Keresés a honlapon:

Koosán Ildikó: Ma ébren alszanak a kerti petúniák

 

 

 

 

Ma ébren alszanak a kerti petúniák

 

 

Mert van fájdalom is, ha évül a test,

az évek elmulasztott penitenciája;

lehetne rosszabb, észre sem veszem,

fájdalmasabb az elköltözöttjeim hiánya.

Nyitva az ablak, régmúltam zenéje,

estharang panasza vergődik az égre

s az asztalai lámpa fényébe bogár.

 

Zárom a gépet, ma ennyire jutottam,

ülök a sötétben, bárha későre jár,

neszek közt kutatom a kinti világot,

magamban a régi arcok albumát.

S lám, illatosabbak éjjel a virágok,

ma ébren alszanak a kerti petúniák

mint nagyanyámnál, gyermekkoromban.

 

A háborúról most mégsem kellene,

légi veszélyről, soros ügyeletről;

sötétben anyámmal a házban éjjelente

hidegtől szenvedtünk és a félelemtől

miközben átzúgtak felettünk a gépek.

Akaratlanul is kibuknak a tények.

Ki érheti mi volt? Magamnak mesélek.

 

Ma ébren alszanak a kerti petúniák,

vágyak, sóhajok susognak köröttem,

élvezem a magány hűvös illatát,

a rejtelmes ég úgy virraszt fölöttem

mint gyermekére holtig őrködő anya;

A láthatatlan végtelenből jöttem,

egyszer, ha hívnak, elmegyek oda.

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-05-20 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.