VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
SzépirodalomNo, vót eccer egy gazdag ember, de az olyan, de olyan gazdag vót, hogy az öregecskedő feleségit es mással ciceréztette, s ha nem vót ollyan bolond ki csányja az asszonnak ingyér, hát még ű fizetett a nagy munkájér a pöcsösöknek, kik hajlandójak vótak kokasolni az asszont. Ű meg máshová járt bubbolnyi, oda, hol ingyér s fijatallal csányhatta, mer kaphatós vót a menyecske a jóra. E vót a heppje neki, na! Van ilyen! a tv-híradó tűz A tv-híradó tűz 37. új hazát építünk mikor az országúton lesz elég grillcsirke Valahol a távoli jövőben járunk, de csak időben messze, felfogásban nem is annyira. Az állatvédők nyomására a kormány meghozott egy rendeletet, miszerint állatot fogva tartani, pusztán azért, hogy mutogassák őket az embereknek, tilos. Abba még hajlandóak voltak beleegyezni az állatvédők is, hogy a hosszú évek óta ketrecben élő, elkényesztetett példányokat ne vigyék vissza a természetbe, mert ott nem élnének túl, de azok is szép lassan elpusztultak, és a ketrecek kiürültek. Déri Miklós portréi alá az ember néha elbitangol a csordától néha elered a könnye észre sem Se itt, se ott már nem bolyong, helyét a szenvedést kell rejtjeleznie, a sok pofont utólag érti meg, Kevés volt, pedig nem akarta. Megszokta, és nem ment a változás. Ő még a régi kor embere volt. Férfi, ha csak egy fokkal is szebb az ördögnél, már jó. A nő, azért tényleg nézzen ki valahogy. Legalábbis nála mindenképpen jobban. Persze, a belső értékek számítanak, és sosem ítélünk elsőre. Csak a látszat alapján. Szerette azt hinni, hogy ő más, mint a többi. Figyel az Emberi Értékekre. Így, nagybetűvel. Kárón-morajjal futja reggelét te ácsorogsz, vagy ülsz, ha rázatod A Keletiből elfutó sínek, a vas- és a cementgyár választja el a temetőtől a Juranicsot, a húszas években a letépett hazából menekülőknek épített Telepet. Úgy született oda, hogy csak mesékből, sóhajokból ismerte a siratott otthont, ami fölmagasztosult, elérhetetlen csodavilággá lett, s amit egyszer látott tizennyolc évesen. Ott növekedett a vastörő duhogó dübörgésében, a MUKI hajnali csikorgásában, a műszakkezdésekkor „fújó” szirénák hangjai közt. Onnan indulhatott hihetetlen álmai valóra váltására. Elég legyen, fortyog A kígyószérum repedt alkudozása, mint erőmű Elég legyen a pesszimizmusból, hogy a rózsák ...hol is kezdjem? Legjobb a végén... Általában akkor dobnak piacra egy járványt, ha már meg van rá az eladható oltóanyag. Ám ha a vírus mutálódik, hatástalan az ellenszer. A baj megtörtént, a Zrika-vírus elszabadult, és pár év alatt letakarította a föld lakosságának zömét, csupán 1 millió embernyi létezést hagyva a bolygón. Magyarország népessége 2 ezerre csappant. Ennyi hoppon maradt adófizető nem sok lóvét dob majd össze az újrakezdéshez - bár nincs is kinek - de legalább családiasabb a hangulat és röhejesen egyszerűbb a népszámlálás... Nos, ez a 2 ezer emberfő szépen össze is gyűlt a Parlament előtt, egy derűs szerdai napon, hogy együtt kutassák a hogyan továbbot meg a mi legyent. Írnom kéne rólad egy verset szépet és őszintét A takaró alatt emberszag van őszül Ősz van. Hideg ujjakkal a szívemben az emlékezet szétesett darabjai látom A hatos gyűlölte az egyest. Szúrta a szemét, hogy az a sor elején áll. A május elsejei felvonuláson, amikor az egyes peckesen vezette a többieket, a hatos elgáncsolta és megtaposta. A felbukott szám feljelentette bántalmazóját szándékos testi sértésért. A bíróság hamar rendezte az ügyet, kihirdették: a hatos bűnös, hát bűnhődnie kell. Amikor letelt a büntetés, a hatos eljátszotta, hogy jó szám lett belőle, többé a légynek sem tudna ártani. Bocsánatot kért az egyestől, amiért korábban olyan csúnyán viselkedett vele, dicsérte alakját, bókokkal halmozta el. Olyan jól csűrte-csavarta a szót, hogy korábbi haragosa végül meghívta vacsorára. A hatos szépen felöltözött, bort vett, becsengetett. Az egyes szexi ruhába bújt, ki volt éhezve, rég nem volt senkije. Beinvitálta a vendéget, hellyel kínálta, ittak, ettek, kacagtak, összemelegedtek, ám közben a hatos bosszút forralt. Hónapokig udvarolt az egyesnek, elcsábította, elvette, de csakis azért, hogy általa befolyást szerezhessen. Úgy tervezte, a házassággal előbbre kerülhet a számsorban. Ám hiába, semmi nem változott. Hónapokkal később is csak a hatodik volt. Depressziós lett. "A guttermuttert nem hiszem. szemérmetlen lassúsággal 2012. március A patak cipelte a tél lim-lomját, a szalmaszálakat, korhadt ágakat és szertefoszló faleveleket s olykor kisodort a partra néhány zacskót, hogy megszabaduljon tőlük örökre. Sóhajtozva nézte az eget, könnyű neki, gondolta, szeretett volna olyan tiszta lenni, mint az égbolt. Hiszen az égbe senki nem dob fel összegyűrt sztaniolt, se gyufát, se almacsutkákat. Az ég Ura kihallotta a víz csörgedezéséből a szemrehányást és imígyen szólt. Ide is feljut a szenny, sajnos. Ide öntik az emberek az imáikat, a fohászokat, esetleg a káromló elégedetlenséget szintén, elég teher ez nekem. De nem panaszkodom. Még hogy ifjúság! Ő aztán tényleg rosszkor volt rossz helyen. Üldögélek a Héven nyakig merülve a könyvembe, utasok szállnak fel-le, ajtók nyitódnak-csukódnak, de én csak falom a fejezeteket egymás után, lábammal a kocsi oldalához szorítva a frissen restaurált festményt. Este lakkoztam, hiába bugyoláltam dupla nejlonba, pillanatok alatt megtölti az étert a penetráns terpentinszag, ami nekem ugyan ínycsiklandó csemege, műteremhangulat, hivatásom ambróziaillata, de az utasok egymásra nézve fintorognak, felemelt szemöldökkel továbbadva a kérdést a nemzetközi jelbeszéd szabályai szerint, majd felém biccentik a fejüket, aztán beindul a láncreakció, és a rögtönítélő bíróság döntési mechanizmusával egyszerre sújtanak le rám a pillantások. 
|
