Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt versei (Parfüm és méh, Gyurma a kulcslyukra)

 

Parfüm és méh

 

Párátlanítottad az ablakot. Glicerinnel

átitatott ronggyal. Ahogy törölgettél,

figyeltem a hónod alját, milyen kecses.

A felkarod izmos, apró, szőke pihéken jó az illat.

Megcsókolom, amikor fürdőolajjal dörzsölted be

a tükröt. Azután szellőztettél.

Majd fölmostad az előszobát. És engedtél

simogatni közben. A korábbi tapasztalataim

fölöslegessé váltak, minden óvatoskodás megszűnt.

Te mindent megengedtél, amikor takarítottál.

Nem zavart a nyúlkálás sem. Egy kis tarka szoknya

volt rajtad. És rózsaszín zokni.

Majd huzat keletkezett, bejött egy poszméh.

Hagytad, hadd szálljon rá a parfümös dobozra.

A szőnyegen keletkezett bemélyedést jégkockákkal

orvosoltad. A tintafoltot sóval.

A szekrény ajtógombján meglazult menettengelyt

ragasztóval intézted el.

A csapok korrózióját paraffinnal.

Engem is helyreraktál az ágyban.

Nem is tudom, szabad e nekem ennyire boldognak lennem?

 

 

Gyurma a kulcslyukra

Bozai Ágotának, a Finnegans Wake fordítójának szeretettel

 

Amikor fikciónak érzi saját valóságát.

S látja a szellemvilág csodálkozását.

Mint regényszervező elvet.

S elkezd saját magának csinálni egy tervet.

Ami arkhé, felsejlés és kezdet. „Most ez lesz.”

És vége minden irányzatnak és írásjelnek.

S elkötelezi magát az egó a nyelvnek.

Mert ott fekszik az ágyon a hús-vér grammatikai „pozíció”.

 

A női korpusz. Egy hajjal bevont kötet.

Van iránytű. Tegnap elveszett. Ma meglett.

Jó az álom. Milyen pompás, amikor sugall és ellep.

S amit ott mond az elménk. Azt fordítja le a gerle.

 

A szellem frenetikus kegyeltje.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-02-04 08:00:05

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.