Szépirodalom

Maga, igen, maga. A nevetséges
esernyőjével a megállóban. Noha
csak szemerkél. Hiába tekergeti
a nyakát. Mióta tudja, hogy figyelem?

Látom, nem köti le, ami odabent
történik. Szerintem törvénytelen így
fölhajtani a feketét. Nem lennék
a helyében. Képtelen rá, hogy élvezze.

Van egy állat filmötletem! Kozmetikai! Elmondjam? Elmondom! A címe: Kegyetlen elváltozások. Vagy: Savas kémhatás.

...egy párhuzamos világban játszódik, ami pont olyan, mint a mienk, azzal a különbséggel, hogy itt a star-ok hiúsága nem ismer határokat. És mi tesz egy star-t első sorban látványossá? A bőre. Ha csökken a star-ban a bőr feszességéért felelős elasztin-és kollagén-szint, viharosan elkezd öregedni. Szóval, ebben a párhuzamos dimenzióban ezek a star-ok elérték, hogy törvénybe iktassák, hogy minden 8 évnél fiatalabb gyermekektől friss kollagént és elasztint szívjanak le szurival, hogy azt a száradó star-ok bőrébe juttatva kitolják a fénytelenség időpontját. Hiszen a star-ok tömeggyönyörködtető munkaeszköze a feszes bőr. Ez nekik is üdvös, meg a reájuk tekintő lakosságnak is. A leszívás egy kellemetlen procedúra, bár nem fáj annyira, mint gondoljuk, de hát melyik gyerek örül a rendszeres szurinak?

a rossz irányba mész!
mássz hegyet, ha nem félsz,
vagy ereszkedj a mélybe, még élsz,
ne mondd, hogy a múltad karma bontja el az észt.
a karma fogja a törvény, hogy te vagy az ok én meg a vész.
pontosabban tettem réme, hogy végre nem napról napra élsz.
az idő most nekünk visszaszámlál.
még kellene a múlt ? minek az emlék?
és minek mennél oda vissza miről nincsen rajzolt térkép?

Este behunyom a szemem és gif-eket látok magam előtt. Azt játszom, hogy magam találom ki őket. Még szorosabbra zárom a szemem, erősen koncentrálok, hogy pár másodpercben olyan képzeletbeli dramaturgiát állítsak össze, ami kifejezi a jelent.

De nem létezik ilyen képsor.

Elengedem magam. Mindig az jut eszembe, hogy nem akartál görcsösen író lenni, mégis az lettél. Ez megnyugtat, hagyom én is történni az estét.

Van egy barátom, dervis Musztafa.
Pár évvel fiatalabb nálam és bátyámnak szólít,
ahonnan ő származik, ez így szokás.
Mindig türelmes. Mindig segítőkész.
Magáról szinte soha nem beszél,
számára a másik a fontos és Allah,
amit te nem ismersz.
(Majd megismered.)
Több bölcsesség szorult ebbe az emberbe,
és tiszta emberség, mint amit valaha te
a süket könyveidből kibogarásztál,
vacak rutinkapcsolataidban megéltél.

Különlét

mint zord hajnalon
mikor ő meg ő külön ébred
körbe-körbe semmi más
csak télnyi hallgatás
és tűkkel int a rémület
hisz gyomrában hallja már
jégen pengve a semmi
frontálisan megjelent

„Öröklött kis házban lakik,

nem ismeritek, a neve Tulip.”

– ezt a két sort dünnyögte egész álló nap. Saját dallammal, önmagáról, elégedetten.

Tett-vett, ahogy kell. Nem zavarta az egyedüllét. Akkor is egyedül kellett megvívnia minden harcát, ha sokan voltak körülötte.

Az öröklött kis ház megsüllyedt, mert nem volt alapozása. Az egyik ablakot újságpapír fedte, a Kisalföld elsárgult régi számát zizegtette a szél, olyasféle hangot keltve, amilyet a kukoricalevelek szoktak vihar előtt. Vihar pedig bármikor közeledhetett, még az olyan jámbor lélek életében is, mint Tulip.

Karom sejtjeiben él csípőd mosolya,
önfeledten ölelhette őt
a szerencsés pojáca.
Boldog a csuklóm, ki nem felejti,
véletlen érintette melled
olvadó ölelésünkkor,
Te jó ég, mit tettem,
Nem volt szexuális a vágy,
csak egymásba bújó, nyugvó öröm,
ujjakat fürkésző ujjak, kik sikoltottak,
végre itt vagy!

Az éjjel betörtek Kovácsék Zöldalma úti villájába. Amint a rendőrség helyszínelés előtti első jelentéséből kitűnik, valószínűleg nem besurranó tolvaj volt a tettes. Már csak azért sem, mert az elkövetés időpontjában, azaz péntek reggel hat óra tíz perc, és kedd este húsz óra három perc között senki sem volt otthon, aki a besurranónak nyitva felejthette volna az ajtót. Így hát az a szerencsétlen kénytelen volt betörni. Hogy miért éppen éjszaka? Mert akkor feltehetően kevesebb rendőr jár az utcán, és nem annyira feltűnő, ha valaki az arcán viseli a harisnyát. Mivel hogy így nem kopik annyira.

