Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Kibérelek egy szobát

távol magamtól,

ott rejtőzöm el
mikor fáradt vagyok,
és nem akarom a holnapot,
inkább gyerek lennék újra,
anyám ölébe bújva,
vagy még távolabb,
visszamennék,
egészen vissza,
- negyvennyolc évet,-

amikor elvágták a köldökzsinórt.

 

szép lány köztisztasági ruhában
vissza tetszik
talán egy kiugrott kurva
aki most próbálja újra
de olyan mint szocreál
épület villák közt fenn Budán
olyan a sok életunt csetlő-botló között
mert mindegy felfele
vagy lefele ugrik ki
valami az átlagból
nem tapsolod
vissza
tetszik

 

kedvesem épp végrendelkezik
a temetésén ő akarja mondani Ady verseit
koporsóját majd lovak húzzák
kinyúl és kigombolja még
utoljára minden volt nője blúzát
a helyszín talán az Aréna lesz
kértem kezdje el írni a listát
hogy értesíthessek minden érintettet
remélem évekbe telik

 

Van ez a Lili, aki csak áll, mint bálám szamara, ha kérdezik,

van ez a Lili, aki sosem kérdez
van ez a Lili, aki kisdologra sosem kéredzkedik,
van ez a Lili, akinek nagydolga soha nincs,
van ez a Lili, aki csak csendben figyel,

 

Nálam néha szójáték a szerelem
frissen kottázott dallamokra
Lili játssza jól kimódolt szerepem
repül a színen szoknyafodra

 

a villamoson az a férfi
öltönyben kinyalva
mint Sz Pista lila szájjal
mintha rosszul sminkelték volna
arcán erőltetett szigorral
még titkolta hogy ha szavakkal
játszott pókert
szépekből egy kis sor
sem jött össze soha
pedig akkor már
Istenhez készült kásztingra

 

Tegnap megtudtam, hogy létezem,
(magamat nemcsak képzelem), - vagyok-,
ez csomóra kötötte két kezem, mégis
mellettem kiskerti törpék lettek a nagyok,

 

Lili férjhez megy.
Helyettem- hisz ő próbabábu,
én majd leváltom, ha sikerül.
Ruhája fehér lesz, habos,
combjára kék harisnyakötőt húzok,
eltakarva a bugyogó rózsaszínjét
reménnyel, ne lássák, hogy álmodok.
Lesz talán dús vendégsereg,
lessék vékony derekát- enyém helyett.
(combbőségemmel egyezik)
Mindenki pezsgőt iszik - egészségünkre.

 

ajtóm előtt összegyűlt göngyöleg
baráti éjszakákból maradt sörösüveg
maradjatok még
menni úgysincs hova

 

Ez csak egy didergős őszi kép.

A sarki pék, már sietve nyomja el cigijét,
a zöldséges sem füröszti arcát a napban,
s az ifjú festő kint a parkban,
a padon megleli önnön közhelyét,
bár tudja sok szabály ellen vét,
lefesti a hulló levelek színeit,
mindegyikre sorsokat vetít,
s őrzi majd képe, ahogy amott
a kopott lépcső életek lábnyomát,
a belevésett időt.

 

Nem akarod cipelni a világ terheit.

Elindulsz 5 évesen, törékenyen neki az útnak, és nincs vége, hiába erősödsz, hiába múlik 50.

A cél néha közel, néha távol, néha már csak karnyújtásnyi, aztán megint elveszik. A célnak nincs neve, nem adsz neki.

Amikor 10, 16, 18, 20, 21, 24, 33, 37, 40, 45, 53, mindig más.

 

Lili már szépen felöltözött,
keble kitömve nagyra,
feszül a bordó santung rajta,
fekete szalag fut mellei között.

Lili már felhúzta a
hosszú szárú bugyogót is,
a rózsaszín csipke a vállán
is visszaköszön
és abból van a ruha ujja,
ami szűken rásimul,
amíg el nem éri a rábuggyanó taftot.

 

Lili vállára kendőt borítok,
mert vasárnap van, misére megyünk.
Fején kalap, semmi smink,
lassan sétálunk, jólesik a friss szél,
kalapszalaglobogtató.
Sárga leveleket söpör az uszály.
Az Andrássyn ránk dudálnak, intenek,
de úriasszony nem néz hátra, megy tovább.

 

talán mint költöző madarak
elhagy a láz
ami most felszökik bennem
holnapra elszáll talán

 

Hasamra, mint nehéz takaró, ült a hold.
Belőle szép nagy falatot a kutyám harapott,
így ma sem lett teli.
Az égen páratlan, magányos csilllagok,
másutt, itthon egyik sem ragyog,
társát fel nem ismeri.

 

Hol kitakar, hol betakar,
aztán szalad tovább,
lobogtatva megkopott zászlaját.

Hol kitakar, hol betakar,
valami meleg, fura fénnyel,
és az elém taszajtott széken
nem helyet kínál,
csak vet egy újabb gáncsot.

 

Tegnap piros volt minden,
mosatlan mögül kelt fel a nap,
és lángba borult a konyharuha.
Tegnap tilos volt minden,
tíz miatyánkra ítélt a pap,
és szemfedél borult apura.

 

Lehetne majd egyszer talán,
két nap egymás után egymásután,
két hold, talán volt, csak összeolvadt,
össze olvadt, és fel sem kel talán holnap,
marad egy nap, egyetlen egy a világ.

 

Itt az ügyelő!
Harmadik figyelmeztetés.
Kérek mindenkit színpadra,
aki már szuszpenzort húzott
a lelkére!

 

A parkolóautomata mellett,
a sarkon még most is néha kér
két feketére mocskolt üres tenyér.
Rég én is adtam hogyha tellett,
de most elmegyek a koldus mellett,
csak kapaszkodom a felfeslett hálón
lógok a semmiben, s kiáltom,
itt az életem, vedd meg!

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal