Keresés a honlapon:

Petz György: Apróságok

Életem apró szörnyei, hova bújtok –
nincs helyetek, s mégis a sarkok mind tele
veletek; a szóközök, csöndek, nézések,
félrefordulások, ellépések, sóhaj
az eleje vagy vége, néha lihegés,
mintha futó vágy és már se vágy, „soha már”-
a megszokás, a vesztés bizonyosság-szörny,
a tényleg más volt, benne én is biztos-szörny,
a majdnem tetsző, tükörre ráncolódó,
hangot-testet nem viselő, agyban élő,
hiányból létező s mi van, mind kikezdő,
velem legyőzhető, ki ellenemre-szörny.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-10-14 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.