Dehogy akar ő öngyilkos lenni. Vagyis meghalni, így mondtátok, mert ereje az tényleg nincs már annyi, hogy elég lenne egy önkezű halálhoz. Legfeljebb egy nagy, végső leguruláshoz az ágyról.

Ha el tudna menni a falig és onnan rugaszkodna el. De ez, de ő a falig se már. És hiába mondtátok, hogy meg akar halni. Mert én úgy látom, akarni nem akar ez már semmit. De jól behúztatok, az biztos, engem is a csőbe. Már-már elhittem nektek, hogy lát, mindent lát, s ezért úgy látja, jobb halni neki. Hogy jótett lenne, ha halna. Ha kihalna a lakásból, hogy helyet adjon a dédunokájának.

(Bor-dal helyett is)

E versem (szerintem) hosszúra terítem.
E versem, ha túl méretes:
Elolvasni nem érdemes.
Mert: e versem hosszú lesz (azt hiszem)…

E versem hosszúra sikerül,
Egyedül marad, majd elterül.
E versem (jó) hosszú lehet:
Elolvasni nem érdemes…

Van egy vitrinem.

Sötét, diófa borítású, lakkozott ajtajú, széles, kétpolcos üveges kirakattal. Tükör sosem volt a hátára függesztve. Hordoztam magammal, bárhová is mentem, velem jött. A család öröksége. Anyámé, nagyanyámé, dédnagyanyámé és így tovább. Amikor már valakinek nem kellett, továbbadta. Így kaptam meg én is.

Bármikor jövök, itt
mindig megcsap a múlt szele
régi szerelem képei utaznak
bennem, velem sűrűn váltogatva
egymást a vonatablakon.

Archív tekercs filmkockái
gördülnek, gurulnak elő,
miközben az állomáson
a mediterrán ősz szele fúj.

Hiába költöztél fel az égbe,
mintha csak kezed lenne,
hozzám ér, megsimogat
tapintatos hangod.

falu a völgyben

A falu a völgyben fekszik,
fekszenek a völgyben a falvak,
kiterített sirályszárny
lebeg a falu felett, a falu felett,
amiről írok,
itt nincs tenger, ne is kérdezd,
legutolsó morzsája felfelé tart, a sirállyal
egyvonalban épp
szertefoszlik,
elnyeli a nap vagy a madár,
így is úgy is vége,
mit keres itt a madár?
mit keres itt a falu?
Harangszó,
bogrács és égő venyige szaga,
meg kell örökítenem,
majd később gondolkodom, hogy mindez igaz-e.

SZÍJPÁNT

Julinál és Jánosnál nem téma , hogy
ki hordja otthon a nadrágszíjat, leg-
feljebb Jánosnál és Julinál lehet-
ne erről szó, mikor gyökeret ereszt
a váza az átlátszó feneketlen
tóban, később virágot hoz, mint János
Julinak, ki beszedett névenapján
a haverokkal, aki hazaérve,
szúrós szemű rózsákkal kedveskedik
párjának lefekvés előtt, akivel
közben elidőzött az öreg vekker.

Felemelte a pisztolyt, és a térdelő, reszkető férfi homlokának szegezte. Számára sem volt világos, miért teszi, de a legbennsőbb énje vágyott rá, biztatta.

– Ki maga egyáltalán? – hallotta a zokogó embert.

Nem válaszolt, hiszen nem ismerték egymást. Tudni akarta, milyen kioltani egy ember életét, ehhez keresett kísérleti alanyt. Olyat nem választhatott magának, aki bármilyen szinten hozzá lett volna köthető, de mivel egy vadidegenen végezte el a tesztet, kizárt, hogy rátaláltak volna.

Navigare necesse est

Olyan mindegy, melyik ágyon
fekszel. Marad az ágy és a víz-
szint. Éppen
annyival lebegsz el mellettem,
hogy meg ne érints. Olyan mind-
egy a merre, ha el. Hinni abban,
hogy a felhajtó-erő
örök. Hinni a testben, az esőben,
aztán amikor a szívedre zuhan
a fény, el-
halkulni. Olyan mindegy, kinek
az ágyában fekszel, ha fekszel.

Telehold szórta fényét a városra. A lány imádkozott. Kábán hunyorgott a dunsztosüvegre. Kézbe vette. Ujjai a kiszivárgó eszenciától az üvegfalhoz tapadtak; az erjedés nyomhatta szét a korábban keletkező hajszálrepedéseket.

A sötét, penészes bérház egyik negyedik emeleti garzonjában él Liza, mintha a világ elől dugták volna el. Hosszú szőkésbarna hajjal, kerek szemekkel áldotta meg az Isten. Idejének zömét a székében tölti; ablakából órákig nézi a várost.

Heléna nővér reggel érkezik. Délelőtt a közeli parkon sétálnak át. A ligetből kiérve Heléna így szól:

– Meglátogatjuk a fodrász nénit?

– Nem akar!

1

Lázas vagy eltakarnak izzadsz balról
jobbról néznek
betegfázol méregetnek
kint szürkül az ablaküveg
tejüvegben arcod és
a csempefalon kívül ugatás
egy másik falon belül
kihajtható kanapéból kel szerelmed
kávéba cukrot hallgat rádiót
esik eső a részvény a repeszbomba
lezárják a hidat visszaadják a felüljárót az átjáróban
torlódásra kell készülni
hideg jön és kutyára kő
te minden közben emeled gumicsövet