Kos.
...Évi kérdezte, hova settenkedek ilyen sebesen azzal a dinamitrúdszerűen összeszigszalagozott sárgarépacsokorral? Hova-hova? Hát elmondtam neki hova-hova: a dolgomra! 2012 óta vagyok zöld terrorista, s Évi kérdezte minap, hogy minek? Elmondom, minek. Az átlagember csak fogyaszt, herdál és szenved, bele se gondol, mibe kerül földi léte a Földnek. Füstöl, kipufog, pusztít. A tengerek romokban hevernek. Ha elsüllyed egy olajos tankhajó, akkor a dölyfös nagyvállalat rögtön, de vállvonva, a tenger mélyére siet, hogy mentse, ami menthető, fütyül az óceán ökológiájára, csak a saját bőre mentőcsónakra helyezése, meg a hordónkénti stabil dollárja izgatja. Szóval, Évi kérdezett, én meg szakítottam vele aznap. A Mágus (II. változat)
Első vers-embriók. Bizarr szeszek baljós bűvöletéből. (Idióta józanok! Idióta poéták! S a mélypont: józan poéták; két lábú lóizé mind…) Így ébredt teremtő mivoltára az alkotó, s költemény-szerűségeket szült az örökös, pszichedelikus dervis-tánc. 1. Forró szél Ahogy nyílt a hámló plüss-ajtó, megjelent a kisvárosi könyvtárban a plébános, kicsit dülöngélt, a könyvespolcot súrolta a vállával, de nem esett el, az utolsó pillanatban megkapaszkodott a Ki kicsoda? lexikonban. Néhány szál haja az égnek állt, csuklott egyet majd megszólalt Őze Lajos hangján: Benéztem egy elhagyatott gazdaságba, „valamikor gőgös birtok lehetett”, a kúria portájának oszlopait két gipszoroszlán díszítette, az udvaron rozoga csűr állt, de a kunyhó falán még mindig arannyal bevonva csillogott a napóra, a puli felugrott az ölembe és összesározta a táskámat, amit magam elé tartottam ijedtemben, de nem erről akarok beszélni. Hanem arról, hogy bekanyarodtam egy kis utcába, három házból állt az egész, az egyik kis kunyhó előtt egy fiatalember a Suzuki karosszériáját mosta Intuíció oldattal, bemártotta a szivacsot a kocsi mellett álló vödörbe azután szétkente vele a múltat, a piszok a habbal elvegyülve lecsorgott a kocsi oldalán és az épület mögött két rozsdás vetőgép állt. Mind a kettőről hiányoztak a kerekek. Ebben a pillanatban hallottam meg a zúgó szelet, a hátamat kezdte simogatni. Buszon Top I.
Alkonyatban
Ezen az álmos, fülledt nyári délutánon biciklit lopni indult Lajos. Vagy ahogy ő mondta a maga sajátos nyelvén; biciglit. Ilyenkor mindig végigjárta a város üzleteit, kocsmáit, meg a vásárcsarnokot (pontosabban ezek bejáratait), hátha talál valahol egy lezáratlanul hagyott drótszamarat, amire föl lehet pattanni, mintha a sajátja lenne. Aztán? Mit aztán? Aztán foghatják azt a bizonyos botot, és üthetik vele a nyomát. Még soha se tudták rajtakapni a lopáson, pedig jó néhány éve űzi ezt a szakmát. Hát persze, mert nem hülye ő, hogy követhető nyomot hagyjon maga után. Csak akkor lép akcióba, ha biztos benne, hogy be is tudja fejezni, és senki nem foghatja fülön a személyi tulajdon elidegenítése miatt. Néha maga is elcsodálkozik rajta, milyen szépeket, meg okosakat tud mondani, de hát azért profi a profi, hogy ismerje a szakma minden csínját-bínját. Ide értve a jogi vonatkozásokat is. Végtére is ebből él az ember… Egy kora tavaszi verőfényes reggelen – ha jól meggondolom, szinte minden jelentősebb döntésemet, ideértve a világrajövetelemet is, hasonló időjárási és fényviszonyok kisérték vagy éppen provokálták – megrendült addig sziklaszilárdnak vélt hitem, hogy ezután szüntelenül a könyvtári katalóguscédulák egyébként önmagukban is, de társaikhoz kapcsolásukkal kialakítható rendszerükkel különösképpen lenyűgöző logikájának szolgálatára kell áldoznom amúgy eredendően dévajkedvű, derűs ifjúságomat. kocsma délelőtt: * csendrezgés-zene, A kisállatkereskedést inkább csak kívülről figyeltem. Főleg a kaméleon nyerte el tetszésemet végtelen nyugalmával a kirakatba meredő faágán. Sosem tudtam, él-e, kitömött-e – erre mozgásából végképp lehetetlen volt rájönni. A SPAR-ba siető vásárlók talán ezért sem vetettek rá pillantást, nem lévén érzékük a filozofikus életszemlélethez. A boltból kiáramló szagot kevésbé szerettem. A faforgácstól kezdve bizonyos némely ürülékszagig keveredett benne sokféle, számomra azonosíthatatlan, de kellemetlen szag. Rosszabb, mint az otthoni vécénk némelykor. Ide se mennék be – megtagadva gyermeki vágyaim és álmaim, amikor még egy asztal alatti teknőben szorongva Eszli Laci barátommal erdésznek készültünk, teljes óvodai hevületben. A SZÉL ÁTKEL A VÁROSON hegyek zöld haján a sapkákat megemeli Egészen addig fogalma sem volt róla, amíg merevedése nem lett. Nem gondolt bele különösebben ilyenekbe; fontosabb volt számára tanulni, focizni, vasárnaponként templomba járni a szüleivel; mindez kitöltötte eddig az életét. Annyira természetesek voltak számára így a mindennapjai, eszébe sem jutott, hogy egy csapásra véget érhet. Épp csak annyi történt, hogy zuhanyzás közben átnézett a szemközti fülkébe, és ahogy meglátta a csapattársát szappanozni magát, izgalomba jött. Nem volt mögötte semmi szándék, a kamasz test önhatalmúlag vért pumpált a hímtagba. hétfejű sárkány Kedves barátomnak, Szent Györgynek A szomszédunkban lakik egy OLVADÁSKOR Mint ahogy a diák persze mindez a sötétség nagyszerű dolog benne feküdni jó kikapcsolták a villanyt boldog vagyok Az ősökre nem volt jellemző a harmónia, Hát hajják, kinek pénze vagyon, nem biztos, hogy esze es vagyon véle. Erre szójjon ez a mese! Eccer egy uraság igen sok lovat tartott. Hol sok lú van, ott sok széna szükségeltetik, s hol sok széna van meg lú egybe, ott biza sok ganyé keletkezik. Merhogy azok ganyéznak állandójan. E mán csak így vagyon az emberekvel es. Szóval, felhatalmasodott az lúistállóba a ganyé. Mit vót mit tenni, az uraság elé állottak a szógák, lovászlegények, kocsissok, oszt kérdik tülle: 
|
