Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Nagy Gusztáv versei (Elmúlás..., Vétkem..., Nagy sóhaj...)

 

Elmúlás...

Ifjú évek,
elmúltak,félek.
Siratom éretten,
elmúló fény lebbent,
s ezeregy éjszaka
virága hullt vállamra,
aranyló sárgán,
hetyke barnán.
Most szürkén lapuló,
nyugalmat sugalló,
nyárutó melenget,
s őszít,ezüstös színben,
fáradtan, meghajolt ívben.

 

Vétkem...

Tűrtem a megvetést
tűrtem a szenvedést
tűrtem a fájdalmat
tűrtem a szánalmat

Tűrtem, tűrtem, tűrtem
lassan megőszültem
megrontott a vétkem
eddig miért éltem?

Lehettem volna vad
szilaj, gőgös ármány
mesebeli sárkány
ki rabolja vágyát

De nem lettem semmi
de muszáj volt lenni
ha már megszülettem
embernek maradni

 

Nagy sóhaj...

A kerítés kizár és bezár,
mindegy hol állsz,
kívül vagy belül,
rab vagy akkor,
menthetetlenül...

  
  

Megjelent: 2015-10-12 07:00:00

 

Nagy Gusztáv (Pusztaföldvár, 1953) író, költő, műfordító

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.