Keresés a honlapon:

Draskóczi Ágnes versei (Átíródik minden, Naponként)

 

 

        Átíródik minden

 

Tegnap futás. Laza hat kilométer.

Könnyed, mindennapos sztori.

Reggelre merevség, s a legkisebb mozdulat

úgy fáj, hogy alig lehet kimondani.

Szokni kell ezt is , a testi kínokat.

Lassan utat tör, mit a lélek lenyom.

Kibukik, és szinte mozdulatlanságra ítél

a mindent átíró, égető fájdalom.

Felkelés? Kávéfőzés? Hajmosás?

Ez ma már háromórás projekt.

Nem lehet mindig erős az ember.

Nincsen jó testhelyzet. A fájdalom direkt.

Lassan az egyetlen dolog, mi nekem maradt,

az egyetlen, mi teljesen enyém.

Ne hagyj el Istenem, és te sem,

szabad mozgásba, életbe vetett remény.

        Naponként

 

A fény játéka a lombokon.

A nyugtató patakcsobogás.

Hegyek ölelő karja közt

a biztos megbizonyosodás,

hogy Isten él, feltétlen szeret,

hogy sohasem maradsz egyedül,

hogy élő példaképpé válva

Krisztussal naponként megfeszülj.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-10-12 07:00:56

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.