Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Kérem szépen! Igenis bevádolom, megperelem, hatalmi szóval vétetem el mindenit neki! Az az álnok Czukor úr a hibás mindenért, most már teljesen biztos vagyok benne.
Elmondok én mindent, hogyan is történt velem! Igen, találkoztunk! És bolond voltam, hogy teljesen belé estem. Körbevett a mézesmázosságával és nem tudtam ellenállni! Én, Epresi Eperke vállalom, hogy elismerem a bűnösségemet az egésznek az elején. De azt már nem vállalhatom, hogy a Czukor úr helyett is az én személyem vigye a balhét! Már nehogy a vadászpuska vigye a nyulat, vagy hogy! Megértik azt maguk így is!

 

Ment az ember az úton, ment nagy irammal, kereste a gyerekét, a koszvadt kölkét, aki aznap délelőtt kóborolt el. Ilyen gondolatokkal ment, hogy elveri, ha megtalálja, bizony elpicsázza, csak találja meg, azt a koszvadt kölköt, hogy hová kódorgott el már meginst!

Így ment az ember, tettre készen, felbőszülten, így is ért ki a hármashatárkőhöz. Itt aztán heves fejvakargatásba kezdett, hogy kimódolja, miként folytassa útját ezután, hogy eljutott mindhárom falu határába. Merthogy három falu is állt Kislak körül, név szerint Hídvég és Kőhidas a patak két partján, Széplak pedig kicsivel arrébb. Hogy ki és mikor jelölte ki a három falu közös határát, arról már csak a Kislak alapítását elbeszélő mesék szóltak, de a hármashatár a kisváros közepén álló faragott kőtől eddig, a dombok tövében álló másik kőig húzódott, amely előtt a parasztember a fejét vakargatva tűnődött.

Nem mintha nagy dombok feküdtek volna körülötte, épp csak akkorák, hogy ne lehessen átlátni felettük. De nem is kellett igazán, hiszen így is észrevette azt a frissen nőtt fát valamivel arrébb, egy másik dombocska tövében. Ott, ahol azelőtt nem állt ilyesmi. Kisebb ligetek mindenfelé rejlettek a környéken; Kislak falainak tövében ugyanúgy, mint kint, a domboldalakra felkúszó szántóföldeken ― és természetesen, a magányos fák sem számítottak ritkaságnak. Azonban ott, ahol ez a fa állt, azelőtt csupán két domb egymásba olvadó oldala hevert csupaszon, legalább két évszázada megfosztva minden olyan növényzettől, ami az eke útjába állhatott volna. Arról nem is szólva, hogy a fa teljesen kopasznak tűnt, az egyik vaskosabb ágon pedig apró alak ücsörgött.

Az ember abbahagyta a kétes eredményekre vezető fejvakargatást és elindult a fa irányába. Nem kellett sokat mennie, hogy sejtése beigazolódjon; a vaskos faágon fia, Kispratti ült nagy kényelmesen.

 

jó lenne vágyban holdsütésben*

szeress akkor is ha nem szeretsz
hívd segítségül a karmát
a macska holdban áztatja
a karmát

amikor szeretsz akkor se szeress
eperfalevélen didereg
a holnap selyemgubója
kereskedik számban a szó

helypénzt szedni helyénvaló
szeress akkor is ha nem szeretsz
jó lenne vágyban holdsütésben
ágyban zsírpárnák közt halni meg

* Bédy Lili Szeress akkor is c. verse
motívumainak felhasználásával

Bédi Kamilla illusztrációja

 Bédi Kamilla illusztrációja

 

 

János piréz felnőtté érése akkor indul el, amikor a szerelemmel találkozik, abban is a világban lakozó női értékkel. Iluska mostohája és saját gazdája (mint negatív szülőképek) miatt hamarosan súlyos csalódás éri: el kell bujdosnia. De hát a pirézek sorsa és szülőképe már csak ilyen. Vándorlása során, nagy lelki elsötétedettségében először egy sűrű, sötét erdőn kell átalmennie, ez szimbolikusan a saját lénye sötét oldalának árnyékgazdag, tudattalan, elfojtott területeivel való találkozást jelenti. A János pirézben végig kifejeződik az a lélektani törvényszerűség, mely szerint a férfi-személyiség kibontakozásának két legfontosabb vezérlő csillaga a szerelem-szeretet érzésének megtartása, valamint a benne és a világban lévő agresszióval, előítéletekkel való megküzdés.

Jánost, a pirézt a megkérdezettek 59 %-a nem szívesen látná szomszédjaként. Így hát szegény János piréz egyre csak vándorol, vándorol, amíg a 41 %-ig elér.

A pirézek nem dolgoznak, tehát elveszik előlünk a munkát. Nem lehet ideiglenes intézkedésekkel, három napig posztoló rendőrrel megoldani hosszú ideje mérgesedő pirézkérdést, a problémákon csak az állandó rendőri jelenlét segít, a nap 72 órájában.

A pirézek már a tyúkólban vitézkednek!

Az előzetesben lévő és az elzárt porézeket senki nem alkalmazza majd, azon egyszerű oknál fogva, hogy az előbbiekről nem tudni, meddig maradnak benn, az utóbbiak pedig nagyon kevés időt töltenek a börtönben. Öntsünk tiszta vizet a phára, és töltsünk több időt a börtönben! Minek annyit ide-oda mászkálni folyton? Csak a baj van belőle.

Egy ház udvaráról hét tyúkot vitt el egy piréz, de mint az alapos nyomozás utóbb megállapította, a tyúkok voltak a felbujtók, mert szidták az édesanyját. A független bíróság az édesanyát szigorú megrovásban részesítette.

Hallottak már a pirézmetszésről? Az ötvösök, miután vésővel bemélyítették a piréz felületére a díszítést, próbaképpen befestékezték, nedves papírt nyomtak rá. A papír kiszívta a festéket a pirézek mélyedésekiől, a lapon pedig megjelent a vésett minta tükörképe.

Azt a pirézfán fütyülő pirézangyalát!

Pirézangyal törkölypálinka. Elsőre szép, kellemes, fűszeres illatokkal nyit, amiket a háttérben a tölgyfa hordóra jellemző jegyek és bérletek kísérnek végig. A szájban nagyon harmónikusan lép fel a pirézangyal, erős alkoholos mellékíz nélkül. Kiválóan előjönnek a „törkölyös”, markáns jegyek, remek párhuzamot alkotva a hordós érlelés adta tompa, kicsit kesernyés ízhatásokkal.. Munkánk során folyamatosan felkeressük a neves hazai rézfőzdéket, és az arra érdemes pirézangyalokat szárnyon veregetjük.

Addig szegény János piréz búsan üldögélt a pirézfa alatt és csendesen iszogatta a pirézangyalokkal a piréz nemzeti törkölypálinkát.

Tong, tong – mondta a régi pirézpénz. Szemnek hívták a közepén a lyukat.

A pirézpénz máig is ismert, legáltalánosabb formáját a Vagdakozó Fejetllenségek idején (i.e. 5. sz-i.e. 3. sz.) nyerte el. Ekkortól váltak az érmék kerekké, a közepűkön egy négyzetes lyukkal. A piréz felfogás szerint az érmek köralakja az Égre, rajtuk a négyszögletes lyuk a Földre, a lyuk köré rendezett írásjegyek pedig a kultúrára, azaz magára a jó piréz emberre utalnak. Így tehát e pénzérmék az Ég, a Föld és a piréz ember tökéletes harmóniájának megvalósulását fejezik ki.

Amikor János piréz hazatér, Iluska halála után újabb, még mélyebb, és sokkal alaposabb közvéleménykutatások várnak rá. Mivel a hosszú úton karórája felmondta a szolgálatot, így órásokkal kell megküzdenie, akik az archaikus, primitív, ősi férfierő és az idő korlátlan hatalmának képviselői. Ők a szolgáivá válnak, és a segítségükkel győzi le az újabb ellenfelet, az archaikus női rosszat: a boszorkányokat és a piréz lányokat.

A már megszelídített, uralt pirézia segítségével, egy órás vállán kel át tengeren is, de közben karórája ismét megáll. A végső próba során, Tündérország határánál a kollektív tudattalan ősi rétegeit képviselő medvével, oroszlánnal és sárkánnyal kell megküzdenie. Miután e végső, archaikus erőkkel is megvívta harcát, csak akkor léphet be a csodálatos tündéri világba, ahol végre karórája ismét járni kezd, és pontosan mutatja az időtlenség idejét. De hányattatásai ezzel még nem értek véget, még le kell győznie a hatalmas és gonosz pirézbogarat.

Nappal a pirézbogarak elrejtőznek vagy csak nehézkesen és lassan mozognak a földön.

A pirézbogarak alkonyatkor, különösen meleg és csendes estéken zúgó repüléssel hasítják a levegőt, táplálkozásra és petelerakásra megfelelő rendes kis helyeket keresnek maguknak. Egy, a földön elterülő friss tehénganaj, egy-egy rakás lóganaj vagy hasonló ürülékek vonzzák a pirézbogarakat, mert kedvenc táplálékuk a nagyobb emlősök ganaja. A pirézbogarak a földbe vájt barlanglakásaikba hordják a ganajt és azt itt, e helyen fogyasztják el. Nyugodtan és zavartalanul. Társadalmilag hasznos munkát végeznek, mert nemcsak hogy eltűntetnek nagy mennyiségű székletanyagot, hanem azzal a földet is javítják.

Magyar lótrágyakutatók figyelték meg, hogy egy tarlón fekvő nagy, majdnem 93 ezer négyzetkilométer területű lótrágya, kevés maradék kivételével, egy éjjel folyamán eltűnt a föld hátáról. Az utánjárás, valamint az utánásás megállapította, hogy ezt a munkát 92 ezer nagy pirézbogár végezte el. Azonban nem sokáig ülhették víg lakomájukat a föld mélyében, mert jött János piréz, és pirézbotjával lecsapott.

Meg aztán a pirézbogarak veszélyeztetik a becsületesen gyalázkodó és átkozódó állampolgárok munkahelyét, és ezáltal a társadalmi békét, boldogságot.

Igaz, trágya azért még így is maradt elég.

 

fogalmam sincs

variáció Stiller Kriszta ennyire c. versére

ma fogalmam sincs sok-sok állomásig
egy utca mélyén nem venném a véred
a fák fejében a józan észnek annyi
isten szeretne ha elszórna az élet

állj a hídra mert isten szeretne
tök mindegy már hogy apró szélütések
szebb halál kell a nyúltagyamba varrtan
mitől vagyok részeg szétroncsolódva


Stiller Kriszta önarcképe

 



Nagy Zopán Mama vedd meg nekem
(rajzolatok, képek, gesztusok 1998-2010)

mama vedd meg nekem

Nagy Zopán Skizológia c. kötetének olvasása közben

alvadt véred lassan táncol
ében álmok ájulások
kérlek ne nyúzz meg teljesen
szirom alatt növekszik hatalmassá a favágó
céltábla csőrével kárognak ájulások

olvadt vérted a hallgatás hornya
hat almát nem akarok
csak a reccsenést szeretném hallani
az élet nagy villanyórájának kattogását
hűvös szelek csoszognak viszonylagosan

felébredtem lila amnéziába varrva
megőrölt a káromkodás imamalma
ó krémkirály ó krémkirály
hol a te kakaóvajad
hol a te rémes franciád

táltosnak (utálatosnak) vallottam magam
eddig a sörsátorban ültem
ott vészeltem át
Csien-lung tíz nagy hadjáratát
mert nincs sors melyet le ne győzne a nevetés

ki mint nevet úgy arat
kérlek szirom ne nyúzz meg teljesen
favágó alatt nő hatalmassá a fa
céltábla-álmok árulások és árudák
mama vedd meg nekem a garudát

 



Nagy Zopán: ópapika
(rajzolatok, képek, gesztusok 1998-2010)

ó papika!

montázs Nagy Zopán verseiből

a káprázat a pénz tulajdona
mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? mi van a héj alatt?
a félrebeszélés-program esetlegességei
a homogén hagyomány
homályát hangsúlyozzák

ó papika te véres kapca!
amott csak reccsen a titkos küszöb
és csillagtalan éjen áttetsző fekete kendő
az agónia útikönyveinek zuhanásai
a hétköznapok semmijén át az egekig

(l)átható (f)alak alatti tantra-bitang
s jött a vak pornószínésznő
ösztönös ősz fürdőzött a tó felett
belső tükörbe zuhant az áttetsző kavics
énekét hallgatom

mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? mi van a héj alatt?
dolomit és mész dolomit és kész
rozoga műanyag bevonatú rozsdásodó rugókkal nyikorgó
félrevert fakutya az ember aki a káprázat tulajdona
csitty-csutty-csuritty, csitty-csutty-csuritty

 

ezeken a fényképeken nincs karácsony

Fruzsina lányom fényképalbumából

ezeken a fényképeken nincs karácsony
nincs feldíszített karácsonyfa
sem girlandok fagyöngyök krisztustövisek
a képeken semmi sem utal a téli napfordulóra
pedig máglyát rakni szép pogány
s egyházi szokás

és egyáltalán
van ezeknek a képeknek etimológiájuk?

hatalmas kövekkel körülhatárolt terület
belül többnyire tiszta kvarcszemek tömege
belül homokozóvödör és lapát
és készen kapott formák
hogy megkezdődhessen a váralkotás
ja és ott vagyok én is
és az árnyékom is ott van

 

most felfele száll

kollázs Novák Valentin verseiből

a Bastille-ból a máglyára kilépő
lélek rálép a földelő huzalra
fiam maga bizony kötözött hús
földi bugyit dörzsöl a nap
de a láma nyugodtan ül a lámán
a Bastille-ban nem talált jakot

legyen a vers a világé
a kilincselés szellemében
rossz helyre hozták a postást
szegényt hamar letaposták
ó vérsóvár kéjes szerepek
makadámon göcög a madám

szenesült mértan dől el
ó tökfilkó maga norvég sorvég
és a pulóvere sem sorvégmintás
most felfele száll a füstkegy
fel a füsthegy tetejére
munkahelyéről a Bastille-ból kilépő

liberté égalité fraternité

 

a mindenható pillanat

montázs Weöres Sándor verseiből,
születésének századik évfordulójára

kitört vadul a köd mögül a mindenható pillanat
s úgy leng el életem mint lágy felhő a hold alatt
beteg vagyok? vagy hulla vagyok?
itt értem van a mozgás a nyugalom
előbb-utóbb mindenkit elfelednek
táncom előtted reszket

magamat magamból kiüríteném
ércből van öntve aki boldog .
hét tükörben nézd arcom
tán most születtünk? vagy tán már hiányzunk?
ne vállalj mást csak a teljes homályt
éjjel ha lovak lépése dobban
+

 

én mint poén?
nagyhatalmak pingponglabdája?
Versenybíró a világháborúkban?

fonákkal nyesett szerváitok
kínai mesterséges holdak-e?
valóban ma van az első láztalan napom?

aktatáskámban őrület-hatalom?
lehet hogy sohase volt aktatáskám

 

Már csak szeplősen lehetsz szeplőtelen
istennő is csak úgy ha közel vagy
vagy ha messze vagy fene tudja
százhetven centid emelhet égig
látod a szomszéd Tejút is milyen közel
a második emelet is milyen messzire
ha nem nyílnak fel az ablakok
hiába fújja őket a szél

Már csak szeplősen lehetsz szeplőtelen
perforált dobozokból jöhetsz elő
vagy épp oda tarthatsz keringve
a Nap körül ellipszis alakú pályán
melynek egyik gyújtópontjában a Nap
másik gyújtópontjában valami
s vezérsugarad egyenlő idők alatt
egyenlő területeket súrol

Már csak szeplősen lehetsz szeplőtelen
az elsődleges elemi bőrjelenség
festékszaporulat fényártalom
amit ibolyántúli sugárzás okoz
Még jó ha a bőr csak gyulladt és vörös
fájdalmas foltos hólyagos
s az ember szerencséjét áldhatja
hogyha csak szeplők maradnak vissza

 

A pénztárca

Fülöp Gábor A kavics c. verse nyomán

Annak idején Belgrádot
beletettem a pénztárcámba,
akinek volt egy tévészereplése ott
és akkor vagy talán máskor
és valahol másutt.
Tömött pénztárcámat olvastam fel
egy új pláza előtt,
ahova be kellett vonulnom
vásárolni.

 

a háziúr a gyászhuszár

Kjell Askildsennek

ablakomnál álltam egy szép napon
és épp elhaladt előttem a háziúr
feleségének alteste
amikor hirtelen úgy rám tört a magány

egy szép fénnyel verős napon
épp elhaladt ablakom előtt a háziúr
altestének felesége
azt mondta fekete vagy péter

egy szép verőfényes napon
épp elhaladt a háziúr
feleségének alteste előtt az ablakom
mert hirtelen rátört a magány

 

Hajammal rabolok pókháló-koronát*

Bár eltűnök a mindenség zsebében

hol az ősgalamb burukkol

menyasszony sürgető szeme

a villanyt eloltja a zsalut kitárja

a hatszál padlódeszkát

MIKOR MÉG NEM VOLT ABLAK

 

Olykor hátulról látni

az elázott némuló násznépet

vérzéses túlparton fehér abrosszal letakarva

állcsúcstól szeméremcsontig

semmire sincs felelet

két comb völgyében

 

végre háborúbéke békeháború végre

micsoda béke van
a békedalban!
háborúbéke és békaháború
félédes vörös tájbor a mámor
szobahőmérsékleten
színanyagban gazdag
fogyasztását minden időkben
ajánljuk

