VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
SzépirodalomPancúrafuksz - részlet -
Taomorzen feje előrebicsaklott. Szürke arca valamivel halványabb árnyalatot öltött a szokásosnál, homlokráncain mintha vasalót húztak volna végig. Figyeltem a szemkörnyéki izmokat, ahogy egyre intenzívebben remegtették szemhéját. Ajka szegletének apró rándulásai szinte vibráltatták a levegőt. A szabadságától megfosztott mosoly kétségbeesetten próbált előbújni maszkja mögül. Hirtelen eszembe jutott, hogy még sosem láttam szívből nevetni. Mások kiegyensúlyozott, derűs embernek tartották, egyedül engem nem csaphatott be. Túl régóta ismertem, még abból az időből, amikor a bolszik szimbiózisban éltek szivárványhártyáján az egenszikkel. Nem is emlékszem arra, hogy mikor döbbentem rá: elindult nála a visszafordíthatatlan folyamat. Egyszer csak belém nyilallt, a könnycsatornák kiszáradásának óhatatlan következménye a bolszik és egenszik végleges elvándorlása. Nehéz volt kívül rekednem, de elfogadtam, hogy rosszul végzem dolgom, nem tudom megvédeni a gombaként rátelepedő szürkeségtől.
Széll Kálmán-téri fák Az ég legyen tivéletek, Széll Kálmán-téri fák. Bólogat kopasz fejetek, megfolyt a beton-rengeteg, rajtatok nem lesz virág. A volt-Kalef, a Moszkvaság, elveszti álomaranyát, Széll Kálmán-téri fák.
Lifthóf II. Belle Époque
NEM KÉRDEZNI A LEGNEHEZEBB Tárt ajtó előtt tétovázni? Mi szorít ökölbe egy segítő kezet? Elhagyni a kínálkozó metrumot, miért? Mindig a bot vége a legnehezebb.
Színező zeneszó, csengés-bongás, Ihletet hitelesítő aranyfedezet, Ahol fülsértőn a csont törik? Mindig a bot vége a legnehezebb.
Tokaj szőlővesszein… Jószerével senkit sem ismertem Tokajban, amikor az Írótábor kurzusán először föltűnt imbolygó árnyékom. A kilencvenes évek közepére datálódik ez, kétségek között szálltam le a vonatról: most aztán hatalmas írók közé kell besomfordálnom, tapintattal, szinte észrevétlen, nehogy rossz néven vegyék, hogy asztaluk mellé óhajtok telepedni − egyetlen nyamvadt kötet! −, de majd csöndben leszek, és szerényen beérem a morzsákkal, melyeket Ők elhullajtanak. Némiképp oldódott bennem a görcs, amikor összeakadtam az Új Bekezdéses fiúkkal, Vass Tibivel, a Kabai fivérekkel, Vincze Csabával. Őket korábbról ismertem, az előző évi Fiatal Írók Fesztiválján, Miskolcon volt hozzájuk szerencsém. Zajos jókedvvel fedeztek fel, amitől némiképp meglepődtem, de jólesett, hozzátéve, melyet később tudtam meg, hogy a frenetikus üdvözlés hátterében egy dévaj éjszaka zsongott még, melyet meghosszítottak egy reggeli rátöltéssel. − Szeva!! Egyenesen Dorogról? Repülővel jöttél! Hihihi! Pálinkát hoztál?! − lehelték rám cefreszagukat.
Tükör-tó
A halott korcsolyás a jég alatt, ahogy szemedbe néz, ahogy halad, a sálja mint a hínár úgy lobog, a szíved megáll, övé most dobog, és roppantja a kék fények helyét feletted a jég. CSAK EGY KUTYA Délután öt óra. Berki úr kilépett a számítógépből, és elköszönt a főnöktől. – Mi az már megy, Berki úr? – Öt óra, de ha kívánja, maradok. – Menjen csak! Ezek a hivatalnokok mind egyformák. Egyik sem szeret ráhúzni, mégis folyton fizetésemelésről gagyognak. – Hát akkor viszontlátásra, Huszti úr! Ezek a főnökök mind egyformák. Mindegyik azt szeretné, hogy ráhúzzon, de a fizetését egyik sem emelné. – Na, hogy ment? Leégett már a levéltár? – tréfálkozott vele otthon a felesége. A szemüveges férfi fáradtan roskadt a fotelbe. Kopaszodó, szikár ember volt, arca beesett, vállai keskenyek. – Még nem, hacsak fel nem gyújtom én egy szép napon.
