Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal



És a papírszalvétával
tudtok-e bánni?
Először is egyetek mákos tésztát.
Aztán jól törölgessétek meg
a szátokat a szalvétával
és kész is van a szép
fekete-pöttyös repülőgép,
csak össze kell hajtogatni

 

Magamból szeretnék verset írni.
Nem magamról.
Csak úgy, ha én
vers lennék egyszer.
Prózavers. Poénos.

 

kitárom kabátomat
a halleluja-szívű szélbe
s fenyőfát harap mellembe
vásott sugaraival a nap
a nap
-- melyben meghalt kisgyerekek
fekete kesztyűi  imádkoznak szüntelen –
hegyekkel és kávéházakkal
labdázik bennem
akár nehéz evezőjével kharón
de nem melegít ha fázom

 

 


Ó, istenem, mivé lettem,
már más alszik
énhelyettem.
Már más alszik énhelyettem,
álmomba is őt helyeztem.
Ő is alszik már helyettem.
Ő is éber már helyettem.

 



Mostanában
egyre többet alszom.
Gyakorolom a halált.

 

Tömöríteni kellene.
Többet mondani -
kevesebb szóval.
Hogy ne lehessen nyírni
a verset ollóval.

 

Cédulák mindenütt.
A hűtőszekrényen (kaják).
Az asztalon (mit vegyek holnap,
mit vigyek útra.)
Az ajtókilincsen (kikapcsolni a tévét,
a számítógépet,
becsukni az ablakokat).

 

 

Beren ritkán beteg,
inkább hiperaktívan egészséges.
Most beteg volt
egy hétig,
s akkor nyugalom volt a
bölcsődében.

 

Nem holdkóros, csak nappal,
amikor amúgyis ébren van
ezzel a faszkalappal,
ha VAN éppen.
Éjszakánként viszont,
álmában szinte,
kimegy pisilni.

 

Képzeljétek, mi történt velem.
Álmomban hirtelen felébredtem.
Nem szédültem, sétálgattam a parkban.
Hallottam minden neszt, amit addig nem.
Nem ittam, nem dohányoztam,
s faltam a finom ételeket. 

 

Álmában röpködő madarakat lát,
vagy csak ágra akadt-akasztott
rigókat, cinkéket,
honnan tudhatnám?

 

Ott áll a rendezett
spájzban.
Jórészt ő tett itt rendet.
Most szemlét tart,
akár egy tábornok.

 


 
Egyszer sétálgattam a nyolcadik kerületben. Csak úgy, szinte céltalanul. Aztán váratlanul hasra estem. Amikor  magamhoz tértem, nem volt körülöttem senki.  Megvolt a pénztárcám is. Döbbenten ugyan, de tovább mentem. Jobbra néztem, ott egy ház volt. Balra néztem, ott is egy ház volt. Szinte el se hittem, hogy ez a nyolcadik kerület. Házak minden felé. Én meg csak sétálgatok itt, mintha nem lenne jobb dolgom egy másik kerületben. Például.

 

       
 
Lelkemmel szembenézek önmagammal.
Elborzasztó látvány ez
egy méla léleknek.
Hogy lelkemmel így lássam magam.
Szemtelenül.

 

Annak idején Belgrádban,
vagy inkább Zimonyban
volt egy tévészereplésem.
Verset olvastam valami akkor
megnyílt új „pláza” előtt.
(Mercator?)
Másnap kellett bevonulnom
„katonai szolgálatra”,
egy évre,

 


Egyszer, szinte véletlenül, betévedtem egy boltba. Már nem tudom, miért mentem be, talán melegem volt ebben a hőségben és azt hittem, ott van valami klíma. Ehelyett egy klimaxos hölgy fogadott. Igaz, kedvesen kérdezte meg a pult mögül:

- Mit kíván, uram?

Most mit válaszoljak neki? Hogy „mars, fordulj a falnak és húzd le a bugyidat!”, vagy mit kívánok én tulajdonképpen?

 


 
Alszik a Zea,
alszik a Zea,
csak szuszog a pici
és nem sír
(már most irigylem a majdani férjét).
Nem tudja még,
hogy hamarosan kosárba ültetjük,
lefotózzák és
odakerül a többi unokám mellé
kiragasztva az ajtóra.

 

H. kisváros (egyik) főutcáján sétáltam, vagy talán siettem éppen valahová, amikor centiméterekkel a fejem mellett elhúzva, becsapódott elébem a járdára egy krumpliszsák. Megdöbbenten tapasztaltam (természetesen túl voltam már a katonai kiképzésen), hogy a nagy erejű becsapódás ellenére sem a járdán, sem a cetfogó-hálóba pakolt krumplin nem lehetett észlelni semmilyen sérülést, pedig az olyan erő volt, hogy a légnyomástól a környező épületek ablakai is betörtek. A szomszédos postahivatalból is kiszaladtak a postás- és egyéb kisasszonyok, mondván: „Jesszus Máriám, a NATO ismét leejtett egy krumpliszsákot! ”. Persze, többen is lejöttek a betört ablakú házakból, s főleg arról beszéltek, vajon a biztosító megfizeti-e a kárukat, merthogy nyilvánvalóan nem mindennapi esemény történt H. kisvároskában azon a bizony, bizonyos napon. (Pláne, mivel hétfő volt és kedd is egyszerre, s bár mindkettő hétköznapra esik, mégis furcsállották ezt az emberek.)

 


Ez nem novella.  Nem is dokumentum. Nem krimolett. Ez egyszerűn nem az, ami. Ha ugyanis az lenne, akkor már nem lenne az.Arra ébredtem egy borús/napos reggelen, hogy pisilnem kell. Ekkor még nem vettem észre semmi szokatlant. Még akkor sem, amikor megvakartam a tökömet. Vissza is feküdtem, aludtam még vagy két órát, ami, utólag úgy tűik, súlyos hiba volt, de nem bántam meg, mert szép, szürrealista álmaim voltak, mint általában, amikor nem bánom meg, hogy visszafekszem még két órára.
Ismét felkeltem, kimentem borotválkozni. Nem tükör előtt szoktam, villanyborotvám van, akkus, az arcomat meg már ismerem látásból, bár nem vagyunk mindig köszönő viszonyban egymással.

 

Felolvasó est,
a csendes ember megnyílik.
Elmeséli minden gondolatát,
bizonyos keretek között.

Pár nap múlva telefonon hívnak,
hogy a János Kórházban van.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal