Kelebi Kiss István versei (Csonka vers, Létra nélkül, Díszszemle)
Csonka vers
tépett papíron csonka vers
hiányosan emléknyomok
ki tudja már mi volt a rím
törött gerincű mondatok
fogódzó nincs csak fél szavak
kettéfűrészelt útjelek
ki tudja hova nem vezet
álom volt kézzelfogható
vagy füstként lebbenő való
titkot feszítő ismeret
ki tudja mi a nem lehet
tépett papíron csonka vers
illesztené a gondolat
ragasztaná a képzelet
ki tudja már hogy volt-e rím
és neki írtam vagy neked
Létra nélkül
A bennem-lakó ház
ablak és ajtó nélküli. Az
egymásra tornyosult arcok,
akár raktárban bútorok.
Csöndek, egyre többen.
Ki hitte volna, hogy van ilyen:
csöndgyűjtemény, csönddel
kitömött csönd, akár egy plüssmaci.
Híjas cserép alatt, létra nélkül lapul
a padlás. Hiába emlékezem,
a réseken felejtés csorog
és szétázik, ami még megmaradt.
Díszszemle
olyan sokan vagyok
hogy egészen 1947-ig érek
a távlati rövidülés miatt
V betűnek látszom az Időben
(a győzelem jele röhej)
most megállok (csütörtök)
mozdulatlan és fegyvertelen vagyok
integetni kellene de inkább verset írok
miközben térképemen Isten
bejelöli a további vonulás útvonalát
vajon mikor és hol fogom letenni
a tarka transzparenseket
Megjelent: 2015-10-02 07:00:00
 |
|
Kelebi Kiss István |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
