Keresés a honlapon:

Csengődi Péter: Részeg stylist

 

Ritkán lát olyat az ember, hogy két ennyire különböző karakterfigura sétáljon egymás mellett. Zsolt, a leendő menedzser, barna öltönyben és mályvaszínű ingben, milliméter pontosan belőtt séróval, mellette pedig Péter, aki fekete-fehér inget viselt, szakadt sportcipőt, és tarisznyaszerű táskát vitt a vállán. Egyébként a Zsilip becenévre hallgatott. Igaz ezt összenőtt szemöldökéről kapta, de nem bánta, sőt, tetszett neki. És amíg az emberek erről kérdezősködtek, addig is legalább vele foglalkoztak.

Vannak olyan helyzetek, mint mondjuk egy vagy több nehéz vizsga, amik össze tudják hozni a különféle embereket. Zsoltnak nem volt erőssége az elméleti matematika, de amikor a Turing-gépeket taglalták, végképp felállt a szőr a hátán. Elvégre, miért bizonyítják be, hogy lehet olyan automatát készíteni, ami megold egy matematikai feladatot, ha soha senki nem fogja megépíteni? Nem volt mohó, csak annyit kért, hogy Péter egy kicsit húzódjon balra, hogy rálásson a papírjára. És nem is volt az a fajta ember, aki csak kihasználná a másikat. Szerette volna viszonozni a kedvességet.

– Nem hiszem, hogy egy ilyen parti nekem való – kezdte az aggodalmaskodást Péter.

– Ugyan, figyelj, jó buli lesz! Porcsi haverom stylist, tele van lével. Ezért a buli is tele lesz ingyen löttyel. Tudsz követni?

– Soha nem hallottam még Porcsiról. Egyáltalán fiú? Lány?

– Nézd… ne kezdjük ilyen nehéz kérdésekkel… odamegyünk, és majd meglátod, jó?

Az ajtóhoz értek, becsengettek. Egy véletlenszerű entitás nyitotta ki nekik. Porcsi messziről észrevette őket, és hangos kiáltással üdvözölte Zsoltot. Ő volt a leglányosabb férfi, akit Péter valaha is látott. Fekete sztreccsruhában volt tetőtől talpig, felzselézett fekete haja végét rikító lilára festette, szemeit meg kékre. Félreértés ne essék, nem minden stylist meleg és nőies. Ő kivételesen erősítette a sztereotípiát.

– Porcsi, ő a Zsilip, akiről beszéltem – mutatott Zsolt Péterre.

– Zsilip? – kérdezett vissza értetlenül Porcsi.

– A Zsilip – helyesbített Péter.

– Majmóca, mi ez az ósdi kockás ing rajtad? – kérdezte Porcsi, és közben megfogta a ruha ujját. Amint érezte, milyen durva anyagból van, azonnal elengedte, mintha égő gyufafejet fogdosott volna. – Honnan jöttél, a műegyetemről?

– Igen, ami azt illeti. És ez igazából nem kockás, hanem pepita. Kockának azt a térbeli…

Porcsi közéjük emelte tenyerét, elfordította tekintetét, és úgy szólt nőiesített hangon:

– Unom.

– Tessék?

– Most már unom, amit beszélsz.

– Poorcsii, légy jó fiú – próbálta menteni a helyzetet Zsolt. – Ő egy kedves barátom.

– Jó, de nézd meg ezt az arcot! Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az evolúció azért rostálta évmilliók alatt a jobbnál jobb géneket, hogy végül előálljon ezzel a szőrzettel! Csimpánzpofi, ha nem elég sűrű a szakállad, akkor borotváld le!

– Ne haragudj rá, kicsit már részeg! – szólt újra közbe Zsolt. – Te meg igyál valamit – és Péter kezébe nyomott egy feles Jägert.

– De én nem szoktam inni.

– Nem baj, nem baj. Ez csak stresszoldásként.

– Tényleg nem akarok.

– Kérlek, a kedvemért!

Péter beleegyezett. Nem tudott ellent mondani, ha szépen kérték. Minden bizonnyal ezen az összejövetelen is pont ezért van itt. Lehúzta a rövidet a leghosszabb fintorral kísérve.

A buli folytatódott, az úttörő feles követőkre talált. Péter nem volt hozzászokva a tivornyákhoz, igen hamar elaludt egy fotelben. Porcsi épp akkor jött a mosdótól, és a száját törölgette egy kiadós megtisztulás után.

– Nézd, csak milyen édesdeden alszik! – kiáltott a barátainak. – Hozzátok… ho… hozzátok ide a készletemet a nappaliból. Kicsit megvicceljük Mauglit, azt akarom, örökre emlékezzen, milyen partiba csöppent bele. E.

 

*

 

Péter másnap reggel túl volt élete első „teleportján”. Arra még emlékezett, hogy valaki a kezébe nyomta a sokadik kispoharat, de hogy ezek után hogyan ébredhetett fel otthon, a saját ágyán, az olyan feladvány, amire sosem jönne rá egyedül. Ahogy feltápászkodott, látta a karján, hogy nem a saját ruhájában van, hanem egy zakóban.

– Mi a nyámnyila? – káromkodott magából kikelve.

Felállt, kiment a fürdőszobába. Látta, hogy a WC-csészét mocsok ölelte körbe, minden bizonnyal ő helyezte el oda. Megnézte a ruháját, nem lett olyan. A tükörbe nézett. Fekete öltöny volt rajta, világos szürke pólóval. Vállig érő haja machos középhosszúra lett vágva és igazítva, úgy, hogy még alvás után is elegánsan nézett ki. Ritka szakálla le lett simára borotválva, középen ki lett szedve a szemöldöke. Sőt, talán még az orrából is tépkedtek szőrt! Eszébe jutott, hogy nem látta még sehol a szemüvegét. A zsebeiben kotorászott, és talált kettőt. Az egyik a megszokott, SZTK-snak nevezett, kerek pápaszem, a másik csak egy keret. Sokkal kisebb lencse fért csak bele, tégla alakú, és bár fekete volt, a fényre vörösesen csillogott. Felpróbálta. Nem látta magát teljesen élesen a tükörben, de annyit igen, hogy jól fest. Nem tudta, hogyan reagáljon. Szerette a saját stílusát, az elvont matematikus arculatot, de most úgy nézett ki, mintha épp kivágták volna egy divatújság címlapjából.

Átment a konyhába, és látta, hogy a húga barátnője egyedül ül az asztalnál.

– Eszti merre van? – érdeklődött köszönés nélkül.

A lány ránézett, és alig bírt megszólalni.

– A f… A faterodhoz ment. Azt mondta, valamit sürgősen el kell vinni neki. Engem meg itt hagyott… Veled meg mi történt? Teljesen máshogy nézel ki, alig ismertem rád!

– Tegnap egy bulin voltam – válaszolt Péter. – Egy srác hívott meg az egyetemről. Segítettem neki, mert bajban volt a vizsgán. Bár nem szívesen. De tudod, általában eléggé jól tudja az anyagot, de valahogy amikor nagyon elméleti dolgokról van szó, nem érti meg, pedig a Turing-gépek igazán egyszerű… – közben hirtelen bevillant neki, ahogy Porcsi felemelte a tenyerét, és szólt, hogy unja, amit mond – Nem érdekes. Mi a helyzet veled?

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-10-09 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.