ó vérrel írt költészet
ó haemopoesis
a virágköltészet világnapján
talán talány a fakalány
hányja-veti a hányaveti
és oly csodás
mint gatyában a vértolulás
ha fuck a lány

 

névtelen bíráim fekete ősze

eldobott őszi táj
tabletták összepréselt valósága
esőcseppek hajlásszöge
a falevél is való-sárga

ibolyántúli és röntgensugarak
vörösön inneni tartomány
a keserűség tengere partján
lánggal ég a ház
*

lédús gyümölcsök földje
a gyümölcs a fa alatt rohad
gyűrű alakú hullám
a tenger menyasszonya
*

versláb és lúdtalpbetét
versáradás versárazás
lehet-e a versharisnya kék?
verstárazás rímlázadás

a kard viszont lehet
egyenes vagy görbe
térj meg! most köpj
egyenesen a tükörbe!
*

téged egy fekete kutya szült
az amelyik a kezedbe mart
a pusztulás pompás poszterein
söpröd magadról a kutyaszart

a temetőben fekszel a napon
elhantolatlanul
s bár jártál volna a vizen
a tenger rád fröccsenti olaját

versbe némult fekete száj

 

 

májusi vers

keltetőgépből tántorog elő
vaksin a május
vagonok szerelmeskednek ütközésig
s az akác: önmagára fölfeszített
bélgörcsös krisztus
így üzen nekünk képmagnón az isten
mégis majonézesek leszünk
mint egy burgonya
s gyűrűs menyasszonyunk a hiány

igen tudom én édesanyám
szépek a széphistóriák
igen tudom én a mázsa mázsál
a strázsa strázsál – ez a dolguk
tudja édesanyám most keltetőgépből
tántorog elő vaksin a május
tudja most májusi verseket
írnak a költők
s az ifjúság ó az édes ifjúság
este elballag statisztaválogatásra

május van látja édesanyám
kinyíltak a gyöngyvirágok
és az orgonák

 

LAKHATATLAN kiáltják LAKHATATLAN*

Én nem kívántam megszületni
mindenki táplálékaként
Magad vagy a kataton alkonyatban
mint vesztőhelyen OLYAN VAKITÓ
A FÉNY A CSÖND az ítélet csörömpöl
egy hosszú-hosszú életen keresztűl

Nem értem én az emberi beszédet
Éjszaka van Ragyogjon ami árva
ÉLETEMBEN NEM LÁTTAM HÁZAT
nem vált meg semmi szenvedés
az életem rég nem enyém már
LAKHATATLAN kiáltják LAKHATATLAN

Minden lélekzetvétel megsebez
anya anya
ilyenkor csönd van éjszaka
halott apám
A HÓHÉR SZALONNÁZIK –
NEM JUTOK EL A SZENTSÉGHÁZIG

 

Hol az én hatalmom?*

Láss hozzám idvösségemnek Istene!
Többet szólnom dolgunkról nem szükség
mint hogy tiszta vízzel buzog forrás tiszta kútfőben
Ha jóval már nem vagy csak azon könyörgök
régi sok búm után hadd élhessek vígan
viadalhelyeken véressen sebekben
FORGANDÓ SZERELEM VÁLTOZÓ SZERENCSE
s ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral

Semmi szép mulatság semmi jó nyájasság
de bár vesszen fejem tudom szeret engem
hadd éljek már bú nélkül
két fekete szemmel mint fényes fegyverrel
Hát hol az én hatalmom? –
kiáltok Csak bolgok mint megszélhüdt ember
fene ötte sebemet
vedd el haragodat immáron én rólam
mint kór csak tántorgok

Adék szeretőmnek egy gyémántkeresztet
megérdemli ha érte lesz is fejem halála
Emlékezzél rólam féányes fejér rózsám
szerelem tüzes lángjátul szüvemben én égek
nem panaszkodom semmit már felőle
Térj hozzám azért most egyetlenegy gyönyörűségem
kívánságim nekem látni személyedet
Lelkem nyugszik rajtad meghidd nagy szerelemben
így tűz engemet is éltet ha emészt is

Az Urat örökké áldjátok szótokkal
s így ő el sem bocsát fel sem mészároltat
szerelem azt míveli

Mindent csak szerelem vitt képtelen dolgokra

*: montázs Balassi Bálint verseiből

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal