Keresés a honlapon:

Mórotz Krisztina: Vincent és Paul

 

 Vincent és Paul

(„)Hidegvérrel kéne festenem, de én forró vérrel tudok festeni.Nézd a földből kikelő búzaszemeket, a szakadékon lehulló víztömeget, a duzzadó szőlőszemeket, az emberi élet: minden egy és ugyanaz! Az élet egysége nem más, mint a ritmus egysége. Erre a ritmusra táncol minden: a szántóföld a madarakkal. A házak, a nap és a lovak. Ez a szőlőszem és te ugyanabból a tőkéről származtok. Amikor lefestem a földjén dolgozó parasztot, azt akarom érzékeltetni, hogy ő is ugyanúgy azonos a földdel, mint a földből kinövő kalász. Amikor a napfény átjárja a parasztember testét, a gabonaföldeket, az eke elé fogott lovakat, ezek minden energiája egyszer majd visszaáramlik a napba. Csak akkor érted meg az életet, ha megérzed az egyetemes ritmusát. Egyedül ez Isten.(„)

Aztán megérkezett a nyár a szörnyű, perzselő hőséggel Provence-ba..

A nap heve mindent felgyújtott, Vincent hosszú ujjú ingben festett az érett kalászok között, rongyos kopott szalmakalapban és abban a cipőben, ami annyi mindent látott. Most a kalászokból pergett a búza a cipőre. Csönd volt, csak néhány madár rebbent fel időnként, ezekhez Vincent erős kontúrtalan festéket használt. A hőség nem kímélte sem Gauguint, sem Vincentet. Mindketten barnára égtek, és fulladoztak a hőségtől. Feltámadt a misztrál , felkorbácsolta az idegeiket. De egész nap festettek, míg az éj le nem szállt.

A két festő között vad csatározás indult. Éjszakánként, mikor nem jött a megváltó álom, egymást kínozták. Pattanásig feszült idegeik izgalmát azzal vezették le, hogy kölcsönösen gyötörték egymást. Vincent izzott a gyűlölettől. Gauguin röhögött és lesöpörte a műteremben amit talált, festékes tubusokat, vásznakat, majd kijelentette: Vincent, nem tudsz ekkora rendetlenségben dolgozni. És nem bírta abbahagyni a nevetést. Fesd le a cipődet, tessék, ott van, lyukas, poros, de úgy fesd le, mintha a te Millet-d festette volna! A fejedben akkora a zűrzavar mint a festékeid között.

Mindketten megszállotként dolgoztak, hogy elérjék önmagukat a természet megtermékenyült pillanatában, Gauguin Vincentről néhány képet festett, köztük egy arcképet. Vincent sokáig nézte a képet, és megértette, hogy mit gondol Paul róla! Ez én vagyok, de őrült vagyok.

Másnap Vincent szerint Gauguin festéket szórt a levesbe. Vincent nevetett, és falra krétával azt írta: A Szentlélek vagyok, épeszű vagyok...

Pár nap múlva levágta egyik fülét. Akkor is tombolt a misztrál.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-02-03 17:00:29

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.