VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Batári Gábor: Újabb részletek Pszichőfi, a lírai én verses betétekkel kiegészített életrajzi regényéből (A térbakugrás, mert hát Mirdroff is kecskeszakállyas leend és nagy e helyt a bévállalása, Az Androméda-köd környékén)
A térbakugrás, mert hát Mirdroff is kecskeszakállyas leend és nagy e helyt a bévállalása
Tammarg, Mirdroff! Igen főnök, főnökök főnöke, hajbókola egyszerre a két titkolt ügynök. Valami okból édes dumdum golyócskáim egy ideje nem jelzik ennek a gyönyörűséges, rettentő szörnyleánynak a hollétit. Ügyes, nagyon ügyes CDX 27- es, nem hiába az én nevelésem. Tammarg és Mirdroff, vegyenek példát róla erőben, ügyességben, fortélyosságban, ulisses-i csavaroseszűségben, de nem lojalitásban. A kezem alá került hadapródúrnőnek, még a győzelmünkkel nemrégen véget ért végső háború idejére, én alkottam irreguláris titkos harcmodorossá, párducizomgépezetes áramvonalas hadi testté, valóságos, lesből támadó egyszemélyes haderővé, így lett a CDX 27-es, ezt a titkos nevet is én adtam néki, ebben a viszonylatban néki voltam először Központy Ede. Csakhát renegáttá degradálta erőske magácskáját. Ám hogy dumdumom nem jelzi, hogy hol mesterkedik, sántikál valami rosszban, merrefelé töri valami gyalázatoson körmönfont, szép fejét, nem jelenti azt, hogy nincs még itt a közelben, de nem törünk rá szemtől szembe, hiába így kívánná tisztességünk, nagyon veszélyes lehet, ha sarokba szoríttatott, ugye az én nevelésem, én képeztem CDX 27 - essé. Mindez a dialóg időben akkor kezdőde nyájas olvasóm, amikor Brünhildünk ama féregjáraton génbankjához-anyjához-ikernővéréhez ugratott daliás combozatjának általa s zajla addig, míg Brünhildém el nem űrutaza Szép Irénünktől. Sok minden más es történe akkor Vérpirospozsgás és ügynöki közt inkább beszídben nem erűben, bár a cselekvés elenyésző, felette elenyészű vót köztök, amíg mi oggyebár Vandával, Szép alazredessel, hatalmas Aphroditével illetve duplikátjával roppant nagy Hildával, Vésztőy alezredessel, Vénusz 2-vel valánk elfoglalva. Tehát mi is ugorgyunk: Ekkor szóla Vérpirospozsgás a Magister, de most megint jelez sudár sugárpisztolomban drága, derék dumdumom. Hűha, az Androméda-köd környékétől csak pár fényévnyire settenkedik már a némber, nemhiába, az én nevelésem a bestia tündérboszorkánya. Ott létesült egy amolyan inkarnáló állomás. Tudom, mi jár abban a gyönyörűséges katonai szabályzat-szegő fejében, hogy a földre inkarnalódik s tudja, hogy ezt az egyet, a fizikai síkra inkarnálódást tiltja a daimoneus tábornokoknak, - milóiaknak már őrnagyi rangtúl - a nagyvezírkari titkos tripartitom. Azt is tudja a ravaszka, hogy én személy szerint nagyon rühellem az alsóbb világokba való utazgatást. Na, meg én egy ilyen fizikai testet öltető állomáshoz 3 parszeknél közelebb sem megyek. Éngem küldj, bocsánat engem küldjön főnök, én majd útját állom a szép arcú, vállas, artemiszi erős-, nauszikaái hókarú karos, ló betörő mellyes-faros-combos, finom leopárduc izomzatos bestiájának, hogy földre inkarnálódjon, bárcsak részlegesen, nem teljes átalakulással tud az Androméda-köd környékén, lihege szexualice Mirdroff Brünhildánktól. Dehát az is tilos, tulajdonképp az tilos, ne fantáziáljon kapribogyó, klerikális mütyür, miféle teljes átalakulásos megtestesülésről fecseg? Hogy magzatként, csíraként, sejtként belefoganni a kronoszi időbe, azt még nem találták ki, Mirdroff ügynök. De jól van Mirdroff, menjen, állja az útját, ennek is megfújhatja valamelyik virgácsát, mit bánom én, ám kár lenne egy ily roppant arányos, tökélyes had-testet csorbítani. Tudom, hogy a maga esete, noha ez a ruvnya az egész férfinépesség esete, bár - legyinte kézelős, nagy setét kesztyűs kezével Központy Ede, a Vérpirospozsgás Magister - ez a partizán perszóna túl nagy falat magának. Tammarg is magával mén, ha ketten se bírnak véle, amit erőteljesen feltételezek, én három parszek távolról bemérem dumdumommal, csak akkor előbb-utóbb az összes roncsolható tagja gajra men, s akkor micsoda élő kariatidája, éjjeli iszapbirkózó gladiátornője leszen Ő mikroszentségének Thanatodozor soros Ölelnöknek, megfelelem szónoki kérdésem, fiúk, roppant rokkant. Ezért Mirdroff mindent tegyen