Szépirodalom

     Augusztusi nap volt. Gondoltam, átnézek már Bözse nénihez. Kint ült a tuskón. Tavaly vették ki a diófát, s azon üldögélt a délelőtti napsütésben a nap felé fordított arccal. A szemét lehunyta, és mosolygott. Feltűnő volt, hogy mennyire lefogyott, és mennyire sárga az arca.

     Én meg ott álltam a noha szőlő mellett.

     ─ Gyere ide gyermekem, szedjél szőlőt, nova, vagy noha kituggya, ─ és vidáman megkötötte a kendőjét az álla alatt.

     Esküszöm, hogy mosolygott, sőt még rám is kacsintott.

 lenni norvég

minden véget ér egyszer

mondják a norvégok

meg a dánok

a svédek és hollandok

sem szavaznak másképp

szeretnék norvég lenni

ha a sor végén

azt sem bánnám

törpe vikingszarvval

hevülni a szabadság

fagykamrájában

lehelni tele élettel

valami elócskásodott

ótvaros bőrt levedleni

kiszárítani a lélekből

Vízfény – víztükör

Jövök – jövök le a hegyről

mert arra vitt utam

a Királynék városából

a Bakony lankája felől

jövök az őszi bágyadt

napsütésben a szürke

aszfaltcsíkon a Balaton-

mellyékére Fűzfőn át

Kenesére szemkáprázatos

innét a tó az öböl mentén

Természetesen, az esküvő lemondását nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel a környezetemben. Mégsem találkoztam elítélő megjegyzésekkel, vagy kioktató hangú intelmekkel. Egyedül főosztályvezetőm neheztelt egy kicsit, mert mindhármunk sorsát a szívén viselte, nem akart megválni egyikünktől sem. Ettől nem is kellett tartania. Szinte, semmi nem változott, csak a tízóraimat már nem Gizitől, volt nejemtől kaptam. Azért ez ebben a formában, nem teljesen igaz, a változás bennem következett be, nem látható, nem érzékelhető módon. Cinikus lettem, és bűntudat helyett elégtételt éreztem inkább.

        Átíródik minden

Tegnap futás. Laza hat kilométer.

Könnyed, mindennapos sztori.

Reggelre merevség, s a legkisebb mozdulat

úgy fáj, hogy alig lehet kimondani.

Szokni kell ezt is , a testi kínokat.

Lassan utat tör, mit a lélek lenyom.

Kibukik, és szinte mozdulatlanságra ítél

a mindent átíró, égető fájdalom.

Jézus Krisztus Pesten

Szépprózák op. 1.

Csak duma a reflektálás, uraim, a fej szállítóeszköze a test. Írja a kis képkockába Donna Dulcinea. A Háttérbe Szorított Szavak Kongresszusán. Csak szöveg a gondolkodás. A szóalkotás az ösztönök érdekszférája. Viszi az értekezletre a pszichét a bőrbe kötött értelem, a fejet a test, és közben futtatja a programokat a háttérben, lefoglalva a legforgalmasabb vágányokat. Csak ürügy minden elgondolás a másik dimenzió eléréséhez. Az elme elfoglalja magát, amíg el nem éri az extázist, azt az ihletett pillanatot, ami talán már az örökkévalósággal is összeköti. Olyan eszmét, látást akar találni, ami túlviszi az időn. Szeretné kigondolni magát a mulandóságból.

Anyám ott él, ahol az emberek különös alakokat látnak a cigaretta parazsában. Ma van a születésnapja. Nem tudom, hányadik és nem is akarok utánaszámolni. Mikor legutóbb láttam olyan volt, mintha már 200 évet élt volna.

8

hegybe vájt űr. lucskos és üres. a falon penész,

és pállott eszmeszag. homály

nincs, csak méregzöld sötét. és mennyezetről

lecsüngő lámpazaj.

és hullámzás. a

folytonos kelés

fekvésben

elpusztult távlatok. amiken túl

most élni illene.

   világcsőd

Bekövetkezett az elképzelhetetlen: csődbe ment a Föld. Már elküldték a csődjelentést. A csak virtuálisan létező Világadósság és a bankok által kitalált pénz miatt a Föld teljesen eladósodott. Önmagának, önmagába. A dollár az euró dugájába dőlt. A világon hirtelen semmi nem maradt értékálló. Ezt a végső válságot benyeltük. A pénz fogalma megszűnt. A Föld Hivatal már kiküldte az árverezés tervezett időpontjait az érintetteknek.
A Földön beállt a pénztelen csend. A túlnépesedés azonnal megtorpant - kinek van kedve kúrni ilyen visszavonhatatlan helyzetben ?- mégis kitört a tömegpánik.
Szebbet-jobbat nem lehet most mondani. Az óceánokat lefoglalták, a Himalájára árcédula került, az alföldeket zárolták a hitelezők, a további szeleket visszatartották, az Antarktiszt befagyasztották.

Variációk haldoklásra

Szállítómunkás:

Nem értem. Mit beszél a doktor?

Semmi bajom! Milyen három hónap?

Ez már biztos? Akkor leteszem!

Bírom én a fájdalmakat,

csak az asszony ne tudja meg.

Vagy tudom is én. Ez a rohadt mocsok!

Inni azért lehet? Legalább azt engedje.

Mindenről ne kelljék mán leállni.

A titkok tudói

A fekete máglya

     Már kora gyermekkorom óta meteorológus szerettem volna lenni. Mindig csodáltam, amikor végtelen magabiztossággal, a hosszú évek során felhalmozódott tapasztalatokkal felvértezve, csalhatatlan bizonyossággal közölték, hogy tegnap esni fog az eső.

