Szépirodalom – Versek és slam poetry

Fotó: Korányi Mátyás

Harcolj. Küzdj. – mondja a lélek és az ösztön,

tudom, magamat kell először legyőznöm,

ötven éves fiú, milyen furcsa fejű,

kopasz fa ágán pihen pár keselyű,

kezemben koponya, másikban egy Tubi,

gyömbér és citrusok, így kell elmondani,

hogy az emberélet útjának falán egy nagy,

sötétlő graffitit olvastam, ez az emberi agy.

A világ hömpölyög, örvénylik esztelen,

Bepingált kresztáblához nyilazva meztelen

próbálsz túlélni, verejtékezve, ittasan,

mard ki a gonoszt magadból, itt a sav,

ott vagytok, ahol nem történik semmi –

ebben a szemcsés térben, távoli alaktalanságban,

minek nincsenek kitapintható sarkai.

aki sosem taposott le lábnyomot,

annak talán emlékei sincsenek –

szétkenődik múltja, mint a túlvizezett zselatin.

azon a helyen vannak folyók,

bővizűek, sodrók, tekervényesek,

benne ezüstpikkelyű halakkal,

a hordalékkúpok között laknak.

Fotó forrása: Fortepan/Pesti Srác2

Amikor Ukrajnát nácitlanítják a tankok

Olajos, mélybarna szeme volt, mint nagyapámnak,

de még feszes szemhájjal, ránctalan, s kicsit összehúzta,

úgy nézte a térképtáskát, annyira figyelt, hogy megértsen,

ráztam a fejem, nem Szuez, hol van az innen, ez a Duna,

nem kanal, dehogy csatorna, folyó ez, hosszú, nagy,

mutattam kezemmel hullámvonalat rajzolva közénk,

nem fasiszták, mi magyarok, gyerekek, kommunisták,

s derékszíjcsatomon a kopott vöröscsillagra mutogattam,

szurdok falához

gombolyult holt juharból

sarjadó fenyő

Orbán Ottó

Hattyú ezüstből

Okker és türkiz

Sugarait még ma is ontja

Baudelaire és Hölderlin ikonja

Az egyetemes líra trónján ül itt

A forgalomból kivonva

De annál inkább mirtuszba, akantuszba fonva.

Aknay Tibor: Tükröződés

Kiért is, miért is…

Ujjaim száraz,
göcsörtös faágak,
nem tudnak már
simogatni,
mindenbe beleakadnak,
reszelős a hangjuk,
mint az összefenődő,
ízelt bogárlábaké.
Lassan percegnek
a papírlapon,
időnként megállnak,
ilyenkor eltűnődöm,
kiért is, miért is tördelem
aggódva a kezem.

Kép forrása: janksonfineart.com

Mert van fájdalom is, ha évül a test,

az évek elmulasztott penitenciája;

lehetne rosszabb, észre sem veszem,

fájdalmasabb az elköltözöttjeim hiánya.

Nyitva az ablak, régmúltam zenéje,

estharang panasza vergődik az égre

s az asztalai lámpa fényébe bogár.

Zárom a gépet, ma ennyire jutottam,

ülök a sötétben, bárha későre jár,

neszek közt kutatom a kinti világot,

magamban a régi arcok albumát.

S lám, illatosabbak éjjel a virágok,

ma ébren alszanak a kerti petúniák

mint nagyanyámnál, gyermekkoromban.

Magén István: Bolygók

hajnali fohász

lehetetlen formák

érzékeinkből származnak

kibontakozik keveredik

esetlegességek végpontjánál

szemet huny

a filozófus arca

ellenszegülünk

földünk értelmezés

körkörösség

semmiféle referencia

gyanúsabb elmosódottabb

rakéták kilövésre

az összefüggés véletlen

összeegyezhetetlen

(Kép forrása: gyulaihirlap.hu)

HALASZTHATATLAN

Halaszthatatlan dolgunk lenne a világban.

Ugyanarra a halaszthatatlan műtétre várunk, mind. 

Csernátony Lukács László: AK 47

JÓNÁS ÉS AZ ANGYALOK

A feltűnő, szokatlan ruhákat kedvelem,

s ha tehetném, mindig kockás bohócnadrágban járnék,

de temetésre azért, tudom, mi illik, mi nem.

Itt állok hát feketében, akár a magam sírja előtt,

várom, hogy az égbolt hasadva megdördüljön, de

csak egy szuperszonikus dübörög ki a felhők mögül.

Mondják, négy, öt fok körül, természetesen Celsiusban,

a fű növekedése hirtelen megáll, s nem nő tovább,

a libalegelőkön és a hősök emlékműve körül sem.

Cseri József: Emlékül

Extrém idő

Reggel hó. A balkonvirágok

fagyoskodva hajtják meg fejük.

Április és fagy. Napra várva

vacognak, a tél jön ellenük.

Nem megy a vers se most. Kuckózni

és teavizet forralni kell.

Kinn a madárraj nem önfeledt;

tompa-rekedt hangon énekel.

Még pár hétig rendben lesz minden.

Aztán jön a fekete leves.

Jó lenne jövőt választani.

S olyat, ki arra érdemes.

ültem egy padon a kaméliák
akarom mondani karmeliták temploma előtt
és kifejezhetetlen amit kifejeznék
a Duna-part gesztenyefáit kivágták
de nekem csak az innen- és a túlvilág van
annyi mindent nem tudok itt sem elmondani
nem is tudom megmondani mire vágyom
hagyjanak békén
és hagyják békén a Duna-part gesztenyefáit
hagyják hogy a postára bemenjek
papírt vegyek stb
és lássam hogy a madár mozgásába
bele van írva az öröm
készíthessek hangfelvételt a madarakról
egyszer a Debreczeny Gyuri is
hallotta őket a telefonba
igaz az nem hangfelvétel volt
és a madarak nem voltak halottak
akkor még én sem voltam halott

Szamosmenti-dombvidék (Kép forrása: mapio.net)

1.

fakerítés, orgonasor, frissen meszelt nyári

konyha, távolban tengerimező, rozsdahajú

csuhébabák, a lemenő nap fényében zöld

szerpentin a töltés,

égi játék a

szitakötők röpte,

előttünk vonuló násznép,

mögöttünk gyászmenet,

krepp papírból rózsát fonunk, feketét, pirosat,

bármilyet, úgyis kifakítja mindet a nap,

szalmabálák fekszenek a végtelen ég alatt,

mögöttük sárga napraforgóföld

 
Cseri József: Köztes kilátás

■öld vidéken járunk, gyaloglunk tekergőn

sohase vadá■sunk, gyökerek éltetnek

folyamokból nyelünk, elves■ünk az erdőn

május adjon esőt a bú■aföldeknek

délben bőség terül közös taris■nyánkból

üvegünkben mé■, sör, aranyfényű nedvek

úgy lógunk, mint méhraj árnyék■ugos ágról

jóllaknak a■ok is, akik rég nem ettek

Kép: Bernd Opitz

mint pitypang a ruhádba

illetlen kulcs a zárba

úgy törsz bele a rendbe

zavarni kezdenek a morzsák

az ágy mellett a zoknik

hetente többször mosogatsz

(kép forrása: hold.hu)

LEGENDAHÁNTÁS

Lázadunk. Hárítunk. A zárt ajtókon

keresztül is lekaparnánk a glóriát. 

De ha szorít, nyüszítünk, 

mint a lájkolatlan influenszerek.

Az ő kenyerét esszük mind.

A SORS ma úgy döntött, tökrészegre issza magát, hogy legalább tántorogva közelíthesse meg végzetét.
A megsebzett REMÉNY úgy bepólyálta magát, hogy végérvényesen felismerhetetlenné vált.
Az ALKALOM annyira benarkózott, hogy már tolvajt sem volt képes szülni.
A HISZTÉRIA, rendelőintézeteket nyitott az agyak homloklebenyeiben.
Mindeközben ÉRDEK és BECSÜLET irdatlan belharcokba keveredtek, és oly alaposan elpüfölték egymást, hogy romhalmazaikból csupán a MEGALKUVÁS, mint saját szemébe beleköpni képes kígyó kerülhetett ki győztesen.
Így aztán a REMÉNY, mivel már semmivel sem tudott kecsegtetni, kiegyezett a VÉGZETTEL.
Ebben az emelkedő káoszban, a szőke hajfonatát kibontó KÖRÖMGOMBA, nagy szorultságában, kénytelen volt aranyerekre telepedni.

Kovács Zoltán rézkarc 30/7

Hej regő rejtem,

mindezt megadhatja

az a nagy Úristen …

Adjon Isten minden jót,

hagymát, krumplit, friss diót.

Búzát, kölest, magot sokat,

burukkoló galambokat.

Kizöldülő füvet, fát,

tele pincét, kamarát.

Fotó: Simon Adri

Több mint ötszáz fényképet készültem

a telefonomról lementeni:

ha sok év múltán rájuk találok,

biztos majd örülni fogok neki,

merthogy a telefonnal lőtt képek

többsége a telefonnal elvész,

nem hozza vissza őket a felhő,

sem pedig az aranykardú Hermész,

kutattam az alkalmas technikát,

amivel a képeket letöltöm –

és zuhogott rám a biciklitúrák

emléke, a tópart és a Börzsöny,

Kovács Zoltán rézkarc 50/7

Nem hittük el, hogy fölkel újra
a Démon, hogy ölni újra kész,
hittük, a világ megtanulja,
őt félni kell, s győz a józan ész.

Nem így lett. Torz, hagymázas képek
ébresztették, hogy gyilkolni kell,
s most a szenvedés tengerének
szikláin szenvtelenül figyel.