meg hogy, viszonylag ép étertestben (édes olvasó, ez a néhai földi lélek rezgésivel azonos rezegéső) ép lélekkel (ez a tudat) fogja el, 50%-osnál semmiképp nem lehet rokkantabb. Uzsgyé, induljanak az embrió típusú személyi reppentyűvel, pillanatokon belül utolérik e galaxisközi idomzatos-izomzatos nő-gerilla-éterhústest-gépezet által eltulajdonított, apróbb harci űrhajózatot. Csak egy tanács fiúk, akkor támadják le, amikor már a lopott harci űrhajóból kiszállt, mert nagyon nagy annak a lomha, apróbb cirkálónak a fegyver-arzenálja, az Embrió K2-é nem veheti fel a versenyt ezzel a CDX 27-es által elcsórt Góliát A66 szériáéval. Ekkor már az embrió mellett állottak, a bölcs Magister tanácsát alássan megfogadkozva Mirdroff és Tammarg a két titkosszolga zugügyönc beszálla a kvázi embrionális személyi röppentyűbe s felette nagy fénysebességgel elsüvíte, tán még tér-bakugrást is elkövetének. Az Androméda-köd környékén
Itt Brünhilda marsall botján (helyesben végire tűzetik) Tammarg, ki nem vak bot/ty/ján, mert nyakszirten nem szemin találá marsallbotja hegyes végivel
Vésztőy Brünhilda alias Hilda Geröyk Brün csönt űrhajójábúl kiszállván manöken-peckösen, űrkadétúrnő-alezrödös-kisasszonmód, (nem mint más fehérszemély: masamód) kiélesitett bomba-nőiesen: kidüllösztött, még hatalmasb-anita-öttberg-mellyes mellkassal, lúdarázs-betörő darázsdörekasan, tisztölötöt parancsoló alvázzal: szörnyerős, szépformás futóművekkel masérozott, attakra kész/ szinte futott, mint a gyorslábú Akhillész/ az inkarnáló állomás köré kiterjesztött mösterségös gravitáció által plazmává sőrítött, gyúrt-gyűrt űrön, az Androméda-köd környékin. Nyájas olvasóm nyugodjík mög, ez a sömmi talaj láthatatlan, noha roppant szilárd, egyben valahogy a fizikai testöt öltető törminált is elfödé, bizonyára álca, csak a bönnföntösek juthatának el ide. A jölenlög (söbösségét rohamvást fokozó) attak-futó nagy Hilda Brününk, nagyságos Vénusz 2-nk fönékig fökete kisöstélyiben, du anaconde-i csinos csizmákban, mutatós bal térgyin, - meg kicsinyég fölötte, alatta es - szirénhangmód csábítón, szöxisen és fesztölenül föszül, de föszül, - olyannyéra ho-ssportossan belévág nöm piskota, söm kis miska combja közvetlen térdfeletti, alsó felületének roppant húsizom-kötegibe - a nővérétűl kapott, nővére-génbankja térdízületi funcciózavart korrigáló génjit közlő fáseli: nu, mostand lectorim (szalút) pár másodpörce, mikor kiszálla az űrhajóbúl gyógyítá ki térgyit mörev létbűl, viszontag még pöttyhüdt béna ögyik karja, ám oly kecsösen csügg sudár habtöste mellött, hogy olybá tűnék mintha készakarván tartaná igy, nem tehetötlenségbűl. Bocsánat, bocsánat a Rúzsa Sándort nézém, ama sorozatot, a lúugratúsat, ugye a huszadik század végirűl írok eneknek, nagy hatással vagyon az reám, ezért őzök (ó, őzek, karcsó leánkák) folyvást, méndjárost visszatérök szokott diálektömre. Egy kis vörsbötét intörmözzónak, míg visszaállok: Virgil és Homér/ szörötitök az homárt? Olvastok/ Vigíliát? Vagy verrasztotok?/. Vivát! Vivát?/ Brünhildénk rohamra rohanása közben aztán egyre szlalomozik, majd mindinkább szaltóznyi, ugrándoznyi, meg tigrisbukfencöznyi kénytelen, mert az alattomos, álnok Tammarg milói-végtagromboló rakétákat löve feléje, az inkarnáló állomás bejárata elől és felől, melyek Vésztőy alezredes környékén süvítének, csapódának bé, mellik hogyan. Ezért vala a sok sikeres szökdécs, bikkfa, blickfang, bukfi-bukferenc-bukfenc, a lövegelkerülő. Bezon időben odaérkeze a két titkosszolga zugügyönc: Mirdroff és Tammarg. A szószegő Daedar Aki Tammarg nem törődött a magisteri intéssel, hogy kvázi épségben fogják el akrobatikus és művészi tornász,/ - mivel nem nyelé el a pokoltornác/ - Brünhildémet. Hirtelen Vésztőy Vénusz 2 Hilda hatványozottan fokozá eddiglen is nagy-nagy iramát, támadási sebességre kapcsola s mikor Tammarg intim szférájának közelibe ére, hatalmas lendületibűl magosba emelkedék s a jó keziben lévő marsallbotja hegyes részit, - ez nyelének hátulja -, amannak közvetlen nyakszirtje alá veré, Tammarg úgy csukla össze mint colstok, no, miként a gyomor csukla, ha csuklék, ehijnye, né (mert az elébb nem írám, hogy az szépirémi marsallbot finom keziben vala).
Megjelent: 2016-10-03 16:00:41
|