     Ám sajnos az élet viharai zátonyra futatták terveimet, és partra vetődtem, de most végre itt állok tátott szájjal a meteorológia eme szentélyének a kapujában.

     Akadálytalanul jutok el az igazgató irodájáig. Mintha csak vártak volna. Bátortalanul bekopogok, majd benyitok az ajtón. Egy mosolygós idősebb úr, nyilván az igazgató, elém jön, és barátságosan kezet nyújt.

      – Jó napot, Nostradamus vagyok, az igazgató. Már nagyon vártuk, hogy ellátogasson hozzánk.

        Akriltánc

                    "Beojtott vessződ idegen.

                    Otthonra bennük se lelsz."                                       
                                  Miklya Zsolt

Az otthon felfűződik a pillanatokra,

gyöngysor gömbjeire hajló fények.

Láthattad volna, Oidipusz király!

A szűk útból véresen kilökted apádat.

Szembejött kapzsi, reszketô örömmel,

te élni akartál, ami fáj.

Megölted. Ô mindig megölt.

Könyörtelenül lefelé mutatott a földnek,

s az átizzadt, gyűrött porondra ömöltek

lehetôségeid, kikerülve az ölt.

Rohantál tombolva gumicella falának,

ecetes víz mosott, keserű vegyszerek,

becsapott hormonok…

Míg ô a teremtést játszotta magának,

bebiztosítottan nélküled.

Teniszpályák hallgatagsága
reflektorfényben,
esti öntözőgép
surrogása,
lábnyom forró
betonlapon,
légszomj,

A térbakugrás, mert hát Mirdroff is kecskeszakállyas leend és nagy e helyt a bévállalása

     Tammarg, Mirdroff! Igen főnök, főnökök főnöke, hajbókola egyszerre a két titkolt ügynök. Valami okból édes dumdum golyócskáim egy ideje nem jelzik ennek a gyönyörűséges, rettentő szörnyleánynak a hollétit. Ügyes, nagyon ügyes CDX 27- es, nem hiába az én nevelésem. Tammarg és Mirdroff, vegyenek példát róla erőben, ügyességben, fortélyosságban, ulisses-i csavaroseszűségben, de nem lojalitásban. A kezem alá került hadapródúrnőnek, még a győzelmünkkel nemrégen véget ért végső háború idejére, én alkottam irreguláris titkos harcmodorossá, párducizomgépezetes áramvonalas hadi testté, valóságos, lesből támadó egyszemélyes haderővé, így lett a CDX 27-es, ezt a titkos nevet is én adtam néki, ebben a viszonylatban néki voltam először Központy Ede. Csakhát renegáttá degradálta erőske magácskáját. Ám hogy dumdumom nem jelzi, hogy hol mesterkedik, sántikál valami rosszban, merrefelé töri valami gyalázatoson körmönfont, szép fejét, nem jelenti azt, hogy nincs még itt a közelben, de nem törünk rá szemtől szembe, hiába így kívánná tisztességünk, nagyon veszélyes lehet, ha sarokba szoríttatott, ugye az én nevelésem, én képeztem CDX 27 - essé.

Aki utánam jön, s aki előttem lett

Keresztelő János emlékére

A világosság benyit. Ajtó van a tenger és az ég között.

Az esetleges meríti víz alá az elválasztottat?

A tökéletesség alázatos. Elfogadja a rítust.

Az elengedés lágy szíveket oktat.

A bőrös, a kovács, a faesztergályos és a taníttó…

     Eccer, nem es olyan régen, tán épp az ideji váci gyereknapon tanálkozott a bűrös, a kovács, a faesztergályos, meg egy taníttó. No, mikoron leatták a foglalkozást a gyerekeknek, (a bűrös karkötőt csányt poncolva, a kovács kelgyót kalapálva, a faesztergályos kis kupát kerekítve) meghívták űket egy joó ebédre. Joó sűrű vót a gulyás, joó hideg a szódavíz, joó édes a lekváros palacsinyta, bélaktak, oszt joó magyar emberhe méltójan beszélgetni kezdtek. No, hogy s hogynem, eccercsak arra terelődött a szó, kinek a foglalkozása régebbi.

     Aszmongya a bűrös:

     -Hát perszehogy az enyém, hájszen írva vagyon a biblijába, hogy az Isten bűrrüvába kergette ki vót az első embereket, Ádámot s Évát az paradicsombul. S háthogy az első mesterember épp az Isten kellett hogy legyen, hamán illyen ruvát eszkábált öszve nékik.

Azaki Nemazaki

(régi-új) haikui

friss harmat-ragacs

(higany-bogár szurokban):

pislog az ezüst

*

hormonbogár-nedv

(az éj közönyén csillan):

ezüstkönny-talány

*

Szerinted lehetséges, hogy mikor a horgász a töltés tövében lerakja a csomagjait, és a bottal csak úgy, próbaképp a vízre suhint, szétnyílik a folyó?

Aztán mikor újból rálegyez a hasadékra, összezárul. Az az ember meg először nem tudja mire vélni a dolgot, hát csap megint a folyóra, és az kettéválik, a két vízfalból kipottyannak az arra úszó halak, rá a meztelen mederre, és mikor már elég sokan verdesnek ott, jön egy nagy harcsa, átkígyózik az aljzaton és befalja őket. A horgász zárja a vizet.