Keresés a honlapon:

Draskóczi Ágnes versei (Extrém idő, Tükrök)

 

 

 

 

Extrém idő

 

Reggel hó. A balkonvirágok

fagyoskodva hajtják meg fejük.

Április és fagy. Napra várva

vacognak, a tél jön ellenük.

Nem megy a vers se most. Kuckózni

és teavizet forralni kell.

Kinn a madárraj nem önfeledt;

tompa-rekedt hangon énekel.

Még pár hétig rendben lesz minden.

Aztán jön a fekete leves.

Jó lenne jövőt választani.

S olyat, ki arra érdemes.

 

 

Tükrök

 

Egyszer majd színről színre.

Most még homályosan,

mert torz a tükör:

régi, kopott foncsorozás.

Életed: két emberöltő,

ködbe vesző várakozás.

Vagy tükörjég: könnyű csúszni, s esni rajta,

s rendszerint megüt.

Konokul állsz fel mindig,

hogy majd csúszol, siklasz tova.

Éles képet rég nem tükröznek. Mit látsz, az

arc, a test homályos körvonala.

Emberi, bizonytalan, illanó.

Egy régi élet reliktuma.

S majd jön a színről színre:

az éles, világos, tiszta kép.

Mikor minden átláthatón-egyszerű,

logikus és igazabb lesz eképp,

mert valóban látni, s jól ítélni

Egyvalaki fog csupán.

S addig kell jól megállni, felállni.

Hogy akkor majd ne bűnösen-bután.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-05-12 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.