VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: Jézus Krisztus Pesten
Jézus Krisztus Pesten Szépprózák op. 1.
Csak duma a reflektálás, uraim, a fej szállítóeszköze a test. Írja a kis képkockába Donna Dulcinea. A Háttérbe Szorított Szavak Kongresszusán. Csak szöveg a gondolkodás. A szóalkotás az ösztönök érdekszférája. Viszi az értekezletre a pszichét a bőrbe kötött értelem, a fejet a test, és közben futtatja a programokat a háttérben, lefoglalva a legforgalmasabb vágányokat. Csak ürügy minden elgondolás a másik dimenzió eléréséhez. Az elme elfoglalja magát, amíg el nem éri az extázist, azt az ihletett pillanatot, ami talán már az örökkévalósággal is összeköti. Olyan eszmét, látást akar találni, ami túlviszi az időn. Szeretné kigondolni magát a mulandóságból. Egy felnőtt ember sok ágyat megismer életében. Utazik, megpihen, eszik. Majd ledől az épp kéznél levő heverőre. És arra a fekvőhelyre emlékszik szívesen, amelyikben jót aludt. Vagy mást csinált. De az alvás minősége mindennél fontosabb a mindennapi közérzethez. Az alvás olyan, mint egy üres géppapír. Reggelre kiderül, remekmű lesz-e rajta vagy fércmű? Érzetek küzdenek, s a háttér csupa empíria. A megkívánás csúcspontján túl már csak lezúdulni lehet. A játék szálaiból kirajzolódik az erős szeretet. A beszéd szövete. Van egy paradigmák láncain függő angyal. Ózon kagylókat szül, kókuszok fiait. Szavak bíbor barlangját, a bozót házát. A világot, mint szerkezeti struktúrát. S ezek a kis lények cipelik hátukon a kíváncsiságot, a bizalmat egymás iránt. Nem mese. Elképzelés nélkül nincs békesség. Artikulálni kell a virtuozitás felépülését. Ki kell mondani, mire vágyunk. A háttérbe szorított érzések, az elfojtás nem tisztítja meg a lelket. A szegénység sem tesz jobbá. A szenvedés sem erőssé. Ezeket az a Dulcinea mondja, aki az utcán élt három évig, majd írni kezdett egy elektronikus naplót (blog). Majd egész nap azon fáradozott, hogy kiragassza mindenütt a saját kis cetlijeit a városban, hogy ezzel is népszerűbbé tegye a weboldalát. Az embereket érdekli mások küzdelme. Még akkor is, ha sikerrel végződik. Nemcsak a baj, a traumák a publikusak. Nemcsak a botrányok. A megcsalattatások. Az ügyek. A pletykák. Mondja a szószóló. Igaz. Szinte bizsergést okoz a jó hír. Már majdnem kiállta fejfájásom. Ámen. Sok kis nő az utcán: növényzet. Megannyi szemhéj. A megbocsátás - gyűrű (gyűszű). Ráhúzod a tébolyra. Az őrület a mű hiánya. Ellenszomj, álomi sivatag. Csírák és bordó brokát. Delírium-csarnok. Mindegy, csak könyv legyen. Legyen már közöttünk valaki igaz(i). Az időtlenség (az idétlenség?) lassan telik-múlik. Mégis a kiszorított szavak visszamásznak a tárolóedénybe, a fejbe. A tapintat. Az előzékenység és a reménység kézen fogva járnak. Most elkezdenek Magyarországon is kiáradni. Mint virtuális folyók. Mint egy csepp Menny. A félregombolt tenger. A hallgatás szövetébe be kell hatolni a beszéd fonalával s a tűvel, amibe belefűzzük a jó szellemet. Rugási Gyula írja Gábor György könyvével (A szentély és a vadak) kapcsolatban: „Valamennyi értelemmel bíró lélek vágya az, hogy benne legyen a Könyvben.” Azokat az egyenleteket nevezzük azonosságoknak, amelyekben minden édes, kis betű helyére egy számot írhatunk be és igaz egyenlőségeket kapunk. Ecsetelte Kati néni, a gyönyörű arcú tanárnő. Ráépített jogok az alap jogokra hintve. Nevezetes azonosságok. (a + b)² = a² + 2ab + b². (Odafigyelés és szeretet szerint.) S ahogy a kémia szertárban összeillesztették háromszögeiket, Kati néni és Lepke Ödön, a biológia tanár. A kulcslyukon nézte a Feri és közvetített nekünk. Az odafigyelést hozzá kellett adni az adottságokhoz és négyzetre emelni őket a jókedv zárójelein belül. Ámen. Indulok Jeruzsálembe. Beteszem az ima-kérésem a templom falainak kövei közé. Egy üres rést, ha találok.
Megjelent: 2016-10-10 16:00:00
|