Hiába húzódnál el Maradt minden a régiben, Kedvedért a jövőn nem változtatott, a testbeszédet szajkózza egyre hozzád dörgölődző szavai akárha csonkaszárnyú angyalok Hiába húzódnál vissza, vissza a lét előttbe, miképp Isten az első embert, megteremt újra emlékezete. Újabb második univerzikális kis antropológia (Mér’ kis, mer’ nem nagy - 1.) Úgy vélekedém, hogy most már igazán eljött az ideje annak, hogy ejtenénk pár szót a transzhumán lények földre, azaz a Földbolygóra kerüléséről, jutásáról, netán utazásáról, - ha már a föld-felé-űr-odüsszeiájuknál tartánk, - persze materializációjukról, részleges inkarnációjukról kell beszélnünk bizonyos esetekben, - nos, egyetemlegesebben fizikális, másként (durva) anyagi szférába bocsátkozásukról. Jelesül itten az emberfeletti lények két csoportjáról lenne szó, mert a román(c) jelenlegi állásánál két kitüntetett lény-species jöhete szóba, ugye az asztrálisok; a démoniták; azon belül daimoneusok: például Vérpirospozsgás Magister és a démonizált runiták mint Tammarg és Mirdroff, illetve az éteroidok azaz a milóiak, kiknek ehelyti képvisel(l)ője Hilda Geröyk Brün azaz Vésztőy Brünhilda renegát alezredes hatalmas Vénusz 2. Ja, hogy el ne felejtsem magam-magam (Vogüssen bárót, alias de UpaniSade márkit) és drága Yesabelemet jelenleg admirálist, gróf kisasszonyt, ex-hercegnét, kapitányait egyben legénységét, kik szimpla humánként a jó öreg emberi nem egyénjei vagyunk, na meg a belém injektált Fyrk kapitányi tudatot, ki meg loron fajzatú vala. világörökség a szerelem lényegtelen semmire nem jó asszony vagyok bő szoknyában A JÁTÉK
folyton ismételni amíg a játék véget ér de a játék sosem ér véget és nem lehet megismételni semmit az utolsó ítélet a kártyák újraosztása lesz gyakorold az esést az egyensúlyát vesztett nyeregből a fájdalmat csak utólag érzed Anti-apokalipszis (unortodox világvége)
Látni a csöndet
A mennyből eső esik, a pokol szúrja a talpam. Tarló. Fehérednek a klottgatyák. Mögöttem kővé vált gerlék koppannak. Dél van. Egy bokor kitakarja a harangszót. Nincs ilyen, tudom. Mégis kitakarja. Látni a csöndet. Furcsa
A terápia Prágai Tamás emlékére
„Bizony mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.” (Lukács evangéliuma 4., 24) Mi van akkor, ha ő valóban Jézus, mereng a pszichiáter, akinek tavaly egy szeánszon megjelent elhunyt anyja. A szellem közölte vele, orvosi műhiba áldozata lett. A pszichiáter beperelte a klinikát, a kártérítésből nyitott egy kis rendelőt. Azóta hisz a csodákban.
Szerette ezeket a késő délelőtti órákat. Ilyenkor egy rövid időre besütött a nap a málladozó falú bérház udvarába és végre a körfolyosóra kitett növényei is kaptak egy kis fényt. Maga elé képzelte őket, a levelek erezetét, a bimbókat, a bomló rügyeket, virágokat, a színüket, melyek már megkoptak az emlékezetében, a tudatában. Szinte érezte, ahogy robban bennük a klorofill. Olykor föléjük hajolt, mélyen beszívta az illatukat, ujjbegyével kitapintotta az alig sarjadó új hajtásokat és volt, hogy a tenyerével végig simította őket, mintha csak emberek lettek volna. Emberek, akiket sorban veszített el, emberek, akik elkerülték, míg teljesen magára nem maradt, mert kinek kell egy mozgásában korlátozott vak ember?
A Csoport
Rím és ritmus megkönnyebbülést hoz A gondolatnak is van tisztulása Ahogy megszabadul a folyó A hordaléktól alsó szakaszában
Az a viszonyrendszer foglalkoztat Ami működteti a Csoportot Ezt a témát járom körbe – körbe Mint terhes anya magzatát, úgy hordom Úgy siettem keresztül a portán, ahogy a fontos elvtársaktól láttam, fölszegett fejjel, nem nézve se jobbra, se balra, épp csak egy súroló pillantásra érdemesítettem az ott ténfergőket. A lift előtt toporogva várt rám Juditka, az osztály adminisztrátor-titkárnőféléje. Már messziről integetve igyekezett magára vonni a figyelmemet, baljában, hivatalbeli fontosságát hangsúlyozandó, egy méretes határidőnaplót szorongatott. Mereven, egész karját előre lendítve nyújtott kezet, s minden áron előre akart tuszkolni a liftbe. A második vagy harmadik szintig emelkedtünk, de ennek, később kiderült, alig volt jelentősége, mert kiszállva azután még a különféle folyosókon nemcsak jobbra, balra kanyarodtunk rengeteget, de időnként félemeletnyi lépcsősorokon föl és le is mentünk, olyannyira, hogy hamarosan fogalmam sem volt, merre járunk, miközben Juditka folyamatosan biztatgatott, hogy türelem, csak még itt kanyarodunk egyet, s ott is vagyunk. sötét szemüveg sötét szemüveget hordanak Használati utasítás
A könyv ajtókitámasztásra, és az ágy lábának megemelésére való alkalmatossága már igen régóta ismert. Ha ön esetleg életében először fog könyvet a kezében, akkor is van esély rá, hogy látta szüleitől ezeket a praktikákat. Akciódús tévésorozatokban már valószínűleg arra is felfigyelt, hogy ha kifaragja a közepét, akkor ékszert csempészhet benne, vagy elrejthet egy pisztolyt arra az esetre, ha a főellensége rajta üt magán, amint épp San Francisco felé tart postakocsival a vadnyugaton. 
|
